Illetve ezen kívül hatpercnyi tömény tanulság az emberi boldogságról, méltóságról, és arról, hogy legyünk gyerekek vagy idősek, indaiak vagy brazilok, valójában mindannyian ugyanazokkal a vágyakkal küzdünk. És arról, ha valaki igazi érdeklődéssel fordul felénk, milyen könnyen megnyílunk egymásnak.
Ez a videó alig több mint hat perc, de annyi minden van benne, hogy nehezen engedjük el. A főszereplő srác annyit csinál, hogy különböző helyszíneken és évszakokban megkéri a járókelőket, mutassák és tanítsák meg neki a kedvenc táncukat. Van itt minden, szerb tradicionális, mindenfelé hiphopos-rapes dolgok, meg cha-cha-cha, amiről egy lány elárulja, hogy a konyhában, a főzés közben szokta járni. Egy idős hölgy amennyire meglepődik, annyira megörül a villamosmegállóban, hogy megkérdezték tőle, szokott-e táncolni, és egyből el is kezdik a rock’n’rollt.
Kurdok, brazilok, filippínók, indiaiak stb. mind annyira kedvesen és nyitottan reagálnak így az utcán kétségkívül meglepő kérésre, hogy az legalább erre a pár percre reményt tol az emberbe, napjaink szó szerint lángoktól ölelt világában.
A világ minden tájáról szalajtott mindenféle korú ember másik iránti nyitottságát nézve valósággal pofán vág a gondolat, hogy valójában mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk,
és mindannyiunknak jól esik az érdeklődés arról, amit szeretünk, vagy legalábbis szerethetnénk. A tánc (és a zene) univerzális nyelve pedig optimális kifejezése mindannak, ami emberi: a felszabadult örömnek, a felhőtlen átszellemültségnek és az alkotó szenvedélynek.
Sajnos mivel a 9gagen van a videó, nem tudjuk beágyazni, csak linkelni: ide kattints, ha bármiben is vagy, de akarsz magadnak hat boldog percet.
Jó, nyilván mivel ez összevágott felvétel, csak azok kerültek bele, akik nyitottan álltak a srác kéréséhez.