Reszkessetek, betörők!, rendezői változat Tenerifén.
Adrian Insley a családjával – a szüleivel, párjával és négy gyermekükkel – nyaralt a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerifén, és pazarul sikerült a trip, azonban a hazaútnál majdnem csúnyán ráfáztak, ha nincs egy hétköznapi hős Tui-pilóta.

Minden rendben ment, amíg nem vásároltak pár szuvenírt a vámmentes üzletben: a tranzakcióhoz útlevélre is szükség volt, és amikor visszakerültek az iratok a táskába, az egyiknek valahogy nyoma veszett,
méghozzá az Insley család hétéves kislányáé.
A gép alapból késett, mindenki pánikolt, a reptéren fejetlenség uralkodott – az útlevelet meg persze nem találták. A 38 éves Insley és családja próbálta meggyőzni a személyzetet, azonban hiába: az irat nélkül nem engedhették fel a kislányt a repülőgépre.
Úgyhogy mondtam a családomnak, szálljanak fel; csak a lányom és én maradtunk a reptéren a hiányzó útlevél miatt. Pánikoltam, mert hirtelen nem tudtam, mit csináljak. Szállást kellett találnom, gondoskodnom a transzferről, és ideiglenes útlevelet csináltatni – rengeteg szervezésre volt szükség nagyon gyorsan
– mondta Insley.
A kislánya sírva fakadt, hogy nem szállhat fel a családjával, és a testvérei is könnyekben törtek ki a repülőn. A személyzet tagjai ezt látván próbáltak segíteni, hogy megtalálják az elkevert útlevelet, és felszólítottak mindenkit a reptéren, hogy nézzék meg, nem került-e véletlenül a csomagjukba valahogy az irat.
Meg is lett az okmány az egyik utasnál, de már későn: a gép elment. Legalábbis ezt hitték. Azonban a pilóta, amikor tudomást szerzett minderről, visszafordította a repülőgépet a kifutópályán, és visszagurult a kapuhoz, hogy felszállhassanak a hátrahagyott Insley-ék.
Teljesen elképedtem, mert soha nem találkoztam még olyannal eddigi repüléseim során, hogy a repülő visszajön az utasokért
– ámuldozott a kislány nagymamája, Sharon.
Mostanában a légi közlekedés kapcsán rengeteg a botrány, és a késések, járattörlések, egyéb blamák között felüdülés ilyen sztorikat olvasni: emberekről, akik komolyan veszik a hivatásukat, és nemcsak a kötelezőt hozzák, hanem hajlandóak kilépni a komfortzónából és esetleg szabályt szegni, hogy örömöt szerezhessenek, vagy épp segíthessenek valakinek.
Még több emberség és feelgood: