A jó ízlés nem pénz kérdése, de kétségtelen, hogy sokat segít azt tökéletesre csiszolni, ha bőven van mit aprítani a tejbe. Senki ne vegye a szívére, hogy most nem arról lesz szó, milyen fain, csicsa, színes Casio G-shock, olcsóbb Seiko, Timex vagy Citizen jószágot lőhet magának bárki. Az a vonal is rendben van persze, elmegy az ember a butikba (bár ma már inkább kattint csak párat), beteszi a kosárba és örül, ha csenget a postás. De arra keresve a választ, hogy miről álmodik az egyszeri vásárló, a hétköznapi realitást meghaladva most inkább a rivaldafényben fürdőző csuklók irányába tekintünk.
Nem állítjuk, hogy minden híres, vagy épp hírhedt figura karóraízlése rendben van. Azt sem, hogy valamennyi követendő példa. Valójában többségük egyrészt ehhez a témához is legalább annyira egyszerű, mint bármi máshoz az életben. Senki sem érthet mindenhez.
Ráadásul, ahogy oly sokszor érte már szó e kérdéskört, az egész ízléskérdés relatív, de legalábbis szubjektív. Ha esetleg lehet vezérfonalakat húzgálni a szélben, a végén úgyis mind egyedül döntünk – és ezt erősen javalljuk is. Sose az alapján válassz órát (se), hogy mi az, ami másnak vagy a többségnek tetszik.
Ha ezt teszed, szinte biztos, hogy keserű szájíz lesz az eredménye. Celebjeink csuklóját is inkább azért firtatjuk, mert egyrészt mindig izgalmas kicsit kukucskálni a kulcslyukon, ha a rajongott termékeinkről van szó, másrészt eljátszhatunk a gondolattal, hogy mi miben villognánk, ha nem számítana a pénz.
Végül öröm látni, mikor a nálunk valószínűleg sokkal bőségesebb anyagi javakban fürdőző, de mégiscsak egy halandó, emberi lény, hozzánk hasonló szempontok mentén dönt a karórájáról. Mindenkinek kell a pozitív visszacsatolás.
Hírességeink döntését persze igen gyakran tévútra viszi a siker, a fény, a csillogás. Na, meg a pénz, a pénz és a még több pénz. E nyomon elindulva, kapásból három nagy kasztba szét is pattintjuk őket, szigorúan maradva az órák világában persze.
A hírességek óravásárlási szokásai – címszavakban
Az első archetípus, aki (divat)majom módjára azon töri magát, hogy minél drágább, minél több gyémánttal agyonpakolt, csupa jég, csupa kő, csupa rap csecsebecséket akasztgasson magára. A második csoportba soroltakat az egész alapvetően hidegen hagyja, de mint sétáló hirdetőtábla, magán hurcolja (ha más nem fotózásra) az ajándékba kapott órákat.
Végül, és nekik érdemes figyelmet szentelni, ott a harmadik kategória hőse, aki már tudja, mit csinál. Aki élvezi, ismeri, tiszteli és azért vásárolja, jellemzően saját magának. Aki szereti és érti is, hogy mitől óra egy óra, ráadásul nem rest e témában akár olvasni, tájékozódni, tanulni sem.
A stílusosság szószólóiként mi most utóbbi attitűd követőire irányítjuk a figyelmet. Az első kettő kimarad, ezért aki eleve rájuk kíváncsi, nyugodtan keresgéljen inkább a bulvármagazinok oldalain. Annak, aki marad, ezen felül még azt is el kell viselni, hogy viszonylag kevés kvarc óra lesz látható a következőkben.
Ha ez előbbi halmazok metszéspontjába estél, köszöntünk végre itthon, és bízunk benne, hogy talán némileg utat is mutat majd a sikeres és jó ízléssel bíró urak választása. Persze az is lehet, hogy eleve már egy platformon vagy velük, és azt is tudjuk, hogy ha mégsem, úgy elég bölcs vagy ahhoz, hogy elgondolkozz rajta, vajon miért nem?
Az adott ketyegő persze nem attól lesz értékes, hogy X vagy épp Y hordja, és hogy épp mit viselünk ott, ahova az órát csatolja általában az ember, az a személyes ízlés fejlődésének, mondhatni evolúciójának az eredménye.
Az egyén ízlése folyton, szinte minden lélegzetvétellel változik valamelyest. Legalábbis ha kellően nyitott elmével és szívvel jár a világban, és nem kötik gúzsba mindenféle káros prekoncepciók. Mindezt mi is látni fogjuk, nemcsak a szemügyre vett sztárok esetében, de magunkról is tudhatjuk, hogy
ami pár éve még elérhetetlen álomnak, esetleg a legnagyobb plátói szerelemnek tetszett, ma már talán unalmas, hanyagolt, különösen, ha azóta beteljesült.
Természetesen az alapok jó eséllyel szilárdan állnak, s lehet több örök szerelmünk is az órák világában. Az ízlésünk ettől függetlenül kisebb-nagyobb lépcsőfokokat lépve, de folyamatosan változik. Ha jó sorsunk engedi, és ezt a folyamatos kibontakozást nem fojtja el semmilyen külső kényszer, szülői vagy társadalmi elvárás, vagy túl szigorú regula. Így van ezzel az ismert közéleti személyiség is, bár részben szerencsésebb, részben átkosabb a helyzete.
Pechesebb, mert ahogy előtérbe kerül, szinte biztos, hogy az őt érő benyomások erősen torzítják majd, de legalábbis befolyásolják az értékítéletét. Szerencsésebb viszont, hogy jóval több anyagi erőforrás áll majd a rendelkezésére, hogy ezt a folyamatos változást vágyának tárgyaival elégítse ki.
Könnyen elképzelhető ugye, hogy bár bennünk is megérik a felismerés, mennyivel értékesebb, szebb és jobb egy Rolex, mint a Police divatóra, de sehogyan sem akar az a szűk 2-3 millió forint összegyűlni a bankszámlán, ami aztán véletlenül pont semmi másra nem kell ebben az életben.
A jó példák a stílusos óraviselésre
#1 Robert Downey Jr.
A Vasember, amellett, hogy feledhetetlen Sherlock Holmes is, az a fajta talentum, aki képes volt még időben nyomni egy kövér féket a korai gyászszertartás felé száguldó, eltévelyedett sztáréletútjának tavaszán. A függőséget mondhatni örökölte, ahogy tehetségét is, hiszen az
apja szintén a filmes szakmában ténykedő, sikeresnek is mondható rendező volt, aki előbb filmszerepet adott a fiának 5, majd füves cigit a kezébe 6 évesen.
Saját bevallása szerint, Robert 8 éves korára már lényegében drogfüggő, rendszeres használó lett. Ahogy meséli, mindig volt otthon fű és kokain. Úgy érezte, amikor együtt szívtak a faterral, apa valójában a szeretetét próbálta kifejezni. No komment.
A már felnőtt, évente 7 millió dollárt kereső, de mindnek a seggére verő színész 1996-ban kezdte macska-egér-játékát a rehabilitációs kísérletekkel. 1997 és 1998 között 113 napot börtönben is töltött, miután elítélték birtoklásért, aztán nem sokra rá újabb eljárás, újabb hűsölés. 2000-ben szabadult, csaknem 1 év után.
2003-ban aztán elérte a mélypontot, és végül Mel Gibson, a Wing Tsun Kung Fu és a meditációk segítségével jött le a szerekről. A Vasember óraízlése, ahogy életútja is, folyamatos evolúció. Bár nyilván a fejébe nem láthatunk bele, ráadásul rendkívül szimpatikus módon nem minden helyzetben veszi olyan véresen komolyan magát. Ezért nem is könnyű rajta kiigazodni, de ilyen háttérsztorival ez aligha csoda.
Az viszont nyomon követhető, hogy egy ideig a Jaeger-LeCoultre svájci márka foglalta el saját, belső ranglistájának első helyét. A szerelem legalább 2012-ig visszanyúl, hisz ettől kezdve többször sikerült lencsevégre kapni a megtisztult sztárt, egy-egy Jaegerrel a kezén. Sőt, több filmjében is viselte őket.
A Bíró (The Judge) című filmben egyik kedvencét, a JLC Deep Sea Master Compressor Chronograph modellt mutogatta. A Vasemberben viszont egy jóval drágább AMVOX5 World Chronograph vekkert is megcsodálhattunk a kezén. De találni a gyűjteményében Omega Speedmastert, egy független, ám igencsak felsőkategóriás, aranyból faragott időmérőt a Greubel Forsey-től. Patek Philippe Nautilust, Breitlinget, több Rolex modellt. Köztük értelemszerűen ott figyel egy Hulk is.
És akad az órásdobozban Bell & Ross, és az évszázad apukája címet nem valószínű, hogy elnyerő fatertól örökölt Baume & Mercier szintén. A Pókember: Hazatérés (Spiderman: Homecoming) forgatását ráadásul egy Urwerkben nyomta mindvégig, amit sikerült is picit felkarcolnia.
Ezt a vekkert aztán 2018-ban árverésre bocsátotta, hogy a befolyt 150 000 svájci franknak megfelelő összeg majd jótékony célokat szolgálhasson. Ami az önmagában is lenyűgöző felsoroláson felül, illetve a gesztus mellett példaértékűvé teszi a Vasembert, az a puszta tény, hogy mindezt önmaga választotta és nem ajándékba, vagy mint a márka fizetett reklámarca kapta őket.
#2 Havas John trónfoglalása
Visszakanyarodva az 1833 óta talpon lévő Jaeger-LeCoultrehoz, olyan ismert arcok is bizalmat szavaztak már neki, mint Clive Owen, Ethan Hawke, vagy épp a brit Kit Harington. Havas John egyébként részese egy másik, igen meglepő órásklubnak, melynek virtuális tagságát vizsgálva csak úgy röpködnek a legendás nevek.
Hogy mi köti össze Észak Királyát, Ben Stiller, Viggo Mortensen, Tobey Maguire, Vinnie Jonse, Tom Cruise, Quentin Tarantino, Dennis Quaid vagy Jude Law személyével?
Nos, az biztosan, hogy mind többször jártak már egy apró, látszólag jelentéktelen izlandi órásmester Gilbert O. Guðjónsson órásműhelyében, és vásároltak is tőle pár ketyegőt. Az ember, a szemüvegre szerelt lupe mögött, 2005-ben alapított saját márkát, amely kézzel összepakolt, maga tervezte, de egyébként szinte 100%-ban svájci, illetve német alkatrészekből készülő karórákat kínál.
Mi a lupe? Órás szerszám, illetve műszer, amely a szemüreg környéki koponyacsontnak támasztva, szinte magától a szem előtt marad. Jellemzően fekete, apró kis műanyag tubus, benne egy általában kettő-kettő és félszeres nagyítású lencsével, amely már többnyire elegendő méretben tárja fel a sok száz darabos, apró alkatrészek világát.
Az izgalomra vágyó hírességek, akiket a táj szépsége, illetve a kaland játékos kockázata vonz Reykjavík környékre, valahogy mind betévednek az öreg óráshoz egy-egy darabért. Mondhatni egymásnak adják a kilincset. A márka neve egyébként JS Watch Company, és egy átlagos példány 2000-3000 euróért már vihető. A marketing mindössze annyi, hogy
ha egy efféle vekkerrel mész haza, magaddal viszel egy falatot Izlandból. Elnézve a vidék meseszép természeti értékeit, érthető, hogy a hollywoodi túlzsúfoltságtól már émelygő hírességek könnyen behódolnak neki.
Ugyanakkor tökéletes példaként állhat itt ez a történet arra, hogy nem feltétlen kell milliókat eltapsolni ahhoz, hogy örömet találj egy időmérőben, még akkor sem, ha egyébként különösebb gond nélkül, bármikor futna sokkal drágábbra is.
Visszatérve a bánatos szemű Havashoz, az ő az órák iránti ízlése és lelkesedése pedig hasonlóan változatos, mint Tony Starké. Láttuk már Omegában, Bvlgariban, Longinesben akkor is, amikor még nem volt annyira ünnepelt, mint az utóbbi években. Ez is csak azt mutatja, hogy ezt a sportot, ha igénye támad rá az ember fiának, bizony lehet jól, de kisebb költségvetéssel űzni.
#3 James Cameron
Abban ráadásul biztosak lehetünk, hogy 99%-ban ki is fizetik a kiválasztott órát. A világ legismertebb svájci luxusmárkája nem osztogat belőle ingyen túl gyakran, sőt. De hogy egyből kivételt is állítsunk az előbb leírtakkal paralel, emlékezzünk meg James Cameronról, a Titanic vagy az Avatarok, és még megannyi kasszasiker rendezőjéről, aki csak úgy mellesleg járt a világ legmélyebb pontján is.
A Mariana-árok nem egészen 11 ezer méteres mélységébe, a világ fenekébe vitt fáklyát 2012-ben, a Rolex és a National Geographic Society támogatásával. Eme tett tiszteletére 2014-ben a Rolex végül elkészítette talán máig a legbrutálisabb sportmodelljét, a Sea-Dweller Deepsea D-Blue kiadását, melynek prototípusa egyébként a merülés alkalmával három órát töltött a – mérések szerinti – 10 908 méteres mélységben.
Hogy tiszta legyen a kép: mindezt a Jamesnek menedéket adó, kifejezetten e célra épített, extrém mélytengeri tengeralattjárón kívül, egy robotkarra felszerelve! Miközben
2000 db Skoda Octavia súlyának megfelelő víztömeg próbálta egy kamionnal elütött palacsintává lapítani – esélytelenül.
Visszatérve a kanadai filmrendező-legendához, az Avatar forgatása előtt sok időt töltött kutatással az Amazonas-környéki esőerdők legmélyebb bugyraiban is. Tanulmányozta az ott élő természeti népeket, akik máig nagyon hasonló módon tengetik napjaikat, mint évezredekkel ezelőtt élő őseik. Tehetik, amíg a pénzhajhász buldózerek ki nem takarítják azt sok „felesleges” fát arról a vidékről.
Ott az a rengeteg növény, állat, bogár, rovar. Csípnek, marnak, harapnak, tényleg minek az a sok idegesítő dolog oda, ugye? Persze ne csodálkozzunk, ha velük együtt majd az emberiség jövőjét is szépen lehúzzuk fogyasztói társadalmunk feneketlen és egyre mocskosabb latrináján. James Cameron tehát antropológiai vizsgálódás tárgyává tette a helybéli törzseket, és végül igencsak mély, őt
lelkileg is megérintő barátságot kötött a Kayapo nép főnökével, Ropnival. Az elválás alkalmával aztán szerette volna meghálálni azt a rengeteg spirituális élményt és tanítást, ezért végül nekiajándékozta óráját.
Azt a Rolex Submarinert, amit 20 évvel korábban, még szinte kezdő rendezőként vásárolt, és amelyik végig rajta volt, többek között a Terminator 2 forgatása alatt, vagy a Titanicnak jutó 11 Oscarból a legjobb rendezésért járó díj átvétele során is.
Persze legyintve mondhatjuk, ugyan mit kezd – a szó nem pejoratív értelmében véve – egyszerű ember egy Rolex vekkerrel az dzsungel mélyén? Ám épp ez a csodálatos a mechanikus órák világában: szó szerint a világ végén, távol a modern civilizáció minden vívmánytól, az a Submariner még ma is biztos, hogy működik és jó eséllyel évtizedekig mutatja majd a pontos időt. Sőt, ha kellőn megbecsülik majd a trónörökösök, némi szervizgondozás után, sok dekád múlva jó eséllyel még mindig képes lesz erre az akkor már matuzsálemkorú ketyegő.
#4 Rácz Jenő – a konyhafőnök ajánlásával
Nem csak a filmrendezők vagy filmsztárok körében népszerű e méltán legendás márka. Többek közt nekünk hála tudható, hogy hazánk méltán megbecsült, Michelin-csillagos séfje, Rácz Jenő szintén szerelmes a svájci gyártó óráiba.
Jenő egyik példaképe, Gordon Ramsay brit sztárséf, aki 16 alkalommal érdemelte ki éttermeivel a már emlegetett piros könyves csillagot, szintén csak a Rolexre esküszik. A valódi, elismerésre méltó melót persze inkább az éttermeiben érdemes keresnünk, ugyanakkor ha az órákra terelődik a szó, érdemes belenézni pár, már magyar nyelven is elérhető műsorába.
Legyen az az angol Hell’s Kitchen vagy az amerikai Masterchef, minden produkcióban feltűnik, hol az 1953-as Submarine, hol egy újabb kiadású, arany Daytona. Sőt, mindkettőt előszeretettel viseli kézzel készült, de nem gyári bőrszíjakon is. Hogy ez miért jó, és hogy ezzel miért tudunk boldogan azonosulni, szintén kifejtettük már egy korábbi írásban:
#5 Sly, Schwarzi és a spanok
Beszéljünk még az igazán elvetemült órarajongó sztárokról; az olyasfélékről, mint Arnold Schwarzenegger, aki Seikótól, a Panerai-on át, az Audemars Piguet-ig, szinte minden komolyan vehető márkából viselt és birtokolt már, és aki a fenti márkák hírnevét is igencsak öregbítette.
Legalább annyira, mint jó barátja, Sylvester Stallone, aki felbecsülhetetlen szolgálatot tett a Panerai-nak, hogy aztán a márka ezt eléggé hálátlanul köszönje meg. Ne csodálkozzunk, ha Rambo kezén egy ideje már nem látunk az olasz gyökerű, de svájci luxusmárkától semmit.
Állítólag azon vesztek össze, hogy a legendás amerikai színésznek szentelt, illetve róla elnevezett, Sly Tech modellt pár éve, bár némileg felújítva, de ismét piacra akarta dobni a cég Sly megkérdezése és beleegyezése nélkül. Bár aki évek óta arról csinál filmet, hogy mennyire feláldozható, ne csodálkozzon, ha valaki végül komolyan is veszi. Bazinga.
By the way pont Rocky volt az, akitől Arnold az első Panerai-t ajándékba kapta, de ehelyett ő ma már a Rolexre esküszik. A nagyobb darab tesó ugyanakkor még mindig szívesen viseli hatalmas, 47 illetve 60 mm (!) átmérővel hencegő búváróráit.
Miközben az Audemars Piguet mellett is letette voksát. A márka néhány modellje a Terminator folytatásaiban is feltűnik, ráadásképp saját óramárka alapítását is ambicionálja az osztrák származású legenda. El is készült pár bemutató darab, de a gyártás és az értékesítés nem igazán akar beindulni.