A szerző Samuel Beckett maga kötötte ki, hogy csak férfiakkal állíthatják színpadra a művét.
„Az életem az elmúlt hetekben teljesen abszurddá vált”
– mondta a 24 éves Oisín Moyne, aki azt remélte, hogy rendezőként debütálhat Samuel Beckett korszakos klasszikusával, a Godot-ra várva című drámával, a 200 ezres hollandiai város, Groningen egyetemének Usva nevű diákkulturális központjában.
A világirodalom legfontosabb művei közé tartozó alkotásban öten szerepelnek, akik mind férfiak, és mind egy bizonyos Godot-ra várnak, aki sohasem érkezik meg. A drámát az ír Beckett francia nyelven írta 1948-49-ben, és hagyatékában kikötötte, hogy csakis férfiak szerepelhetnek benne, ha színpadra állítják.
A létezés abszurditásáról és rettegett értelmetlenségéről szóló darabról kijelenthetjük, hogy nemcsak a világirodalom, hanem az egyetemes emberi kultúra egyik legfontosabb műve, mivel azt az előbb-utóbb mindannyiunkra rátörő érzést boncolgatja, hogy van-e bármi értelme a létezésnek.
A szereplőtoborzáskor természetesen eleve kikötötték, hogy a meghallgatásra csak férfiakat várnak – bár a rendező saját elmondása szerint gondolkozott rajta, hogy nőket is szerepeltessen, de a Samuel Beckett iránti tisztelet és persze a szigorú szabályok miatt mégsem tette.
A próbák egyébként már november óta zajlottak, a bemutató pedig márciusban lett volna – ha az egyetem és annak diákközpontja nem törölte volna az egészet.
„Ha egy olyan darabról lett volna szó, amelyben öt fehér férfi szerepel, és nyílt meghallgatást tartottak volna, minden rendben lett volna. De nem lehet már az elején kitiltani az embereket. Ez ellentétes az egyetemünk befogadási politikájával”
– indokolt Bram Douwes, az Usva színházi illetékese.
Tehát ha jól értjük, minden rendben lett volna részükről, ha bárki jelentkezhet, és mindenkit meghallgatnak tudván tudva, hogy mivel úgyis csak férfiak szerepelhetnek, a nem férfi jelentkezőket udvariasan bár, de akár mindenféle mondvacsinált/bekamuzott indokkal elutasítják – egészen abszurd (nomen est omen), hogy ez így belefért volna az egyetem befogadási politikájába.
A sajtóreferens Elies Kouwenhoven egyenesen arról beszélt, hogy Becketten túl kell lépni, ahogy az idők is továbbléptek rajta, merthogy szerinte az az elképzelés, hogy csak férfiak játszhatják el ezeket a szerepeket, elavult, sőt diszkriminatív.
„A produkciónk többi tagja többségében nő. Vannak transz emberek is, vannak nem binárisok is, a produkció többsége az lmbt-közösségből származó emberekből áll – mutatott rá a darab producere, Medeea Anton a cancelelés igazságtalanságára a nem színészi stáb szempontjából.
Próbáltam elmagyarázni nekik, hogy ez egy jogi dolog, és hogy mi egy kis amatőr színházi társulat vagyunk, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy bepereljenek minket. De semmit sem tudtam mondani a megbeszélésen, ami megváltoztathatta volna a véleményüket” – mesélte tovább a sztorit az Irish Timesnak. A casting-felhívásban egyébként világosan leírták, hogy azért nem lehetséges az engedékenység, vagyis hogy nők is szerepelhessenek, mert a hagyaték gondozói perelni fognak.
Nem ma kezdték
Ahogy azt már maga Beckett is megtette a halála előtt egy évvel, 1988-ban, ráadásul éppen Hollandiában, amikor egy társulat nőket szerepeltetett az előadásában. A hagyaték gondozói is ragaszkodnak a szerző klauzulájához, amit egészen 2059-ig meg is tehetnek, ekkor telik le ugyanis a 70 éves szerzői jogvédelem, mely az örökösöket megilleti a szerző halála után.
Még 1991-ben egyébként egy francia bíróság engedélyezte, hogy női szereplőkkel eljátsszák a darabot, de csak akkor, ha minden előadás előtt felolvassák Beckett szerzői utasítását, miszerint művében csakis férfiak játszhatnak.
2019-ben egy ohiói főiskola viszont nem engedte, hogy nőkkel mutassák be a Godot-ra várvát, mert féltek attól, hogy az örökösök beperelik őket. Tavalyelőtt a Silent Faces nevű brit bohócszínház nem bináris tagja pedig színpadra állította a Godot Is a Woman című átiratát, mely kifejezetten azzal foglalkozik, hogy a Godot-ra várvában csak férfiak játszhatnak.