Ez 6,5 millió dollárt (2,5 milliárd forint) jelent, ami több mint amit a női világbajnokságokon ők maguk szereztek 2015-ben és 2019-ben együttvéve.
Az amerikai férfi labdarúgó-válogatott tegnap kikapott a nyolcaddöntőben a hollandoktól, így összesen 13 millió dollárt kap a FIFA-tól a világbajnokságon való részvételért és a csoportból való továbbjutásért. Mint kiderült,
ennek az összegnek a felét az amerikai labdarúgó-szövetség a női válogatott tagjainak adja,
annak kompenzálásaként, hogy a nők tornáin alacsonyabbak a jó eredmények után járó díjak.
Hosszú sztori, érdekes fejleményekkel
Az USA-ban nagyjából 2016 óta tart a komoly vita arról, hogy kaphatnak-e többet a férfiak a nőknél a labdarúgásban. Akkor kezdte el Megan Rapinoe, és az akkor a női foci sztárjának számító Hope Solo pedzegetni, hogy a férfiak jelentősen nagyobb pénzeket kapnak a futballszövetségtől, továbbá szerintük a férfiak jobb körülmények között, nagyobb technikai támogatással készülhetnek.
Biztos alapfizetés a nagyobb sikerdíj ellen
Az igazság azonban árnyaltabb, és erre már a viták kezdetén sokan rámutattak. A nők javadalmazása nem volt jelentősen kedvezőtlenebb, csak az épp Rapinoe által vezetett tárgyalódelegáció olyan konstrukciót választott a női csapat számára, amely több biztonságot, de kevesebb bónuszlehetőséget adott a játékosoknak.
A férfiválogatottnak például nem fizetett alapbért a szövetség, míg a nők akkor is kaptak 100 000 dollárt, ha nem volt meccsük. A férfiaknak semmilyen egészségügyi biztosítás vagy más juttatás nem járt, míg a nőknek igen.
A Washington Post elemzése szerint a 2017 tavaszán megkötött, új megállapodás értelmében egy 20 nemzetközi meccsre vetített szezonban például hozzávetőleg ugyanannyit kaptak a férfi és a női játékosok, hacsak nem győztek a férfiak többször, mert a fenti hátrányok kompenzálásaként ők a teljesítmény és a győztes meccsek után magasabb bónuszhoz férhettek hozzá. Az öt évvel ezelőtti szerződésekben már a meccseken megjelent szurkolók száma és az egyéb, promóciók alapján kalkulált javadalmazás is azonos volt a két válogatott tagjai számára.
Ezt egy amerikai bíróság is megállapította tavaly májusban, amikor a Rapinoe-ék által benyújtott, nemi diszkriminációra hivatkozó keresetet azzal utasította el, hogy a labdarúgó szövetség a női válogatottnak is felajánlotta pontosan ugyanazt a konstrukciót, amit a férfiaknak, ám ők ehelyett tudatosan választották a nagyobb biztonságot adó javadalmazási csomagot.
A harc nem áll meg
Rapinoe-ék azonban folytatták a küzdelmet, és a gender pay gap jelszavával újra és újra felül akarták vizsgáltatni a megállapodást arra hivatkozva, hogy a nemzetközi versenyek után sokkal nagyobb pénz jár a férfiaknak. Ezzel azonban akad egy bökkenő. Azt, hogy mekkora díjakat kapnak a résztvevők egy nemzetközi viadalon, azt nem az amerikai szövetség határozza meg, és nem is ő fizeti ki. Minden torna díjazásáról az dönt, aki szervezi: a katari vébé esetében például a FIFA.
Miért fizet kevesebbet a női fociért a FIFA?
A válasz nagyon egyszerű: a piaci érték. A világbajnokság ugyan sportesemény, de a bevételét médiatermék mivolta adja, az alábbi csatornákon: reklámhirdetések értékesítése, a közvetítési jogok eladása és nyilván a helyszíni nézőknek értékesített jegyek. A fentiek mértékét pedig egyetlen faktor határozza meg: mennyi embert érdekel a show.
A gyakorlat pedig azt mutatja, Messit és Ronaldot egyelőre többen szeretnék focizni látni, mint Megan Rapinoe-t. Annyival többen, hogy igazságos eszközökkel az szinte kompenzálhatatlan. A sok médiaszereplés és a nagy visszhang tavalyelőtt az amerikai politika színterére sodorta a kérdést, és a demokrata oldal egy emberként állt ki amellett, hogy a nőknek a fenti szempontoktól függetlenül, mindenáron azonos pénzeket kell fizetni.
A megválasztása előtt Joe Biden például azt nyilatkozta, ha ő lesz az elnök, az amerikai fociszövetség lemondhat minden támogatásról, amíg nem adja meg ugyanazt a fizetést a női focistáknak. Pedig, mint fentebb látható volt: a szövetség ezt a feltételt már 5 évvel korábban teljesítette.
Egy egészen szokatlan megállapodás
Ha tényleg annyival több embert érdekel a férfifoci, hogy azt igazságos eszközökkel szinte lehetetlen kompenzálni, akkor mi a megoldás? A huzavona vége egy roppant érdekes megállapodás lett, amelyet nehéz másként értelmezni, mint hogy a férfiak által megkeresett pénz felét egyszerűen a nőknek adják. Ez az új szerződés gyakorlatilag összesíti és szétosztja a tornákon a két válogatott által szerzett jutalmakat.
Hivatalosan az történik, hogy a férfiak is megkapják a női válogatott díjazásának a felét, és fordítva, a nők is megkapják a férfiak jutalmának ötven százalékát. Noha az mindenki számára világos, hogy a kettő közötti különbség mind színvonalban, mind bevételi értékben összevethetetlen.
Így az a faramuci helyzet állt elő, hogy az egyik válogatott mindenképpen ugyanannyit fog kapni, mint a másik, akkor is, ha a csoportmeccsek között már kiesnek, sőt, akkor is, ha ki sem jutnak a saját világbajnokságukra.
Ez jelen esetben eddig 6,5 millió dollár, vagyis fejenként több mint százmillió forint egy olyan tornáért, amelyen legfeljebb a lelátókra ülhetnek le.
Az egyik csapat a tavaly Eb-döntős angol válogatottal ikszelt a 16 közé jutásért, a másik viszont 5 éve még a Dallas FC 15 év alatti fiúcsapatától kapott ki 5-2-re.