A divatvilág legnagyobb sportmárkái között számon tartott Adidas és Puma egy német testvérpár közös, szerény családi vállalkozásaként indult, hogy aztán a streetweartől elkezdve a profi focin át a guggoló gopnyikokig mindent áthasson, amit akár tágabb, akár szűkebb értelemben a popkultúrába sorolunk. Ehhez csak egy kibékíthetetlen összebalhézásra, egy kisváros két oldalának totális szembenállására és a nácikra volt szükség. Összeszedtük, honnan jött a két brand, hol van most, és hova tart.

A világ leghíresebb német cipőgyáros testvérpárja, Adolf és Rudolf Dassler pályafutását a Gebrüder Dassler Schuhfabrik névre keresztelt közös cégük élén kezdték, melyet 1919-ben, az első világháború után dobtak össze szülővárosukban, a kiejthetetlen nevű Herzogenaurachban.

Ahhoz képest, hogy a háborúból rajtuk maradt selejtholmikból és szemétből kezdték el az első sportcipőiket összetoldozni, kitartásuknak és szakértelmüknek köszönhetően elég tisztességes karriert tudtak befutni Németországon belül és kívül is. A tesók dizájneri és üzletemberi szkilljei tökéletesen kiegészítették egymást: a Geda névre rövidített vállalkozás biznisze hangosan zakatolt. Első világraszóló durranásuk volt, hogy

Jesse Owens amcsi atlétaolimpikon lábára is sikerült felfűzni egy darabjukat, melyben mindjárt négy aranyat is behúzott az 1936-os berlini olimpián.

Ráadásul: mindezt színes bőrűként a náci Németországban, Hitler szeme láttára.

Aztán jött a második világháború, a két testvér meg úgy egymásnak ment, mint a tengelyhatalmak és a szövetségesek.

Dassler vs. Dassler

Arról több elmélet, meg konteógyanús elképzelés is kering, hogy a viszály honnan is ered, amiket ha egyben nézel, akkor úgy tűnhet, mint egy abszurd vígjáték szinopszisa. Egyes források szerint Rudolf levarrta Adi feléségét. Ezen a vonalon maradva, egy másik teória szerint a két feleség eszkalálta a srácok között a nézeteltéréseket, mert ugyan a nők fújtak egymásra, de egy fedél alatt kellett élniük.

Egy kicsit érdekesebb elképzelés egyenesen History Channel-es fordulatokkal él: Adi keze benne volt Rudolf világháborús besorozásában, míg Rudolf bemószerolta Adit a háború után, hogy a vére bizony szerepet vállalt a nácipártban (valójában mindketten párttagok voltak amúgy), akit ezért egy ponton majdnem 10 évre böribe raktak. Képzeld el, hogy azon vitázol a tesóddal, ki a nagyobb Hitler-fan – na, állítólag ezek a Dassler tesók.

Persze mindez csak feltételezés, ami viszont teljesen biztos, az az, hogy a két testvér folyamatos hatalmai játszmái után ezzel a nézeteltéréssel beverték az utolsó szöget is a Dassler cipőgyár koporsójába. Ketten kétfelé szakadtak, Adi maradt az eredeti gyárépületben adidaszozni, míg Rudolf ment a Herzogenaurach városát kettészelő Aurach folyó másik partjára pumázni.

Ezzel egy olyan ellentét alakult ki a város két fele közt, amihez képest a Buda-Pest szembenállás egy komolytalan családi civakodás a vasárnapi húsleves felett: a hordott cipők szimbólumok lettek, a munkások a munkáltatóikkal való azonosulásuk köré építették a frekventált helyeiket, a két márka dolgozói közti kapcsolat vagy házasság teljesen elképzelhetetlen volt. Persze nem a középkorban vagyunk, nem jött a hóhér lefejezni a szerelmes jugendet, simán csak nem voltak se Rómeók, se Júliák a folyó egyik partján se.

A jogutódok kikopásával, és a cégek elkerülhetetlen felvásárlásával a rivalizálás szerencsére megszűnt, de a gigamárkák központi épületei a mai napig Herzogenaurachban vannak, ami az utóbbi évtizedekben már egy igazi multikulti placcá nőtte ki magát, ahol a legkülönfélébb nemzetiségek fejlesztik ki a legújabb Boost-talpakat, meg susogós macinacikat. Egy cipőmúzeumot azért még hiányolnak a helyiek, de mint láthatod, a tesók történetében van annyira ellentmondás és plothole, hogy ne kíséreljen meg egyik oldal se egy fix narratívát ráerőltetni a másikra. Fő a békesség, ugye.

Adidas vs. Puma

Anyám életére esküszöm, hogy nem részrehajlásból mondom, de az 1946-47 közt alakult Adidas története incifincivel izgalmasabb, mint az 1948-ban alakult Pumaé, kezdve a brandingeléssel. A srácok kifejezetten eredetiek nem voltak, mindketten a saját nevükből akartak márkát csinálni: az Adidas Adolf becenévenek és családnevének összevonása, míg a Puma eredetileg hasonló elv mentén Ruda volt egy darabig, csak aztán az amerikai nagymacska neve megtetszett Rudolfnak.

Utóbbi esetében a logó ugye eléggé adja magát, előbbi viszont konzekvensen akarta kiemelni a portékát a tömegből. Az Adidas híres hármas csíkozása eredetileg egy dizájnt érintő újítás: Adolf a már létező oldalcsíkok – az alapszíntől eltérő – átfestésével akart kitűnni, így a logót is ehhez igazították, sőt le is védették gyorsan.

Az igazi vízválasztó a két márka életében nagy valószínűséggel az 1954-es svájci foci-világbajnokság volt, ahol a háború után megtépázott renoméjú és morálú német csapat úgy feljött, mint a talajvíz, nem kis mértékben Adi cipőinek köszönhetően. Pedig egy alternatív univerzumban Rudolfot írhattam volna, azonban a mi valóságunkban a Puma csak addig volt a német válogatott ellátója, ameddig sikerült összekapni a csapat edzőjével egy máig ismeretlen topikon.

Adolf aztán a kényszerváltás ellenére végül sokkal jobban passzolt ebbe a szerepbe: Rudolffal ellentétben ő egy introvertált, de végtelenül simulékony művészgyerek volt, aki nemcsak rengeteg innovációt tett le az asztalra, de a játékosok kéréseit is implementálta a cipők tervezése folyamán, sőt, ő maga állt haptákban, ha igazítani kellett valamit a meccsek közben. A korábban hatalmas bukókat szenvedő csapat eljutott egészen a döntőig, ahol azért fohászkodtak mindenhez, ami szent, hogy a magyar Aranycsapat legalább ne picsázza el őket annyira, hogy újabb recesszióba taszítanák nemzetüket.

Aztán a srácok felhúzták forradalmi, állítható stoplis Adidas cipőjüket, és máig vitatott, egyéb körülmények között, de 3-2-re verték hazánk fiait. Hát vazz. A váratlan siker egyik tényezője éppen az Adidas csodacsukája volt.

Ugyan mindkét márka masszívan tett azért, hogy feljavítsa Németország nemzetközi megítélését, ez a hatalmas győzelem egyértelműen az Adidas malmára hajtotta a vizet, egyből egy globálisan felismert és elismert cég lett a nem is olyan rég még világháborús hulladékből sportcipőket hajtogató vállalkozásból.

Közben azért az Pumát sem kellett félteni, nekik is kijutott a nagy szponzorációkból és sportgyőzelmekből, de az ő áttörésük sokkal később, és sokkal inkább a véletlennek köszönhetően történt: az 1970-es, első mexikói focivébén Pelé leállítatta a meccset, hogy bekösse a Puma cipőjét, ezt pedig minden kamera, így minden élő és lélegző ember végignézte. A brazilok meg is nyerték a vébét – a csúcsra pedig vitték magukkal a nagymacskás kismiskákat is, akik egy csapásra világszerte ismertek és népszerűek lettek.

Lakótelep vs. világbajnokság

Ha kicsit kinagyítunk a sport világából, akkor eléggé világossá válik, hogy ha minden harcot nem is, de a kultúrháborút egyértelműen az Adidas húzta be – bár ez legalább annyira nem direkten a saját érdemük, mint a Puma váratlan reflektorfénye. A kosármeccsek sztárja, a mára már alapdarabnak számító Adidas Superstar sziluett a pálya mellett elkezdett az utcákon is felbukkanni, többnyire olyan gangszták lábán, akik még ahhoz is túl menők voltak, hogy bekössék.

Aztán a legendás Run DMC hiphoptrió ledobta a My Adidas című gigabangert,

Adolf Dassler utódjai pedig elképedve nézték, hogy az óceán túlsó oldalán 40 000 arc a surranójukat a fejük fölé emelve nyom le egy koncertet.

Nyilván elő is hozakodtak egyből egy hivatalos szponzorációval, a többi pedig már történelem. Míg a Puma pár kiemelt kollabot leszámítva maradt a saját térfelén a sportcuccaikkal, addig az Adidas nem csak a stadionokat hálózta be, de a magasdivatot, a streetweart, de még a lakótelepeket is, aminek itt egy komolyabb zenei lecsapódása:

A mémekből jól ismert exszovjet munkásosztály, a házak előtt guggolva bagózó gopnyikok szinte minden referenciafotón tetőtől talpig háromcsíkos outfitben vannak. Ennek talán az, hogy a szovjetek az 1980-as olimpián alaposan népszerűsítették a márkát. Vagy talán csak annyi az egész, mert mint te, meg én, ők is ennyire k*baszott divatérzékenyek.