A különböző szubsztanciák napi rendszerességű fogyasztása ma már sokak számára a mindennapok része, mégis kevés szó esik róla. Az alkohol például egy erős idegméreg, de tömegek használnak egyéb, illegális szereket is abban a téves hitben, hogy semennyire nem függnek tőle. Pedig fontos lenne tudatában lenni annak, hol a határ rekreáció és addikció között.
A Bronson.mennél fontosnak tartjuk olyan közérdekű, sokakat érintő témákban is megszólalni, amelyekről kevés szó esik a közéletben. A droghasználat széles kört érint, még azokat is, akik nem tudnak róla; az alkohol és a dohánytermékek felelőtlen használata tömegeket öl meg hazánkban, de ezen a kettőn kívül is rengeteg szubsztanciát fogyasztanak széles körben. Őszintén és világosan beszélünk most arról, hogyan szúrd ki azt, ha bármilyen hatóanyag, gyógyszer vagy akár a pia már nem csak a rekreációt szolgálja, hanem sínre tett téged vagy egy barátodat, szerettedet a függőség felé. – a szerk.
Hol vannak már a régi szép idők, mikor a keménydrogok használata még egy mocskos nagyvárosi szubkultúra része volt, amivel osztályfőnöki órán lehetett riogatni az első spanglijukat éppen csak megszimatolt kamaszokat! Ma egy átlagos tizedikes többet tud a matériákról, mint az összes pedagógiai szakszolgálat együttvéve, és még csak nem is feltétlenül azért, mert éppen lázad a világ ellen, sőt.
Már évekkel ezelőtt olvastam egy progresszívebb női magazinban arról, hogyan vált a jól kereső, tisztes középosztálybeli családok mindennapjainak részévé a droghasználat. Komplett iparágak vannak, ahol annyi kokain fogy, hogy külön szék járna neki a board meetingen, és feljegyezték azt az urbánus népszokást is, miszerint a jól szituált lakodalmak egy adott pontján a legények diszkréten elvonulnak kólázni egyet. De a tágabb ismeretségi körömben is hallottam metadonon lévő, jól menő ügyvédházaspárról, ahogy étteremről is, amit egy az egyben elvitt a heroin.
„A drog rossz, értem?”
A tudatmódosító szerek egyébként önmagukban nem ördögtől valók, a legtöbb kultúrában megvan a helye annak, hogy az ember időről időre kilépjen a megszokottból, és átnézzen más világokba. A probléma szerintem nem az, hogy időnként kirúgsz a hámból, vagy megtapasztalsz olyan élményeket, amikhez adott szubsztanciák segíhetnek hozzá.
| Máté Gábor, a függőségeket kutató magyar származású kanadai orvos szerint a függőségek táptalaja legtöbbször a lélek sóvárgása, amikor valamilyen hiányt más forrásból próbálunk betömni. Találó az a megállapítása is, hogyha az addikciót megszüntetjük, de a kiváltó okot nem, akkor előbb-utóbb valamilyen más függőségre fog rátalálni a dependens személy – biztos ezért lesz a legtöbb egykori heroinistából maratonfutó. Összeszedtünk pár népszerű, erős függőséget kialakítani képes szert, hogy bemutassuk, mennyire más típusú dependenciák tudnak kialakulni. (A veszélyességi toplistát itt lehet megnézni.) Heroin Mitől alakul ki a függőség? A mindennapi életfolyamatok rengeteg fájdalommal járnak (sejtek oxidációja, az inakat feszítő csontok, a gyomorsavnak kitett szervek stb.), amelyeket mivel csecsemőkorunk óta érzünk, természetesnek veszünk, és nem nagyon veszünk róluk tudomást. Egyetlen heroinhasználattal azonban megtapasztalható a valóban fájdalommentes létezés, ami után, visszatérve a porhüvelyünkbe elkezdjük érezni, hogy a homeosztázis milyen gyötrelmekkel jár. A heroinisták jelentős része ettől a fizikai fájdalomtól akar menekülni egy-egy újabb lökettel. Kokain Mitől alakul ki a függőség? Konyhanyelven, nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy a kokain molekuláris összetétele hasonlít a dopaminéhez, vagyis az örömhormonéhoz – Schobert Norbi rosszul tudja, nem a cukrot idézi az agy számára. Az agy jutalmazórendszere úgy van kialakítva, hogy amikor öröm ér bennünket, akkor beindul a dopamintermelés, de mivel a biológiai felépítésünk még a veszélyeket rejtő szavannai időket idézi, ezért az idegrendszer kialakítása nem engedi, hogy sokat fürödjön az örömmámorban az agy, és mielőtt elérhetné az eufóriát, a dopaminblokkolók lekötik a molekulákat (megint nagyon egyszerűsítettem). A kokain a dopaminhoz való hasonlósága miatt beleül ezekbe a dopaminreceptorokba, és eltömíti őket. Így ha a kokainfogyasztó a szer bevétele után valamilyen bevált örömforráshoz nyúl, akkor a dopamin szétárad az agyában, és korábban nem tapasztalt euforikus élményhez juthat – ezután pedig a korábban örömöt rejtő tevékenységek szürkének és laposnak fognak