Mióta világ a világ, vagy automobil az automobil, azóta kismillió módja van annak, hogyan hódoljunk egy-egy autómárka előtt, ugyanúgy, ahogy azt bármilyen más fandommal tennénk. És ugyan a luxusautók (meg az autók összessége en général) az életstílus egyik legfontosabb materiális kifejeződéseként beszivárogtak a divat világába is, de nem gyakori az olyan eset, mikor közvetlen kapcsolatot találunk. Na, majd most.
Az nem újdonság, hogy minden mást, így márkák logóit is különböző ruhadarabjainkon viselhetjük, nagyjából a sapkától egészen a boxerig, de most felejtsd el az olyan bootleg-mercsendájzt, amit a Tesco polcain találnál az Én kicsi pónimmal szerelt tolltartó és a transformerses iskolatáska mellett. A legnagyobb sztétmentmárkák ugyanis odáig merészkedtek, hogy maguk adnak ki ruhákat és kiegészítőket, hogy megjelenésükkel és árukkal kicsit helyretornásszák saját presztízsüket. Ezekért körülbelül annyi pénzt kell kicsengetni, ami
méret- és ár-érték-arányosan megegyezik azzal, mintha egy autójuk kisebb darabját vásárolnád meg, ezzel biztosítva, hogy ilyen holmija tényleg csak annak legyen, aki az ő verdájukkal vereti az aszfaltot,
és még véletlenül sem hamisított Gucci napszemüvegben és Mercedes kulcstartóval ül be a használt Opel Astrába. No diszriszpekt, én is kínaiból turkált flipfloppal lépnék rá a nemlétező Toyota Celica GT 4-em pedáljaira, de valahol a nagyoknak is meg kell húzni a határt, hogy ne a leggázabbul photoshoppolt Facebook-profilképeken bukkanjanak fel állandóan.
#1 BMW
A listán szereplő tételek közül talán a Bayerische Motoren Werke áll a legszerencsétlenebb helyzetben, ha az öndefiniálásra kerül sor, mert elég széles rétegeknek gyártanak autókat különböző kivitelben, így magukat a vásárlói célcsoportokat ugyan modellenként be lehet határolni, ám egy egységes imázst elég nehezen lehet rájuk sütni. Ez pedig nem javít a helyzeten, ha be akarnak lépni a magasdivat kultúrkörébe. Szerencsére egy éve jött nekik egy nagyszerű ötlet, és lecsapolták csutkára a retrómocsarat.
Arról van szó, hogy egy sorozattal, a Heritage (magyarul Örökség) nevűvel elszeparálódtak a hagyományos, benzinkutakon és a Hungaroring-ajándékboltban kapható, filléres mementóktól azzal a húzással, hogy emléket állítottak a kései hidegháborús, ízig-vérig német stilónak pár exkluzív holmi képében. Előkaparták a korszakra jellemző trikolor színsémájukat és logódizájnt, hogy visszarepítsenek azokba az időkbe, amikor szürke csíkokra koptatott kazettákon nézte tőlük keletebbre mindenki az ízlésesen alászinkronizált poreszt, míg ők maguk a színtiszta benzingőzre meredtek rá.
Három kulcsdarabot kell kiemelni innen, fontossági sorrendben. Először is van itt egy patent sporttáska, fehérre mázolt bőrből, minimalistán elhelyezett csíkokkal és logóval, amiben ugyanúgy elférnek a legfontosabb szerszámok, mint az ezek után következő termékek, de valószínűleg még egy kis szakállolajat is betuszkolhatsz melléjük, just in case.
Ami az egésznek emeli a színvonalát és egyből megérteti veled, hogy mire megy ki a játék, az egy aviátorra emlékeztető, átmenetes napszemüveg, amivel mindig kilátsz alulra, hogy fel van-e húzva a slicced, előrefele pedig szabadon skubizhatsz a sötétkék lencsék oltalmazó árnyékában.
Az i-re a pontot egy
közel 600 eurós bőrdzseki teszi,
ami ugyan a lookbook ellenére kifejezetten alkalmatlan lehet egy BMW 3.0 CSL olajcseréjére, de annál jobban passzol rád a kormány mögött.
Kicsengeted a manettát, ráfordulsz az M7-esre és meg se állsz a Balatonig, ahol még autentikus az NDK-élmény:
#2 Mercedes-Benz
Ugyancsak németek, ugyancsak megvádolhatóak gagyival, ugyancsak van rá megoldásuk. Mivel a Merdzsó a fejekben sokkal inkább él úgy, mint egy prémium-luxusmárka, így hatványozottan igaz, hogy boldog-boldogtalan megpróbál proliba áttolva hasznot húzni a nevükből, amin persze az se segít, hogy az official-termékeik között is találunk turkálós marhaságokat – csak épp egy hajszálnyival drágábban, mintha mondjuk a strandon akarnád beszerezni ezeket az egyik minőségi kirakatból. Ők két dologgal előzik be a mezőnyt, amiből az első egy Hugo Boss tervezte limitált kiadású, sajnos most nem elérhető, 900 eurós bőrdzseki, ami a Mille Migliáról lett elnevezve.
Ez azonban puszta névrokonság lehet csak, ugyanis az 1927 és 1957 között 24 alkalommal megrendezett olasz autóverseny annak idején megihlette a divatot is, megszülve ezzel a róla elnevezett kabátot, amit Massimo Osti tervezett a CP Company égisze alatt, és ami a húszas évek versenydivatjának egyik legnagyobb dobásával vált, hogy aztán brit focis körökben (?) a mai napig pörögjön. Ez azonban egy szövetruha volt, aminek két különlegessége egyrészt a kapucniba rejtett szemüvegrész, másrészt a bal ujjba varrt üveg, amin keresztül a karóra számlapja láthatóvá válik.
Ehhez a nagyszerű dizájnhoz azonban szemmel láthatólag a Merci megoldása nem sokban hasonlít, ők inkább egy pilótadzsekit dobtak a nagyérdemű elé. Ez is egy izgalmas darab, a mai napig vita övezi a definícióját:
Lehet vitatkozni azzal, hogy az aviátordzseki a bomberrel azonos-e, lévén, hogy mindkettő eredete ugyanaz: pilóták, hideg, bőr, bélés. aviátor-, vagyis pilótadzsekinek itt azt a verziót hívjuk, ami szabásában erősen hasonlít a bomberhez, de prémbéléses, és megmaradt a klasszikus, egyszerű formánál. Egyébként hívják aviátor-bombernek is, vagy eredeti nevén A2 flight jacketnek.
Bővebben erre fáradj okításért:
Aztán kicsit előrébb tekertek az időben, és az ötvenes évek stílusát idézték meg egy bőrtáskával és egy fullosan oldschool bőrönddel, ami
annyira pöpec, hogy csak akkor érdemes felpakolni Ferihegyen bármire is, ha a 600 dollár fölötti ár nem dobott meg annyira, hogy ne vegyél belőle többet.
Vagy tudod, privát géppel mész, mert akkor én a bocsánatodat kérem, te meg remélhetőleg a számlaszámunkat.
#3 Jaguar és Aston Martin
A britek is jelentik, hogy köszönik szépen, megvannak, legalábbis, ami a Jaguart és az Aston Martint illeti. Mindketten nagyon hasonló kategóriában mozognak, uralják az angol presztízskocsik piacát, és erre amolyan cockney-módon annyira büszkék is, hogy webshopjuk ruhákra és kiegészítőkre építő részlegét egyenesen Lifestyle néven nyomatják.
Az Aston megtette ugyan azt a szívességet, hogy nem vagánykodik James Bond-os múltjával és jelenével, de így is akkora pofont küldenek be, hogy azt még Daniel Craig is megérzi. Ugyan nem divattermék, de nem mehetek el szó nélkül egy 450 fontos naplón, ami tételes vezeti és képekkel dokumentálja, hogy hogyan készül a megrendelt autód. Ezzel nagyjából képbe is kerülsz, hogy ők mennyire is tartják magukat és kevésbé fog sokkolni, hogy kizárólagosan barna (tan) és navy-kék színekben árasztották el a felületüket mindenféle nemes bőrből készült táskával, az összes lehetséges méretben és kivitelben, ami feltételezhetően
olyan, mintha egy gondosan összerakott verdájuk üléshuzatait hajtogatnád össze táskává és körülbelül árban is ennek felelnek meg.
Ehhez képest a Jaguar a fekete színnel ment, és ettől egyetlen alkalommal sem térnek el. Ha nagyon szűkös a keret, akkor minimum egy pénztárcára megéri spórolni, nagyobbat szól, mint Sam Jackson BMF-buxatartója a Ponyvaregényből. Nem mellesleg saját karóra márkájuk is van, hoppá.
Ezen kívül a Mercihez hasonlóan ők is villantottak egy bőrdzsekit, igaz, kevésbé exkluzívnak és kihagyhatatlannak beállítva azt, de azért ennek is megadva a heritage jelzőt.
Ebben ugyan simán belefagysz a kocsiba egy hidegebb napon, de felhúzod a naptetőt és meg is van oldva a probléma, mehet a flex a sötétített ablakok mögül, rejtélyesen.