Steal da Stíl – inspirálódj A nagy Gatsby flagráns szettjeiből!

Szerző: NLD

A nagy amerikai regény leghíresebb két mozgóképes adaptációja nemcsak filmként remek, de az elegáns ruházkodáshoz is pazar ihletforrást szolgáltat. Ha éled a huszadik század első felének dohányfüstös, pezsgő- és whiskyszagú, dzsessztől hangos, laza erkölcsű világát, és szeretnéd öltözködésedben is hozni a korszakra jellemző, olykor extravagáns, de mindig kifogástalan, finom kelmékből álló megjelenést, akkor az alábbi cikkben adunk jelentős segítséget.

F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby (The Great Gatsby) című, 1925-ben megjelent könyve az egyik legfontosabb amerikai regény, amely még majdnem száz évvel a kiadása után is élvezetes és tanulságos olvasmány. Emellett pedig stíluskalauz is.

F. Scott Fitzgerald és későbbi felesége, Zelda Sayre – viharos szerelmük legendás volt

A húszas években persze mai szemmel nézve mindenki stílusos volt, de a korszak művészei (Fitzgerald mellett például Ernest Hemingway, Salvador Dalí, Pablo Picasso, Jean Cocteau vagy Josephine Baker) már akkor stílusikonoknak számítottak, ahogy Gerdrude Stein szalonjában lógtak együtt esténként kifogástalanul szabott, mégis lezserül viselt hacukájukban, hogy megvitassák múzsáik hangulatingadozásait.

Ernest Hemingway és Francis Scott Fitzgerald

Ha valaki még elmerülne a miliőben, Ernest Hemingway Vándorünnep (A Moveable Feast) című könyvének lapjain találkozhat a korszak emblematikus művészeivel. És Woody Allen Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris) című filmje is kiválóan megidézi a korszakot. Nem mellesleg Fitzgerald szerepét Tom Hiddleston (aka Loki) játssza.

Ezek után nem csoda, hogy ez a fennkölt stílus a csupán 44 évesen elhunyt Fitzgerald könyvének is fontos részét képezi. Az üvöltő húszas évek tobzódását bemutató regény az amerikai álom stílusos dekonstrukciója, emlékezetes, háromdimenziós karakterekkel és lenyűgöző jelenetekkel;

nem véletlen, hogy ötször is filmvászonra adaptálták.

Az öt filmből kettő emelkedik ki igazán: Jack Clayton 1974-es verziója, amelyet Francis Ford Coppola (A keresztapa) forgatókönyvéből forgatott, Robert Redford és Mia Farrow főszereplésével, valamint Baz Luhrmann 2013-as, nagyszabású, kétszeres Oscar-díj-nyertes filmje, amelyben Leonardo DiCaprio játssza a címszereplőt.

Mivel a történetben rendkívül fontos szerepet játszik a fényűzés, fontos volt, hogy ezt a glamúrt a filmvásznon is megjelenítsék: az autók, az épületek, az enteriőrök, a ruhák a filmekben egyaránt fantasztikusak, azonban mindkettőben kissé más a stílus.

A hetvenes években készült mozi a korszak szabászatából indulva rekonstruálja az ötven évvel korábbi sztilót, míg a 2013-as alkotás a Baz Luhrmann rendezőre jellemző, überstilizált, tömény esztétikával tolja meg a húszas évek csillogását.

Érdemes alaposan megnézni mindkét film stílusát, ha formálisstílus-inspirációra vágyik az ember.

A nagy Gatsby (1974)

Jack Clayton filmje a korszak hollywoodi stílusából kiindulva közelíti meg az első világháború után korszak felszabadult megjelenését: a filmben felbukkanó férfi-outfitek mai szemmel is hordhatóak, mivel annak ellenére, hogy sugárzik róluk a luxus, meglepően visszafogottak  – az ikonikus rózsaszín, kétsoros mellénnyel megtolt, fehér derby-bőrcipővel viselt öltönyműremeket leszámítva, persze.

A jelmeztervező Theoni V. Aldredge Ralph Laurent kérte fel az öltönyök elkészítésére, és a bronxi tervező örömmel vállalta a melót, és mondanunk sem kell, ragyogó munkát végzett.

Bár az első világháború divatjára is jellemző volt a viszonylag széles rever a zakókon, a filmben még jobban megtolták a stílt: a hetvenes években nagyon pörögtek a lapátszéles zakóhajtókák, és előszeretettel alkalmazták őket az alkotásban is.

Manapság Tom Ford kollekcióiban találkozni hasonló attribútumokkal bíró reverekkel: ezek markáns, maszkulin hatást sugallnak, főleg, ha ildomos módon hasonlóan vastag nyakkendőkkel párosítják őket.

A Jay Gatsby (a mindig remek Robert Redford) viselte sötét, hajszálcsíkos öltönyök és fekete szmokingok a kortárs öltözködésben is megállják a helyüket. A képeken látható kombókat (oxford-bőrcipővel viselve) nyugodt szívvel be lehet adni manapság is, ha a dresszkód igényli.

A korhű fürdőruhát viszont már kicsit nehezebb lehozni.

A nagy Gatsby (2013)

Az ausztrál Baz Luhrmann (Rómeó + Júlia, Moulin Rouge, Elvis) elképesztő rendező, aki minden egyes parányi részletre odafigyel. Előszeretettel dolgozik a legmenőbb dizájnerekkel (például Miuccia Pradával), jelmeztervezője pedig a felesége, Catherine Martin, aki már többször behúzta az Oscart a munkájáért –  A nagy Gatsbyért például rögtön kettőt kapott, mivel a helyszínek nagyját is ő álmodta meg.

Catherine Martin és a tervek

Luhrmann és Martin mindig csúcsra járatják a látványt: a zenés jelenetek lenyűgöző koreográfiájára mozgó, népes statisztéria minden tagját nagy műgonddal megkomponált szettekbe öltöztették – de a divat a történetben is fontos szerepet kapott.

Ki ne emlékezne a jelenetre, amiben

Jay Gatsby (Leonardo DiCaprio) szívszerelme, Daisy Buchanan (Carey Mulligan) előtt flexel eposzi ruhagyűjteményével?

Catherine Martin az egész évtized stílusából merített a filmhez: a könyv 1922-ben játszódik, és 1925-ben íródott – azonban már felsejlik benne az 1929-es gazdasági összeomlás is, így a jelmeztervező ezt figyelembe véve szándékosan anakronisztikus módon alkalmazta a húszas évek végére jellemző slankított szabású öltönyöket.

Ezeket a nívós Brooks Brothers márka készítette el, mely több mint 500 különféle öltönyt szállítottak a filmhez.

A narrátor, Nick Carraway (Tobey Maguire) konzervatívabb, semleges színű öltönyökben nyomul, míg a címszereplő Gatsby előszeretettel bújik extravagáns, pasztellszínű és fényesebb matériákból készült holmikba is, és a színes, mintás nyakkendőket sem veti meg.

A reverek ebben a filmben nem olyan vastagok, mint a ’74-es verzióban, a szabások pedig a már említett vállalt korhűtlenség miatt jóval szűkebbek, mint a korabeli öltönyöknél.

A filmben szereplő flagráns összeállítások kiválóan illenek a karakterhez, aki a túlzásokkal próbálja lenyűgözni szíve választottját, azonban tény, hogy ezt a már-már páváskodó stílt nem könnyű beadni – erőteljes személyiség és csurig töltött magabiztosság szükséges hozzá.

De azért nem lehetetlen megcsinálni. Viszont:

ha leülsz, ne utánozd Gatsbyt, és gombold ki a zakódat.

Itt megírtuk, miért:

Itt van még jó kis kontent

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás