Mindenki valahányadik kedvenc izomkolosszus félistene nagyjából 20 év után játssza el a Black Adamben azt a szerepet, amire született: a szuperhőst. Még nem láttuk a filmet, de már most meg tudjuk mondani, hogy a való életben fixen keményebb csodákat művel, mint a DC legújabb csörtéjében.
A pankrátorból filmszínésszé avanzsálódó férfiember toposza alapvetően se nem újkeletű, se nem különösebben izgalmas. Mivel a két műfaj közt a színészkedésen és a fizikalitáson keresztül van nem kevés átfedés, így a történelem során már több bunyósnak is sikerült átkonvertálnia magát, elég ha a veterán Hulk Hoganre és Roddy Piperre, vagy a mostanában felfutó John Cenára és Dave Bautistára gondolsz.
Ebben a szűk kategóriában páraknak ugyan van tényleges érzéke a drámához (Bautista), néhányan meg titokban rohadt viccesek (Cena), de senki sem olyan karizmatikus, befolyásos és kőgazdag, mint Dwayne Johnson. Ő az az arc, aki még azok közt is ritka madár, akikre azt szokás mondani, hogy egy a millióból. Mindjárt jól meg tudod azt is, hogy mi a titka.
Kőszívű ember fia
Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy a pankráció senkit nem talál meg véletlenül, de még talán szándékosan sem. Johnson
esetében egy generációs hagyomány volt az amerikai bunyószínház, amit gyerekkorában még az apukája, Rocky Johnson vitt, de az anyai ágon is akadt korábban pankrátor, egy pofonosztó szamoai nagypapa képében.
A probléma csak az volt, hogy Johnson gyerekkora nem a pankráció aranykorában kezdődött, hanem az úttörő periódusban, ahol a fellépők mentek a pénz után, nem a pénz utánuk. Így aztán hiába voltak minden férfi a családban a maga módján sikeres ebben a nemes szakmában, így is állandó költözések és általános pénzhiány jellemezte a fiatal Rock gyerekkorát. Ha ez még nem lenne elég, akkor a szülőknek is megvoltak a házastársi gondjaik, egy megcsalásos sztorit követő komolyabb veszekedés után anyuka nemes egyszerűséggel vakon besétált az autóforgalomba, ahonnan aztán fiának kellett kihúznia.
Hiába a az NWA-s és WWF-es (a WWE elődje) családi háttér, Johnsont hidegen hagyta a pankráció, helyette egy még híresebb hárombetűs akronímával jelölt sportszövetségbe, az NFL-be akart volna csatlakozni. Aztán pár sérülés, és pár évnyi sikertelenség után már nem csak az amcsi, de a kanadai focisok se fogadták maguk közé, úgyhogy saját bevallása szerint mindössze 7 dollárral a zsebében kullogott vissza haza a családjához. A saját filmstúdiója, a Seven Bucks Productions ennek a fontos motivációs mérföldkőnek állít emléket, de ennek a megalapításához előbb az kellett, hogy egy kis apai protekcióval mégis bekerüljön a ringbe. Itt
a sármja, a védjegyévé vált szemöldök-húzogatása, és alapvetően a stílusa révén elég gyorsan elég nagy sikereket ért el a The Rock művésznév alatt,
az apjával való viszonya viszont fokozatosan romlott, pláne, amikor fatert perek és vádak formájában utolérték a különböző szexuális jellegű túlkapásai, meg a jó kis alkoholizmus.
Későbbi viszonyukat talán a legjobban Rocky halálának ambivalens helyzete jellemzi: apukát a Johnson által vett ingatlanban gyűrte le a tüdőembólia, nem sokkal azután, hogy önéletrajzi könyvet írt magáról, amiben a fiának minden sikeréért magát méltatja, a fia életét meghatározó anyagi gondokat pedig simán a szőnyeg alá söpri, vagy egyenesen le is tagadja.
Johnson bár notórius problémamegoldó, ennek a vitának – az utolsó vitájuknak – nem lett megoldása egy hosszú telefonbeszélgetés után, így Rocky úgy halt meg, hogy éppen dúlt a harag. Ennek dacára a temetésen Johnson nyilván megható beszédet mondott, elvégre teljesen egyértelmű számára, hogy
a tesztoszteronos verbális szkandenderek ellenére pont azokat a tulajdonságait köszönheti az az apjának, ami miatt egy egész világ rajong most érte: a munkamorálját, a kitartását, az elismerésre való fáradhatatlan törekvését.
Kő’ tequila?
Az apja tragikus botrányai és igazi szarfej húzásai ellenére Johnson magánélete bár nem mentes a fordulatoktól és nehézségektől, de a nagy képet nézve olyan szinten rendben van, hogy tanítani lehetne, mint a tisztesség és a helyes karakterfejlődés mintapéldája.
Igazából már abban információban benne van minden lényegi tudnivaló emberükről, hogy az első felesége, illetve első lányának anyja közvetlenül a válásuk után a személyes menedzsere lett, aki Johnson összes projektjét intézi a mai napig, ezzel masszívan hozzájárulva mindkettejük sikeréhez.
Cuki dolog tartani a kapcsolatot egy szakítás/válás után, de azért
az exedre bízni az egész karrieredet olyan húzás, amiért végtelen szimpátiapontot osztanak.
De ha ettől még nem lennél biztos benne, hogy ez a kétajtós szekrény ránézésre teljesen karakterisztikátlan módon megfejtette a hibátlanul működő emberi kapcsolatok nyitját, akkor mintavételezd jelenlegi, már 15 éve tartó kapcsolatát. Ennek eredménye újabb 2 lánygyermek, alapja pedig a totális őszinteség és transzparencia.
Johnson gyorsan rájött, hogy egy bukott házasság, egy kérdőjeles karrier és egy csomagként hozott kislány után nem igazán bullshitelheti új kedvesét a macsós minden oké mantrával, kénytelen előtte felvállalni a valódi énjét minden problémával és bizonytalansággal, ha a közös életüket és a szerelmüket szilárd alapokra akarják fektetni. Annyira rajta vannak ezen a flow-n, hogy a nászéjszakájukon Johnson sütivel az egyik kezében és tequilával a másikban nézte végig az Elton John önéletrajzi filmet, amíg újdonsült felesége kipihente az egész napos bulit. Na, ezt csináld utánuk, haver.
Kő kövön nem marad
Dwayne Johnson az ékes példája annak, hogy miért fontos kvalitás az életben az önismeret, meg az önbizalom. Hiába kapta meg első nekifutásra a Skorpió király szerepét Múmia visszatér című filmben, illetve spinoffjában, a promóciós turnén egyből belefutott egy olyan interjúba, ahol azzal szívatták, hogy a saját polgári neve alatt nem tudna jegyeket eladni a filmjeire.
Karrierjének kezdeti, lagymatag szakaszában az akkori ügynökei azon voltak minden erejükkel, hogy ezt a görög félistent megpróbálják emberibbnek ábrázolni, miközben a pankrátori múltja és a hollywoodi karrierje közé akkora falat húzzanak, amekkorát csak enged a költségvetés. Johnson érezte, hogy saját maga megcáfolása talán mégse a legjobb út, miközben
olyan sikereket vizionált, mint amilyen Clooney- vagy Smith-kaliberű arcoknak van.
Nyilván nem lehet nyíltan az arcába röhögni egy 2 méteres és 100+ kilós erőembernek, de az ügynökei tippre egymás közt azért elég jót szakadhattak ezen.
Tudod, hogy ki nem szakadt? Johnson exe, aki ezen a ponton lépett vissza az életébe, mint menedzser, hogy egyből bele is passzírozza a Halálos iramban franchise ötödik etapjába. A Richter-skálán is mérhető erejű pofonokat osztó Luke Hobbs karaktere rájátszott Johnson összes létező erősségére, és több mint 10 évvel a filmes karrierjének kezdete után hirtelen komoly értéke lett a nevének. A Dwayne Johnsonnak, nem a Rocknak.
Kőkemény morálok
A berobbanása óta már újra legalább 10 év eltelt, Johnson pedig veszélyes közel került ahhoz, hogy dollármilliárdosnak kiálthassa ki magát. Ő mégis az a ritka eset, akinek a személyisége nem torzult el a pénztől és a hírnévtől, helyette a publicitás és a nyakába kapott extra felelősség a legjobbat hozza ki belőle, folyamatosan gyúr rá nem csak a bicepszeire, de az erősségeire is.
A legértékesebb tulajdonsága a mai napig a határtalan őszintesége saját magához és másokhoz, ami átitatja minden filmjét és szereplését.
Őszintén élvezi, ha a filmjeivel szórakoztat, hiszen semmi másra nincs igénye. Őszintén örül neki, ha sikerül meglepnie egy rajongót a puszta jelenlétével. Őszintén hisz benne, hogy a saját problémáit nem lőcsölheti rá másra, így még azelőtt igyekszik kiszállni minden internetdrámából, mielőtt még ténylegesen involválódna. Őszintén azt gondolja, hogy egy film egész stábja ugyanazon a szinten van, mindenki ugyanazért a célért dolgozik, így pedig mindenki ugyanazt a megbecsülést érdemli.
Őszintén össze tudja egyeztetni az úriemberkedést és a trágár humort, amiben még akkor sem ismer határt, ha a maga a Disney könyörög neki, hogy álljon le. Őszintén meghatónak találja, hogy sokan a következő elnököt látják benne, de ugyancsak őszintén kimondja, hogy se politikai érzéke, se ideje nincs egy országot vezetni.
A filmszerepek mellett Johnson neve alatt számtalan termék és vállalkozás fut a tequilától az energiaitalon át a sportruházatig, amiknek a közös nevezője ez a trademark-őszinteség. Oprah így jellemezte Dwayne haverját:
Összeülhetsz a csapatoddal megtervezni, hogy mi lesz a céged növekedésének következő szintje, meg hogy mit szeretnél csinálni, de az emberek bizalmát nem lehet megvenni. Bármi is legyen az, amit ő megoszt veled, hinni fogsz benne. Akár iszol tequilát, akár sem, el fogod hinni, hogy ő valamit jó tequilának tart. És hirtelen te is inni akarsz belőle! Ez az ő brandje – a brandje az ő igazsága, és az a bizalom, amit mi fektetünk ebbe az igazságba.
Johnson valószínűleg mégiscsak abban a legőszintébb, hogy miért nem fogja soha úgy érezni, hogy nincs miért dolgoznia: ugyan apja memoárja megpróbálta fikcionalizálni a történteket, de ő kristálytisztán emlékszik arra a pillanatra, amikor az anyjával egy kilakoltatási parancsra érkeztek haza. És mivel megfogadta, hogy ez nem fordulhat elő többet, így három házzal és párszáz millióval később is úgy tolja, mintha ez bármikor újra megtörténhetne.
Ha a Black Adam rekorddöntögető bevételéhez sikerül majd hozzájárulnod, akkor utána ezekkel lehet folytatni a sort: