A klasszikus európai és amerikai járműgyártó cégek történelme gyakran a legendák ködébe vész, hiszen régebb óta léteznek, mint egy-egy állam. A sokak által szeretett és vágyott autómárkák gyárai közül sok már emberöltők óta készíti azokat a személyautókat, amelyek már nagyapáink korában is az utcakép meghatározó elemei voltak.
De a járműgyártó konglomerátumok kapuit gyakran sokkal szokatlanabb termékek is elhagyják, mint a megszokott családi szedánok, kombik vagy SUV-ok, vagy esetleg teherautók. Az alábbiakban mutatunk néhány váratlan darabot.
#1 BMW-repülőgépmotor
A Bayarische Motoren Werke AG 1916-ban alakult, és kimondottan repülőgépmotorok gyártása volt a fő profilja. Világszerte ismert logója is a forgásban lévő propeller stilizált képe. Motorkerékpárokat csak 1921-től kezdtek el gyártani, első autójuk pedig 1928-ban jelent meg és az akkoriban sikeres angol Austin 7 licencelt verziója volt.
A Brandenburgische Motorenwerke (Bramo) megvásárlása után az első világháborús hagyományokat követve 1939-ben ismét elkezdtek dugattyús motorokat gyártani, többek között a BMW 801-est, amely a híres Junkers 88-as és Focke-Wulf 190-es hajtóműve volt. Igazán érdekes története viszont a BMW 003-as sugárhajtóműnek volt, amelyet repülőgépbe ugyan soha nem építettek, de utódait még évtizedekig használták a szovjet MIG-9-es és a francia Mirage III, Ouragan és Mystére vadászgépekben.
#2 Légpárnás Cadillac
A Cadillac a legpatinásabb a mai napig létező amerikai luxusautó-gyártók között. Legendás járműveiket filmcsillagok, rocksztárok, elnökök és koronás fők birtokolták. A Cadillac Gage (1994 óta Textron Marine & Land Systems) pedig kiváló katonai járműveket épít. Ezek közül az egyik szokatlanabb példány a puritán nevű Landing Craft Air Cushion (LCAC), tehát Légpárnás Partraszálló Jármű.
A 26 méter hosszú, 14 méter széles légpárnás 54 metrikus tonna teherbírású, maximális sebessége pedig 74 kilométer/óra. Darabját körülbelül 24 millió dollárért mérték 1990-ben, ennek ellenére az amerikai flottán kívül a japán haditengerészet is rendelt belőle. A szokásos extrák helyett két 12.7-es géppuskával és 40 milliméteres gránátvetővel rendelhető. Az amerikai életérzés garantált.
#3 Féllánctalpas Citroën
A Citroën 1921 és 1937 között gyártotta ezeket a furcsa gépeket Adolphe Kégresse tervei alapján, aki a cári Oroszországban kezdte pályafutását.
A francia mérnök kiválóan mérte fel a korabeli orosz igényeket: luxuskivitelű, kényelmes autók, amelyek azonban megbirkóznak a híresen rossz minőségű helyi utakkal is,
ugyanakkor a teljes lánctalpasoknál egyszerűbb volt őket kormányozni. Maga Mikós cár és Lenin is utazott ilyen féllánctalpasokkal. Kégresse érthető okokból 1917-ben hazatért Franciaországba, és a Citroën le is csapott a terveire.
A lánctalpak a harckocsiknál megszokott acél helyett gumiból és viaszosvászonból készültek, ezért nem rongálták meg az utakat. A Citroën féllánctalpasai tehát ideálisnak bizonyultak az észak-afrikai gyarmatokon, így felkeltették a németek és az amerikaiak figyelmét is, akik hamarosan legyártották saját változataikat is. A korszak ikonikus járműveiből annyit gyártottak, hogy körülbelül 60 000 euróért ma is kaphatunk egy működőképes példányt.
#4 Ford repülőgép
Henry Ford cége az 1920-as évek elejére példátlan bevételt ért el a T-modellből származó eladásokkal. Ő lett az ember, aki kerekekre tette Amerikát, de nem elégedett meg ennyivel. Azt akarta, hogy ő adja a szárnyakat is a repüléshez. 1925-ben megvásárolta a Stout Metal Airplane Companyt a teljes gyártási kapacitással és tervekkel együtt és hamarosan elkezdte a Stout 3-AT hárommotoros gép sorozatgyártását a kevéssé fantáziadús Ford Trimotor néven.
Ezt hamarosan egyre újabb és fejlettebb modellek követték, az évtized végére pedig a Ford Aircraft Division gyártotta a világon a legtöbb polgári célú repülőgépet.
Európába azonban soha nem jutott el a Trimotor, mert a Junkers nagyon hasonló gépeket gyártott, és sikeresen megakadályozta Fordékat abban, hogy az öreg kontinensre exportálhassák gépeiket. A Ford 4-AT-E Trimotor utasszállító teljesen fémből épült és 11 utast volt képes szállítani 900 kilométerre, maximum 212 kilométer/órás sebességgel. A gép felett azonban lassan eljárt az idő, újabb modellek pedig nem születtek. A sokkal fejlettebb DC 2 és Boeing 247 modellek lassan kiszorították a forgalomból. Egyik példánya viszont 65 éven keresztül repült a Grand Canyon felett turistákkal a fedélzetén.
#5 Hyundai tengeralattjáró
A Hyundai fiatal autógyártónak számít, mert mindössze 1967-ben alapították, és csak a hetvenes évek közepén kezdték el autóikat exportálni.
A Hyundai viszont hatalmas cég, amely gyakorlatilag mindent gyárt, ami acélból készül, tehát néhány valódi tengeralattjárót is díszíthet az emblémájuk.
Ezek közül a legmodernebb a KS-III osztályú Dosan Ahn Changho, amelyet a Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) hajógyárral közösen építettek. Daewoo… Ismerős, nem? A hajót a német Thyssenkrupp tervezte, a cégnek pedig figyelemre méltó történelme van.
A Dosan Ahn Changho 3358 tonna a felszínen, 3750 tonna alámerüléskor, hossza 89 méter, meghajtásáról pedig dízel-elektromos rendszer gondoskodik. Már majdnem hibrid, bár a környezetvédelmi kérdések itt kevéssé számítanak. 19 000 kilométert képes megtenni, maximális sebessége felszín alatt 20 csomó, azaz 37 kilométer/óra. Építési költsége kilencszázmillió amerikai dollár.
#6 Mitsubishi vadászgép
Aki valamelyest ismeri a második világháború légi harcainak történetét, az tudja, mi az a Zero. A kicsi, könnyű és rendkívül fordulékony vadászgép hivatalos neve Mitsubishi A6M. A Mitsubishi konglomerátum (japánul zaibatsu) repülőgépgyártása 1925-ben kezdődött Junkers gépek összeszerelésével. A Zero nevét onnan kapta, hogy japán időszámítás szerint a 2600-as évben (1940-ben) lépett szolgálatba.
Először a kínai Csungking elleni támadáskor vetették be őket, ahol 13 japán gép intézett támadást 34 szovjet gyártású kínai vadászgép ellen. Az eredmény: egy kivételével az összes kínai Polikarpov I15 és I16 megsemmisült, míg csupán 4 Zero rongálódott meg.
A kis Zero vadászgépek eleinte meglepték az angol és amerikai pilótákat példátlan fürgeségükkel és manőverezőképességükkel, de mint annyi más fegyverrel is történt, a második világháború végére eljárt felettük az idő. Az aránylag sérülékeny, gyenge fegyverzetű Zerók utolsó küldetéseiket kamikazeként fejezték be, de legendájuk tovább él.
#7 Rakétahajtású Opel
Az 1862-ben alapított Opel már 1899-ben is, amikor első automobilját megalkotta, a jó ár/érték arányra törekedett. A megbízható, de aránylag olcsó autókat és kerékpárokat kínáló cég távol tartotta magát az extravagáns modellektől, egészen 1928-ig, amikor az Opel megépítette a világ első rakétahajtású autóját Friedrich Wilhelm Sander, a zseniális mérnök tervei alapján. Az ambiciózus cég úgy vélte, a felszíni járművek a nagy tervnek csak rövid állomásai, szemük előtt már a világűr meghódítása lebegett.
Az első kísérleti jármű a RAK-1 csak a 100 kilométer/órás sebességet érte el, erre azonban nyolc másodperc alatt gyorsult fel. A második, könnyen megjósolható módon RAK-2-nek nevezett autót 24 rakéta hajtotta előre. A kísérletre a híres Avus versenypályán került sor mintegy 3000 néző előtt. A RAK-2 Fritz von Opellel a volán mögött elérte a 256 kilométer/órás sebességet.
A kor biztonsági berendezéseinek ismeretében nyugodtan mondhatjuk, hogy Fritz von Opelnek bronzból voltak a golyói. A nagyívű álmokból viszont sajnos semmi sem lett.
Az Opel hamarosan a General Motors tulajdonába került, akik nem támogatták a további kísérleteket, Friedrich Wilhelm Sandert pedig letartóztatta a Gestapo. Fritz von Opel még láthatta, ahogy ember lép a Holdra és nem volt titok előtte, hogy látványos kísérlete rakétatudósok egész generációjának adott inspirációt.