Alec Baldwin merészelt nyilvánosan beszélgetni a bizonyos körökben kegyvesztett Woody Allennel

Szerző: Zubor Tamás

Az interjú nagy része klasszik régenmindenjobbvoltozás, merengés a mozi dicsőségének megkopásán, de azért vannak benne igen érdekes dolgok napjaink cancelculture-izgalmaira vonatkozóan.

A beszélgetés Instagram Live-on zajlott, és a 86 éves Woody Allen igazi boomerként szinte büszkén azzal nyitott, hogy még mindig nem tudja, mi az az Instagram. Erre a 64 éves Baldwin vicceskedve bedobta, hogy hát mi más lenne, az ezredforduló generációjának Radio City Music Hallja. Volt is baj, Allen hangja többször elakadt, Baldwin pedig spanyolul kiáltozott segítségért otthon a mindenféle technikai problémák miatt.

Woody Allen nem volt nagy formában az elején, mint elmondta, nem hiszi, hogy ő már valaha visszatér a filmkészítéshez. Ezen a ponton a covidot és a streaming-platformok felfutását kárhoztatta, külön kitérve rá, hogy a legtöbb film vagy már egyenesen oda készül, vagy pedig nagyon hamar kerül oda a mozikból.

A teljes beszélgetés a képre kattintva érhető el

“Most csinálsz egy filmet, és kapsz néhány hetet a moziban, talán hat hetet, négyet, de lehet, csak kettőt. Aztán egyenesen a streamingre kerül vagy pay-per-view lehet megnézni. És az emberek szeretnek is otthon maradni, hogy a nagyképernyős tévéjükön nézzék a filmeket. Ez már nem ugyanaz, mint amikor én kezdtem. Nem olyan élvezetes számomra, mint régen. Már nem érzem ugyanazt az örömöt, amikor egy filmet készítek. Régebben hónapokig voltak a mozikban a filmjeim, és jó érzés volt tudni, hogy 500 ember nézte meg egyszerre.”

Azért kibökte, hogy azért csak készül egy 50. filmre, amit jóideje tervez, és már készen is lenne, ha nem lett volna a koronavírus-járvány. Amit egyébként pár hónap után már szinte élvezett is:

“Aztán miután eltelt néhány hónap, elkezdtem azt gondolni, hogy hú, de jól érzem magam. (…) Nem kell kimennem. Nem kell filmet csinálnom. (…) Itthon vagyok, és nincs más dolgom, mint a testmozgás, a klarinétgyakorlás és a sok írás.”

Elmondta, hogy az 50. filmjét valószínűleg inkább Párizsban forgatja majd, és nem a védjegyének számító New Yorkban. Aztán ennek kapcsán Baldwinnel együtt siránkoztak egyet azon is, hogy New York-i Broadway elüzletiesedése a filmiparét utánozza. A téma végére a panaszáradat ellenére Woody Allen eljutott odáig, hogy kijelentette, “úgy érzem, a filmiparban fogok dolgozni újra, bár lehet, hogy inkább az írás, regények és színdarabok felé fordulok”.

A beszélgetés során Allen megemlítette azt is, hogy mostanság a New Yorker magazin sem közli humoros írásait, mert azok állítólag már túl hosszúak nekik. De utalt rá, hogy az okok talán máshol keresendők, mégpedig abban, hogy a lap

egy ideje inkább a “politikai és társadalmi relevanciájú” ügyekre koncentrál – értsd: beleállt a woke- és cancel culture ihlette kultúrharcba, melynek része, hogy a hozzá hasonló, cancelelt figurák nem szerepelhetnek az újságban.

Persze nem szabad elfelejteni, hogy a New Yorkernél dolgozik az a Ronan Farrow, aki Allen elhidegült fia, és akinek fogadott nővérét, Dylant édesanyja, Mia Farrow szerint szexuális zaklatta Woody Allen.

A vádat azóta sem tudta bizonyítani, pedig két hosszas nyomozás is lezajlott (mindkettő vádemelés nélkül), a hazugságvizsgálatot pedig nem vállalta – ellentétben Allennel, aki át is ment rajta.

Mindennek ellenére pár éve hatalmas hadjárat indult ellene, rengetegen bánták meg nyilvánosan, hogy vele dolgoztak. Illetve tavaly az HBO kihozott egy olyan dokumentumsorozatot is, melyből kétséget kizáróan az “derül ki”, hogy bűnös – filmes társoldalunk, a Puliwood sorozatkritikája az ügy további részleteivel itt olvasható.

Erre a szériára utalt Baldwin is egyébként még az interjú előtt, megelőző csapást mérve azokra, akik szerint Woody Allennel interjúzni maga a fertő:

Olyan ember vagyok, akinek van saját véleménye, a legkevésbé sem érdekelnek mások spekulációi és ítélkezései. Ha te úgy gondolod, hogy egy tárgyalást egy HBO-dokumentumfilm módjára kell lefolytatni, az a te bajod.”

Itt van még jó kis kontent