Ha nem értetted volna eddig, hogy az óvóbácsi fogalma miért csak századeleji hollywoodi vígjátékok kapcsán merül fel, akkor most fellélegezhetsz: a tudósok ráálltak a témára.

Egy új amerikai tanulmány hozott most nem túl meglepő, de annál hasznosabb bizonyítékot arra, hogy a nemi egyenlőtlenség nem minden esetben a férfiak malmára hajtja a vizet. Nemcsak azt lehetett már korábban is tudni, hogy a férfiak nem csak simán kerülik a „nőiesnek” titulált melókat, de azt is, hogy sokszor ellenállásba is ütköznek, amikor önszántukból akarnak ilyen pályára térni.

Az American Psychological Association (APA, haha) szervezet azt tűzte ki céljának, hogy kísérletnek veti alá ezeket a berögződéseket. Két csoportot hoztak létre: az egyik egy valós kísérletet boncolgató cikket olvasott arról, hogy az oktatók maguk közt a nőket preferálják, ha általános iskolai tanításról van szó. A másik csoport egy fakenews-cikket kapott, melyben ezen a területen nemi egyenlőséget állapítanak meg.

A megkérdezett férfiakat nemhogy meglepte a diszkrimináció ténye, de a körülményekhez képest még egész lájtosnak találták az eredményeket. Abban nagyjából mindannyian egyetértettek, hogy a humán területek ezen ága nem kifejezetten várná őket tárt karokkal, így ilyen karrierben nem is gondolkodnak. Hoppácska, a kankollégák által állandóan becsicskított női informatikusok partnerükre akadtak.

Egy dolog igazán nemsemleges: az előítélet

A sztereotípiák és az általuk kialakuló előítéletek nemcsak a nőkkel és a kisebbségekkel b*sznak ki, de bizony a férfiakkal is. Amikor egy nőt automatikusan az anyasággal és a gondoskodói szerepkörrel azonosítanak, akkor az amellett, hogy őt diszkriminálja és húzza le, de még a képzeletbeli mérleg túloldalán libikókázó csávót is, aki óvóbácsi, vagy neadjisten ápoló szeretne lenne.

Az Egyesült Államokban előbbi melót a népesség férfi tagjainak mindössze 3%-a végzi, utóbbit pedig 13%, köszönhetően annak a megkülönböztetésnek, ami már az állásinterjún fogadja a delikvenseket. Elvégre egy férfi mellett kevésbé van biztonságban a gyerek, nemde?

A kísérlet mögött álló vezető professzor szerint semmilyen tudományos bizonyíték nem utal arra, hogy lennének olyan munkák és munkakörök, amiket az egyik nem effektíve képtelen biológiai okoknál fogva ellátni, ahogy az is nyilvánvaló baromság, hogy a férfiak és a nők valamiféle ösztöntől vezérelve választanának foglalkozást. A némileg (és nemileg) kijelölt karrierutak mögött sokkal inkább társadalmi berögződések és közvetett nyomásgyakorlás állhat –

elég ha csak a humán és a reál területek közti bérszakadékot összeveted a férfiak magukra erőltetett kenyérkeresői kötelezettségeivel.

A konklúzió? Mindenki lehet az, ami lenni akar, csak sajnos különböző startmezőről indulva meredekebb a pálya egyes melóknál. 2023-ban akár dolgozhatunk ezeknek a konvencióknak a lerombolásán is, ha előbb az empátiánkat sikerült level uppolni: