A gin elképesztő népszerűségre tett szert az utóbbi években: tizenkét esztendő alatt meghússzorozódott az angliai lepárlók száma! De honnan ered, és mit szeretnek rajta Anglián belül és kívül? Gin-edukátor a Beefeatertől.
Támogatott tartalmainkról itt olvashatsz transzparensen.
Ha itthon megkérdezünk valakit (aki italügyekben legalább közepesen tájékozott) arról, hogy mi a gin, alighanem határozottan azt válaszolja: angol borókapálinka. Ha a műfajban kicsit bizonytalan, akkor is el fog jutni addig, hogy angol. Pedig tökéletesen egyikben sem lesz igaza. Hogy miért nem, arra az italfajta izgalmas története ad választ.
Rendben, a gin természetesen angol abban az értelemben, hogy mindenestül a brit kultúra része, történelmileg és a beágyazottságát nézve is. Eredetét tekintve azonban éppenséggel holland. 10 meglepő tényen keresztül mutatjuk be a döbbenetes tempóban terjedő gin-mánia eredetét.
#1 A hastingsi csata előtt 16 évvel már ismerhették
Már 1050-ből ismeretes olyan, olasz szerzetesek által írt feljegyzés, amely szerint a párlatok ízesítésére a konyhán használt helyi borókabogyót használták. Mivel a gin is a boróka latin nevéről (ami latinul juniperus, olaszul ginepro, angolul juniper) kapta a nevét, lényegében kimondható, hogy legalábbis a nedű elődjét már ekkoriban kotyvasztották. Mindenesetre, hogy nehogy bárki úgy hihesse, ez az ital valami újkeletű mulatság, kontextusba helyezzük a dolgot: Szent István halála után olyan 12 évvel, a Muhi csata előtt 190 évvel, és 964 évvel a selfie stick elterjedése előtt tőlünk nyugatra a szerencsések már gin-szerű italt kortyolgattak.
#2 Már a 16. században részletesen leírták
Hollandiában név szerint a 13. században említették, de egy Philippus Hermanni nevű illető által írott, 1552-es könyv már részletes leírást is ad a gin készítésének módjáról , és aqua juniperinek hívta. További érdekesség, hogy a boróka holland neve jenever, és a hollandusok magát az italt is így nevezik. Legelterjedtebben ezt a forrást tekintik a gin közvetlen gyökerének.
#3 Bor- és brandypótlóként lett népszerű
Az angolok valószínűleg akkor ismerkedtek meg vele, amikor az 1560-as évektől zajló németalföldi szabadságharc idején (többnyire) a holland felkelők szövetségeseként harcoltak a spanyolok ellen. De miért kaptak rá vajon az új italra a szigetországban? Feltehetően azért, mert a háború miatt nehezebb lett bort, sherryt, brandyt importálni az ellenséges Franciaországból vagy Spanyolországból, kellett tehát főzni valamit helyben. Adta magát egy gabonapárlat, amit ízesíteni lehet.
Igen, a gin alapja gabonából készült szesz, a boróka csak a jellegzetes ízét adja – annál is inkább, mivel az egy virtigli fűszernövény (az egyetlen, amely tűlevelű növényről származik). A ciprusfélék családjába tartozó örökzöld apró, kékesfekete bogyója kesernyés-édeskés, kissé csípős aromájával és erőteljes illatával eszményi szeszfűszernek bizonyult.
#4 Több izgalmas, egzotikus összetevő akad, mint hinnéd
A szofisztikált ginek receptje persze nem ilyen egyszerű. A Beefeater például 9 összetevőt vonultat fel a mandulától és a nőszirmon át a citrom- és narancshéjig, a Plymouth 7 hozzávalóval, köztük kardamommal készül, mások használnak angelikagyökeret, koriandert, köményt is. Megint más márkák, mint a japán Kinobi gin olyan, a származási területére jellemző, egzotikus fűszernövényt is használ, mint a yuzu japán citrus vagy a hinoki fa. A közös pont a boróka. A legdurvább szabályozású gin esetében, amely London Dry Gin névre hallgat, a fűszernövényekkel történő lepárláson és persze a vízen kívül semmilyen más hozzáadott összetevő nem kerülhet szóba – azt tilos színezni vagy pláne cukrozni.
#5 Volt, hogy évi átlag 60 liter csúszott le FEJENKÉNT
A mai, kifinomult koktélok alapjául szolgáló gin valaha kevésbé sikkes italnak számított. Angliában csak gin-őrület néven ismerik azt az időszakot, amely lényegében az alsóbb néposztályok permanens alkoholmámoraként írható le (lásd a fenti képet). Az 1700-as években megesett, hogy évente 11 millió gallon (kb. 50 millió liter) gint ittak meg csak Londonban, ami az akkori 700 ezer fős lakosságra vetítve átlagosan bő 60 litert jelentett fejenként – mindenkit beleértve! A hajmeresztő minőségű löttyök visszaszorítása különféle rendeletekkel vagy 50 évig tartott: a 19. század elejére alakultak ki a minőségi ginlepárlók.
#6 Egy patikus is nagyban hozzájárult a gin-kultúrához
1820-ban az elsők között alapított gin-lepárlót egy longoni patikus, nevezetesen James Burrough, aki a gyógyszerszakmában szerzett tapasztalatával kiváló minőséget tudott produkálni. Az ilyen másodlepárlású, utólagos ízesítés és édesítés nélküli ginekből nőtt ki a mára törvénybe is iktatott London (dry) gin-típus. A dry (mint száraz) utal arra, hogy nem tartalmaz hozzáadott cukrot.
Az igazán kemény viszont a következő tény:
#7 Ennek a bizonyos Burrough-nak az eredeti üstje még mindig működik
Sőt, a mai napig használják a Beefeaternél Londonban! Ezen készül a bordeaux-i boroshordókban finiselt (vagyis utóérlelt) Burrough’s Reserve.
#8 A legendás gin-tonikot a malária elleni védekezésben használták
És hogy miként kerül a gin a tonikba? Nos, a legnépszerűbb alapkoktél, illetve koktélalap eredete egy veszélyes betegség elleni védekezési módszer. A gyarmati időkben a trópusokon elterjedt maláriára a láz- és gyulladáscsökkentő kinint szedték, és egy idő után Indiában elkezdték ginnel bevenni, hogy a határozott íz elnyomja a kinin keserűségét. A tonik pedig lényegében kinin-light: abból készül, de jóval kevésbé keserű. Így aztán jól illik az ezen a terepen már bevált ginhez.
Ezért mondhatta Winston Churchill, hogy
a gin-tonik több angol életét és eszét mentette meg, mint a Birodalom összes orvosa
– tekintve, hogy így lehetett az angol katonákat rávenni a kinin rendszeres szedésére.
Ezzel együtt valószínűleg még Churchill is meglepődött volna, ha előre látja az utóbbi évek ginforradalmát. Míg 2010-ben kb. 20 lepárló működött Angliában, ma már több, mint 500 van belőlük! A tradicionális márkák új ízeket alkotnak, a New Western Gin néven ismert modern típus pedig az egész világon hódít.
#9 Az angolok hollandoltó mondásai is a ginnek köszönhetők
Az angol kultúrán számos nyomot hagyott a gin, illetve annak holland eredete. Bár a világ más részein a hollandok egyáltalán nem részeges, duhaj népségként élnek a köztudatban, az angolokat ez nem akadályozta meg abban, hogy a nyelvükben ugyanúgy elbánjanak velük, mint az ősi ellenség franciákkal (angolosan távozni: to take French leave; elnézést a csúnya beszédemért: pardon my French). Így születtek meg a következő kifejezések:
- Dutch courage (holland bátorság): a részeg ember hőzöngő vakmerősége.
- Dutch feast (holland ünnep): amikor a házigazda hamarabb kiüti magát, mint a vendégei.
- Dutch bargain (holland alku): a részegen kötött (rendszerint igen előnytelen) egyezség.
- Dutch concert (holland koncert): az összevissza játszott/énekelt zene.
#10 Rapidkoktélok ginből, amit bárki összedobhat
Oké, ez nem egy érdekes tény, hanem egy pár perces iránymutatás arra az esetre, ha vendégeknek villantanál valami speciális italt egy jeles alkalomra. Bónusz, hogy „Dude” Lebowski kedvenc italát, a white russiant is el tudod készíteni ginből némi trükközéssel. Iránymutatás ebben a videóban, a többit pedig itt leled:
Ha frissen szerzett tudásodat a ginekről tovább bővítenéd, ráadásul nyernél is, akkor érdemes ezen a linken alaposabban tájékozódni.