Interjút készítettünk a világszerte elismert Futaki Attilával, a Severed, a Spirál és a Budapest angyala alkotójával.

Rendkívül motiváló a történeted: békéscsabai srácként robbant be a karriered Amerikában és Franciaországban. Lenyűgöző, hogy a tehetséged és kemény munkád révén sikerült beteljesítened a kiskamaszként dédelgetett álmodat. Sok tanulás után már a húszas éveidben sikerült beindítanod a karrieredet – mi volt számodra a legnehezebb a kezdetekben?

Köszönöm, de utólag belegondolva nem volt ez annyira nehéz. Csak ragaszkodni kell az embernek az eredeti elképzeléseihez, alázattal dolgozni, és ez meghozza a várt eredményt.

Ezért sem hiszek az elkallódott tehetség fogalmában. A tehetség jelen esetben nem pusztán a rajzi készség fogalmát jelenti – habár az is fontos –, hanem a kitartást, szorgalmat, és még sorolhatnám. Ha valakiben ezek megvannak, az előbb-utóbb meghozza a várt eredményt.

Emlékszel még arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy szeretnél képregényeket készíteni – és hogyan kezdtél neki? 

A filmek iránti szeretetből indult. Gyerekként a kedvenc időtöltésem volt a tévézés. Voltak filmek, amelyeket egy nap többször egymás után is megnéztem. Nem voltam túl válogatós, sem ínyenc. A Robotzsaru például az egyik kedvencem volt, és a mai napig is az. De imádtam a hangalámondásos, olasz horrorfilmeket is, amelyek akkoriban terjengtek VHS-en. Hogy apám révén ezek hogyan kerültek haza, és hogyan nézhettem ezeket, már nem emlékszem, de az élmény megmaradt.

A lényeg, hogy

én is vágytam arra, hogy történeteket meséljek, és mivel filmezésre nem volt módom, rajzolni pedig szerettem, a képregény jó ötletnek tűnt.

Kik voltak azok a művészek, akik a legnagyobb hatást tették a munkádra?

Túl hosszú lenne ez a lista, és időről időre változik is, hogy épp kit szeretek. Maradjunk a képregényeknél, és akkor megemlíteném Brecciát, Hugo Prattot, Jordi Bernetet mint klasszikusokat. Mostanában sok mangát olvasok. Nagyon tetszik a filmes elmesélési mód, amit használnak. De ehhez szükség van arra a több száz oldalas terjedelemre is, ami náluk bevett formátum. De ugyanennyire szeretem Jason Aaron és R. M. Guéra Scalped című képregényét is.

Mesélnél arról, hogyan jött össze a közös munka Scott Snyderrel és Scott Tufttal a pazarul sikerült Severed képregényen? 

Jeff Lemire (Sweet Tooth) kollégám mutatta meg Scottnak a rajzaimat, amikor rajzolót kerestek a Severedhez. Megtetszett nekik a munkám, és jött egy email, hogy érdekelne-e a megbízás. A történet további része pedig már közismert.

Melyik saját alkotásod áll a legközelebb hozzád?

Nehéz egyet kiemelni, mert amikor csinálom, mindegyik nagyon közel áll hozzám, és csak azzal foglalkozom. Akkor, abban a pillanatban úgy érzem, hogy ez most jobb lesz, mint amit előtte csináltam: ez inspirál. De volt már, hogy tévedtem, és nem lett jobb. Ilyenkor kell eltávolodni a saját munkánktól, és kritikusan nézni rá.

Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást eddigi művészi pályafutásod során?

A legnagyobb kihívást a mai napig ugyanaz jelenti: tartani a határidőt, valamint sok száz rajz és oldal esetén tartani a stílust és a színvonalat.

Ha adhatnál egy tanácsot a pályakezdő művészeknek, mit mondanál nekik?

Hogy tanuljanak meg a munkájukkal szemben kritikusak lenni, és ne sajnálják az időt a rajzolás tanulására.

Milyen új alkotásokat várhatunk tőled a közeljövőben?

Jelenleg kettő képregényen dolgozom. Készítem Petőfi Sándor Az apostol című művének adaptációját, illetve egy neonoir-képregényt.

Te is találkozhatsz Futaki Attilával az első Budapest Comic Conon, ahol a hetekben megjelenő Kivarrt című képregényét is dedikálja a történet írójával Matzzal, vagyis Alexis Nolenttal közösen – Nolent egy másik képregényéből, a The Killerből nem mellesleg film is készül David Fincher rendezésében.

A június 11-12-ei, teljesen készpénzmentes rendezvényre elővételben is bezsákolhatod a jegyedet itt. A Budapest Comic Con izgalmas programjairól itt írtunk bővebben: