Annyira lehetséges megcsinálni a Star Wars vonósugarát, hogy már el is kezdtek kísérletezni vele

Szerző: Zubor Tamás

A kísérletek pedig több mint biztatóak.

Persze nyilván nem holnap fogjuk látni, ahogy az űrhajózás egy nagy problémáját megoldandó a földi gravitációt úgy küzdik le pikk-pakk az űregységeink, hogy egy vonósugár repíti ki őket bolygónk vonzáskörzetéből. De azért nagyon biztató a kínai Qingdao Tudományos és Technológiai Egyetem kutatócsoportjának bütykölése, melynek eredményeképp létrejött az úgynevezett optical tractor beam, vagyis optikai vonósugár.

Ami egyébként pont úgy használja a lézerfényt tárgyak megtartására és mozgatására, ahogy most is használnak optikai csipeszeket részecskék (például kisebb atomok és nagyobb sejtek) manipulálására.

A qingdaósok spéci, grafén (ami a szén egy nanoszerkezetű módosulata, mely egy egyetlen atom vastagságú grafitréteg) és szilícium-dioxid (ennek leggyakoribb ásványa a kvarc, mely egyben az egész Föld leggyakoribb ásványa) alkotta szerkezetet készítettek, amit megbombáztak lézerrel.

Falatnyi videó a kísérletről

Ekkor a lézerrel ellentétes oldal, tehát a spéci grafén-szilícium-dioxid cucc felforrósodik, így az itteni gázmolekulák több energiát kapnak, amivel a szerkezetet a fény, pontosabban a lézer forrása felé tolják (hasonlóan ahhoz a köztudott axiómához, hogy a hő fölfelé száll). A kutatók mérései szerint ezzel a módszerrel három nagyságrenddel több húzóerő jár, mint amekkorára a fény magában képes. Arról nem beszélve, hogy a lézer erejét le-föl lehet csavargatni.

Ez a technológia csomó tudományos kísérletnél jöhet jól, mivel úgy mozgathatunk vele materiális dolgokat, hogy semmivel sem kell hozzájuk érni.

Ráadásul a kínaiak kísérletében olyan gázkörnyezetet használtak, mely eléggé hasonlít a Marséhoz (vagyis annak légköréhez), ami legalábbis biztató a jövő- és reménybeli marsi építkezéseink szempontjából.

Persze a kutatók a maguk bikkfanyelvén azért hűtik a várakozásokat:

“Munkánkkal bebizonyítottuk, hogy egy nagyobb objektum rugalmas fénymanipulációja megvalósítható, ha a fény, a tárgy és a közeg közötti kölcsönhatásokat gondosan beállítjuk. Az is kiderült viszont, hogy a lézer-anyag kölcsönhatások összetettek, és hogy sok jelenséget messze nem értünk, makro- és mikroléptékben egyaránt.”

Kicsit konkrétabban: például pontosabb elméleti modellre van szükség a különböző tárgyak, a lézer energiájának, a közegek húzóerejének kiszámításához, szélesíteni kell a légnyomástartományt is, melyben az egész működőképes lehet. Tehát van még dolog bőven, amíg rakétákat, meg akár épületeket mozgathatunk vonósugárral, ugyanakkor a fönt felsoroltak mégsem tűnnek olyannak, melyekre évtizedekre lenne szükség.

Korábban amúgy a hasonló tudományos eredmények igazi áttörésének hiányán így elmélkedett a kiváló Red kolléga:

Itt van még jó kis kontent