Egy kivillanó női mell esete a meghökkentő álszentséggel

Szerző: Balla "Duncan" Zoltán

Florence Pugh, a Fekete özvegy és a Sólyomszem széria színésznője néhány nappal ezelőtt fotókat posztolt magáról az Instagramra, amint egy nívós divateseményen rózsaszín nejlonfüggönybe takarózva jelenik meg. Egyes kiadványok máris a női jogok újkori forradalmáraként ünneplik, aki a mellbimbó szabadságharcának színterére gurult be M777 nehéztüzérségi tarackjával. Mások, és ő maga is a férfiak bunkóságát és szexizmusát okolja amiatt, hogy a kommentárok között becsmérlő kritikák is megjelentek. Vajon tényleg ennyi lenne a magyarázat? És hogyan formálnak véleményt a nők egymás kebleiről a hétköznapok rideg valóságában?

Néhány hónappal ezelőtt egy stílusos fogadáson vettem részt, amelynek közönségét nem kis részben fiatalok alkották. Megjelent ott egy lány a mostanában divatos, nagyon mélyen kivágott dekoltázzsal, amely alá nem viselt melltartót. A kompozíció oldalról kellő betekintést engedett a másodlagos nemi jellegbe: olyan 40 fokos szögből sokat láttunk méretes, ennek megfelelően a gravitációnak jelentősen kitett kebleiből. Kétlem, hogy bármelyik férfi a helyszínen ezt kifogásolta volna. Egyszerűen csak nagy, mélyen ülő mellei voltak, és ezt ő látványosan prezentálta. Mellbimbó nem tűnt elő. Az est egy pontján, néhány ital után a társaságomban lévő három hölgy kuncogva, gúnyosan megkérdezte tőlem, hogy mit gondolok a látványról.

– Miről pontosan? – kérdezem.

– Hát, hogy nincs tisztában az adottságaival. Bizonyos adottságokkal nem kéne azért ilyen ruhát viselni.

Ahhha. Tehát bizonyos adottságokkal nem kéne bizonyos ruhát viselni. Hogy világos legyen: a célzás annak szólt, hogy szerintük lógnak a mellei. Csúfoltak tehát egy nőt, mert talán nem az alkatának megfelelően választott aznap viseletet. No, vajon akkor

mit mondtak volna, ha a lány teljesen átlátszó felsőben jelenik meg, és a rendezvényen gyerekek is vannak?

Sőt, mondjuk ha a rendezvény szervezője előre kiírja a dress code-ot, melyben deklarálja, hogy no mellbimbó, legyetek szívesek. Az emberi test grandiózus szabadságharcaként aposztrofálták volna a prüdéria elnyomásával szemben?

A fenti történet szereplői ráadásul egytől egyig tanult, művelt, és máskülönben kedves, elfogadó, nyitott, szeretetre méltó emberek. Egy percig sem kárhoztatom őket azért, mert így viselkedtek. Szembe kell ugyanis nézni azzal, hogy ilyenek vagyunk mi, emberi lények: véleményt alkotunk a dolgokról, pláne, ha azokat a dolgokat tulajdonosaik frontálisan az arcunkba lökik. Minél drasztikusabb a tálalás, annál erősebb a késztetés.

Pontosan miről szólt is Florence Pugh attrakciója?

Florence Pugh melle nem a ti dolgotok. A nők azt vesznek fel, amit akarnak” – írta például az Independent arra az ügyre reagálva, hogy a Fekete özvegy színésznőjének inkriminált posztja alatt szemtelenül kezdtek egyesek (de semmiképpen sem a többség) obszcén megjegyzéseket tenni. Az alapállítással rögtön vitatkoznék: senki nem vesz fel mindig azt, amit akar. Fájdalom, de Florence Pugh ugyanebben a viseletben bizonyára nem mehetne be moziba, színházba, templomba, óvodába sem. Nők-férfiak egyaránt kinéznék őt egy egyetemi diplomaosztóról, érettségi bankettről vagy simán a Váci utca forgatagából egy vasárnap délelőtt. Fedetlen kebellel még a fürdőhelyek jelentős része sem látogatható.

Ha egy férfi Michelangelo Dávidjaként állna kontraposztot a Nyugati téren, megkímélné-e őt vajon a nép attól, hogy fütykösét illetlen szavakkal bírálja?

És mi vádolhatnánk-e férfigyűlölettel a tömegeket ezért, vagy azt mondanánk inkább, hogy ez az ember egyszerűen rossz döntést hozott?

Hol van a csúsztatás?

Természetesen a hangos, kritikus kisebbség problémája sem az volt, hogy Florence Pugh egy rendezvényen így jelent meg. Zártkörű eseményen ennél sokkal cifrább dolgok is előfordulnak, semmi közük hozzá.

Közük akkor lett hozzá, amikor a színésznő a fotóit az ő mobiltelefonjukra önként elküldte, ráadásul olyan platformon keresztül, ahol az ilyesmi következetesen tiltva vagyon.

Maga kezdeményezett interakciót idegenek millióival, és tette ezt a megbotránkoztatás, az önigazolás és a minél nagyobb online elérés céljával – fittyet hányva arra is, például, hogy a statisztikák alapján olyan 375 000 követője még 17 év alatti gyerek.

A nyilvánvaló megoldás: bunkó férfiak

Egészen pontosan mit vár egy sztár ilyenkor az Instagram közönségétől? Hogy nemcsak a felhasználók 96,4 %-a fogja forró dicséretekkel elhalmozni, hanem minden egyes személy? A melleivel kapcsolatos esztétikai kifogásaikat el nem hallgatók miatt szexista férfiakat kiáltani lusta, képmutató érvelés. Néhány éve Jonah Hillt, a közismerten sértődékeny és a súlya miatt különösen érzékeny színészt szintén alkata miatt bántották az online-térben.

Hill akkor nem önként tette közkincsé saját testét. Bulvárlapok titkon készítettek, majd közöltek róla paparazzi-fotókat fürdőzés közben, ő mégis képes volt anélkül reagálni, hogy a közízlést vagy mások nemi hovatartozását okolta volna az érzékenységét esetleg sértő véleményekért.

Jonah Hill “tisztában van az adottságaival”.

Itt van még jó kis kontent