tűnni. Emiatt alakul ki a függőség, a megemelkedett örömszint-limbón már csak a kokain segítségével kiváltott eufóriával lehet átjutni. Alkohol Mitől alakul ki a függőség? Az alkohol depresszáns, vagyis nyugtató hatású sejtméreg, csak ha ez lenne ráírva a sörre, akkor senki nem venné meg. Minden szerv, ami kapcsolatba kerül vele, károsodik a vegyülettől, rendszeres használatával az agy öregedése felgyorsul, térfogata zsugorodik, a kognitív funkciók pedig nehezen visszafordíthatóan romlanak. Ha ennyi előnytelen tulajdonsága van, hogyan tud mégis erős függést kiváltani? Egyrészt az alkohol fogyasztása dopamint termel, tehát hangulatjavító hatása lehet, az arra fogékonyaknál pedig szorongásoldó hatással is bír, de alapvetően inkább az agykérgi gátlásokat oldja és a már meglévő hangulatot erősíti. Aki erőszakos, az még agresszívabb lesz (ezáltal a fortyogó energia valamennyire levezetődik), a derűs emberek vidámabbak, a melankolikusok pedig még lehangoltabbak lesznek. Egy olyan társadalomban, ahol az érzelmek elfojtása vagy nem megélése szinte nemzetkarakterológiai sajátosság, viszonylag könnyen érthető, hogy ez miért és hogyan tud függőséget kialakítani. Horváth Kálmán |
Az igazi probléma az, amikor egy átlagos szerda elviseléséhez is kell valami cucc, vagy amikor az a hét fénypontja, ha végre jól kiütöd magad bármivel, és elfelejted mindazt, ami mellesleg az életed.
Emlékszem, gyerekkoromban az alkoholizmus és az egyéb szerfüggések még többé-kevésbé egyértelműen erkölcsi kategóriák voltak. Aki iszik, az morális selejt, és ha valaki nem tud leszokni, az azért van, mert nem akarja eléggé. Az, hogy ma már a drogfüggésre nem jellemhibaként, hanem betegségként tekintünk, egy fontos lépés afelé, hogy hatékonyabban kezeljük a problémát.
Természetesen a szerfüggésnek van etikai vetülete is, és a leszokás sem lehetséges komoly akaraterő nélkül, tehát szó sincs arról, hogy nem tehet róla, aki függő. De ma már tudjuk, hogy számtalan olyan tényező (genetika, tanult minták, traumák, környezeti hatások) játszik közre a függőség kialakulásában, amelyre az adott személynek egyáltalán nincs vagy nagyon korlátozott a befolyása. Az addikció komplex jelenség, ráadásul ha már egyszer kialakult, nem is tüntethető el, vagyis aki függő, örökre függő marad – a legtöbb, amit tenni lehet, a viselkedés megváltoztatása, vagyis a szerhasználat megszüntetése.
Ugyanakkor azzal, hogy az addikcióra ma már nem jellemhibaként, hanem betegségként tekintünk, gyakran oda vezet, hogy kényelmesen el lehet bújni mögé. Azzal a tudattal ugyanis, hogy gyógyíthatatlan beteg vagy, sokkal könnyebb együttélni, mint azzal, hogy rossz ember. Ráadásul a függés egy csomó kérdést megválaszol helyetted: célt ad, strukturálja az időt, beosztja a pénzt, szocializál, és sokszor kifejezetten konstruktív alkotótársnak tűnik. A baj csak az, hogy mindez nem írja felül azt a rombolást, amit az addikció művel: családokat és barátságokat csesz szét, és előbb vagy utóbb, de visszavonhatatlanul tönkreteszi az emberi testet.
Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy sikerül-e észrevenni az intő jeleket még azelőtt, hogy az ember végképp rácsúszna valamire.
Szerhasználat, dependencia, addikció
Mielőtt rátérnénk az intő jelekre, jöjjön egy kis fogalommagyarázat. A fenti három kifejezést a hétköznapokban sokszor szinonimaként használjuk, pedig valójában fokozati különbség van köztük. Szerhasználatnak minősül minden olyan eset, amikor az ember az ajánlott adagnál nagyobb mennyiségben fogyaszt valamilyen legális szert – ideértve az alkoholt és a receptköteles gyógyszereket is -, valamint az, amikor illegális szubsztanciát vesz magához.
Dependenciáról akkor beszélünk, amikor bizonyos, függőséget okozó szerek ismétlődő használata változásokat idéz elő az agyban és a testben. Ebben a cikkben nem megyünk bele a részletekbe, de ezeket a módosulásokat a neurotranszmitterek környékén kell keresni, és olyan boldogsághormonokhoz van közük, mint a dopamin vagy a szerotonin. Ha ezeknek a mennyiségét ismétlődően kémiai úton megváltoztatjuk (vagyis fogyasztunk valamit, hogy elérjük a kívánt pozitív érzést), akkor a test egy idő után megpróbál valamiféle egyensúlyt létrehozni, és igyekszik visszafogni ezeknek a kemikáliáknak hatását – ezért van az, hogy egy idő után egyre nagyobb dózisra van szükség, a szer elhagyása pedig elvonási tüneteket okozhat. Ez a dependencia, amely az addikció egyik markáns tünete, de nem fedi le azt teljes egészében.
Viszont a dependencia egy olyan állapot, ahol nagyon is itt az ideje közbelépni, hiszen a hozzászokással a test már egyértelműen jelzi, hogy valami nem oké.
Annál is inkább érdemes lépni, mert ez a pont, ahol még akaraterőből meg lehet oldani a dolgot, főleg, ha az elvonási tünetek nem túl erősek. Persze minél előbb kap észbe az ember, és minél több támogatást kap, annál nagyobb az esély, hogy ne legyen még nagyobb baj.
Addikcióról akkor beszélünk, amikor a rendszeres szerhasználat nemcsak fiziológiai, hanem mentális és érzelmi változásokat is előidéz, vagyis a függés átalakítja az ember személyiségét.
Tehát fontos látni, hogy az addikció nemcsak mennyiségi kérdés, hanem jóval komplexebb probléma. Éppen ezért olyan bitang nehéz küzdeni ellene, és lehetetlen végleg győzelmet aratni felette. A személyiségünknek ugyanis része mindaz a velünk született és életünk során felszedett csomag, amit nap mint nap magunkkal viszünk, és ha ebben helyet talál magának a szerfüggés, akkor hiába sikerül megtörni a kémiai dependenciát, lehetetlen lesz végleg kirobbantani onnan, egy része mindig velünk marad.
Honnan tudhatod, hogy gáz van?
Annak eldöntésében, hogy ki hol helyezkedik el a fenti spektrumon, segít az alábbi húsz kérdés, ami megfelel a jelenleg érvényben lévő, és általánosan használt DSM-5 (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders/A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, 5. kiadás) kritériumrendszerének. Szer alatt értjük az alkoholt, a receptköteles gyógyszereket, és minden illegális drogot (így a kannabisz nem engedélyezett formáit is).
Gondold végig az elmúlt 12 hónapot, és válaszolj a kérdésekre igennel vagy nemmel (csak ez a két válasz lehetséges):
- Használtál-e valaha bármilyen szert nem egészségügyi okból?
- Amikor használsz valamit, fogyasztasz-e egynél több szert egyidejűleg?
- Használsz-e szereket egynél többször egy héten?
- Éltél-e már vissza receptköteles szerekkel? (Vagyis hazudtál-e már az orvosnak a tüneteidről, hogy felírjon valamit, vagy vettél-e be másnak felírt gyógyszert?)
- Próbáltad-e már sikertelenül abbahagyni egy szer használatát?
- Volt-e már benned szégyenérzet vagy bűntudat szerhasználat után?
- Eltávolodtál-e a barátaidtól?
- Kevesebb időt töltesz-e a családoddal és többet a szerhasználó barátaiddal?
- Beszéltek-e már veled családtagjad vagy barátaid a szerhasználatodról?
- Panaszkodtak-e már valaha családtagjaid vagy barátaid a szerhasználatod miatt?
- Keveredtél-e már verekedésbe másokkal miközben egy szer hatása alatt voltál?
- Okozott-e már problémát, vagy sodort-e már bajba a szerhasználat a munkahelyeden?
- Veszítetted-e már el a munkádat a szerhasználatnak betudható késések, hibák vagy gyenge teljesítmény miatt?
- Tartóztattak-e már le illegális szer birtoklása miatt?
- Részt vettél-e illegális tevékenységben annak érdekében, hogy szerhez juss?
- Tapasztaltál-e elvonási tüneteket vagy rosszullétet egy szer elhagyása után?
- Eredményezett-e már valaha a szerhasználatod eszméletvesztést?
- Eredményezett-e már valaha a szerhasználatod olyan egészségügyi problémákat, mint emlékezetkiesés, hepatitis fertőzés, györcsroham, vérzés stb.
- Kerestél, vagy kaptál-e valaha segítséget szerproblémával kapcsolatban?
- Vettél-e részt bármilyen szerhasználattal kapcsolatos kezelésben?
Nos, ha ötnél többször válaszoltál igennel, azt nyugodtan vedd intő jelnek!
A skála hivatalos értékelése szerint:
0-5 igen: valószínűleg nincs vagy csak enyhe fokú a probléma.
6-10 igen: mérsékelt probléma.
11-15 igen: jelentős szerhasználati probléma, szakember segítsége szükséges.
15-20 igen: súlyos addikció, ami azonnali beavatkozást igényel..
Ha a fentiek alapján úgy véled, mégsem vagy annyira ura a helyzetnek, mint gondoltad, cselekedj, amíg nem lesz sokkal nehezebb a dolgod. Készülj fel arra is, hogy nem lesz egyszerű, de nem kell egyedül végigcsinálnod, segítséget kérni ugyanis nem ciki.
És ez nemcsak a drogokra igaz: