Ha most úgy is érzed, hogy beledöglesz, és sosem leszel túl rajta, a folyamat, melyen átmész, mindenkinek ismerős, és mindenki átesik rajta legalább egyszer az életben. Ha tisztában vagy vele, mi következik, azzal meggyorsíthatod és könnyebbé is teheted az egészet. Elmondjuk, hogyan.

Nyilván nincs két egyforma szakítás, de azért ezt is elég jól lehet kategorizálni. Van a leglájtosabb verzió, amikor elfárad egy kapcsolat, intelligens emberek megbeszélik, hogy már nem szeretik egymást, és ideje külön folytatni. Nem mintha valaha láttam volna ilyet, de van egy ismerősöm, akinek az ismerősének az unokatesója azt mesélte, hogy egy barátja állítólag így vált el.

Ennél eggyel (sokkal) rosszabb, amikor csak az egyik fél érzi úgy, hogy ideje lelépni. Ez még akkor is nagyon tud fájni, ha te vagy az, aki szakít, de igazán persze az szenved, akit elhagynak. Ennek a minősített esete, amikor egy másik miatt dobnak. A csajod egyszer csak bejelenti, hogy beleszeretett valaki másba, aztán pakol és elmegy. Vagy téged rúg ki. (De a lakásviszonyok ebből a szempontból lényegtelenek.)

A nőknek tényleg könnyebb a szakítás?

Általában igen, mert egész biztos, hogy legalább egy, de inkább több olyan legjobb barátnőnk is van, akit felhívhatunk bőgve hajnal háromkor, és aki azonnal a segítségünkre siet.

Ha neked is van ilyen barátod, akkor itt az ideje, hogy „használd”. Az nem egoizmus, ha napokig vagy hetekig a nyomoroddal traktálod. Majd te is ott leszel, ha neki kell segítség. De mi van, ha nincs senki, akivel a magánéletedről és az érzéseidről beszélhetnél? Az a helyzet, hogy mindenféle kutatások szerint

a legtöbb férfinek nincs ilyen barátja, és különösen igaz ez a fiatalabb korosztályra, 18 és 34 év közöttiekre.

Ők jellemzően csak a párjukkal lelkiznek, ha egyáltalán.

Egy rossz, meg egy jó hír

A rossz az, hogy nem úszod meg, végig kell járnod az összes stációt, szakértők szerint nagyjából ugyanazokat, mint a gyász esetében. Először jön a tagadás és az izoláció. Aztán a harag, majd az alkudozás, később a depresszió és végül: az elfogadás. És ez itt a jó hír: ki fogsz jönni belőle.

Első stáció: tombolás

Ott tartottunk, hogy összedőlt a világ és te itt állsz egyedül, összetört szívvel és megtaposott önérzettel. Hát, rajta, tombold ki magad! Sírjál, ordíts, akkor is, ha már az oviban megtanították neked, hogy a fiúk nem sírnak. De, sírhatnak. Nem kell összeszorított fogakkal tűrnöd a fájdalmat – MR-vizsgálatok azt mutatják, hogy ilyenkor az agynak ugyanazokon a területein tapasztalható fokozott aktivitás, mint fizikai fájdalom esetén.

Épp ezért bármilyen mozgás, edzés is hasznos lehet, az endorfinnak fájdalomcsillapító hatása (is) van. A lényeg, hogy add ki magadból, ami benned van, szinte bármilyen formában. Ez a tombolós szakasz mehet egy-két napig, talán hétig is.

Soha, semmilyen körülmények között ne hívd fel, ne írj neki.

Jobb, ha ki is törlöd a számát, nehogy kísértésbe ess.

Második stáció: összeszedés

Oké, eltelt mondjuk egy hét, a lakás valószínűleg romokban, és sanszosan te magad is. És ez egyszer csak elkezd zavarni. Ez már egy jó jel, haladás, de azért ne hidd, hogy ennyivel megúsztad, és már túl is vagy rajta. Ideje összepakolni, a lakást és magadat is. Már csak azért is, hogy el tudj kezdeni visszatérni az emberek közé.

Kocsmázás közben beleszaladhatsz azért abba is, hogy a többiek el-elsütnek pár rossz poént a volt csajod kárára, de ez nem jelenti azt, hogy nem éreznek együtt veled, és nem akarnak támogatni, sőt minden tapasztalat szerint a férfiak ilyenkor kifejezetten szolidárisak egymással.

Harmadik stáció: bizonyítás

Elkezded belakni az új, szingli életet, talán még túl is tolod kicsit, sokkal többet főzöl, és nemcsak a munkában, de még a házimunkában is kifejezetten hasítasz. Mindezek mögött még az van, hogy megmutasd, milyen jól megvagy nélküle, sőt hogy még jobb is vagy nélküle! És hogy egy életre megbánja, hogy elhagyott. Hogy visszakönyörögje magát. Aztán te majd nagy kegyesen visszafogadod.

Nem, nem fog könyörögni, mert az van, hogy nem érdekled. Persze, van, amikor egy szakítás után újra összejönnek a párok. És az is előfordul, hogy ilyenkor nemcsak a nyűglődést hosszabbítják meg, hanem tényleg együtt maradnak – de azért ez elég ritka.

Amikor ez végre úgy igazán leesik, az megint kemény menet lesz. De messze nem olyan brutális, mint az elején. De azért érdemes ilyenkor rendesen odafigyelni magadra.

Ha tényleg úgy érzed, nincs remény, és egyre mélyebbre süllyedsz, kérd profi segítségét.

Aztán lassan, ahogy telik az idő, szinte észrevétlenül egyre könnyebb lesz. Egyszer csak rádöbbensz, hogy egy egész napig eszedbe se jutott. Majd egy hétig, aztán két hétig. Már társaságban is lazán sztorizol róla. Így lesz, egészen biztos, még akkor is, ha ezt most nehezen tudod elképzelni.

Aztán újra szerelmes leszel – és kezdődik minden elölről.