Elmondjuk, miért nemcsak egyszerűen hasznos és racionális, hanem egyenesen jóleső és élvezetes dolog a hűség. A jó öreg monogámia, bár kimenni látszik a divatból, nagyon is életképes párkapcsolati forma – főleg, ha jól csinálják.
Azt hiszem, szexuális preferenciáktól, politikai, hitbéli és egyéb meggyőződésektől függetlenül egyetérthetünk abban, hogy a 20. században, de főleg a legutóbbi 30-40 évben, alaposan megváltozott az, ahogy a párkapcsolatról és a családról gondolkodunk. Egy csomó olyan dolog, ami korábban titkolandó stigma, de legalábbis közbotrány okozója lett volna, egyre elfogadottabb, sőt olykor kifejezetten trenddé válik. Így például az is, ha valaki nem egyetlen partnerrel él párkapcsolatban:
De az, hogy ma már nem a monogámia az egyedül elfogadott út, nem jelenti azt, hogy ne lenne számos olyan pozitív hozadéka, ami egy nyitott kapcsolatban egyáltalán nem vagy csak nagyon kivételes esetben élhető át.
Trú monogámia
Mielőtt ezekre rátérnék, szeretném tisztázni, mit értek monogámia alatt: azt, ami nemcsak annak látszik, hanem az is. Vagyis a továbbiakban arról fogok beszélni, milyen előnyökkel jár, ha valaki egy hosszabb (akár egész életén át tartó) időintervallumon belül kizárólag egyetlen személlyel létesít szexuális kapcsolatot, mással még alkalmilag sem.
Egyszer sem. Titokban sem.
Persze ez még nem jelenti azt, hogy ha monogám vagy, ne nézhetnél rá senki másra, hogy a Pornhub instant gyehenna, és egy életre elfelejtheted a flörtölést vagy az arról való fantáziálást, milyen szívesen megdöngetnéd …………-t (ide nyugodtan írd be gondolatban azt, akit szívesen megdöngetnél). Van egy viszonylag széles szürke zóna, amit elsősorban a digitalizáció szép új világa hozott el nekünk. Mi a helyzet a szexchattel, a dickpicekkel, vagy a metaverzumban átélt erotikus kalandokkal?
Ezt mindenki döntse el maga, én itt és most a fizikai kontaktusnál fogom meghúzni a határt. Lássuk tehát, mi a jó abban, ha úgy döntesz, fütyülve a korszellemre, hogy csak egy málnásba zavarod be a macit:
#1 Minőségibb szex
Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy pont ezzel jövök, hiszen a félrelépések, titkos és kevésbé titkos viszonyok létrejöttének okaként legtöbbször az ellaposodott szexuális életre szokás hivatkozni. Kétségtelen, hogy az újdonságnak komoly varázsa van, viszont egy új partner azt is jelenti, hogy az elejétől kell kezdeni az egész szex dolgot, és sokszor a kapott élvezet közel sincs arányban a futó kufirc vagy párhuzamos viszony által okozott bonyodalmakkal. Ahogy Ali Wong a maga szabatos módján megfogalmazta: „Nem éri meg kockáztatni a házasságomat, ha még csak el sem megyek közben.”
Van a megcsalásnak egy munkaigényesebb, de hosszú távon gyümölcsözőbb alternatívája:
Kalandozz otthon!
Elvégre már van valaki, akivel kívül-belül ismeritek egymást, megspórolható a kezdeti bénázás, és ott van előttetek egy egész élet, hogy mindent kipróbáljatok, amit mindig is szerettetek volna.
#2 Biztonságosabb szex
A monogámia védelmet nyújt a nemi úton terjedő betegségekkel szemben. Pont. Ha pedig módotokban áll a gyermekvállaláshoz is rugalmasan állni, akkor a fogamzásgátlással járó egészségügyi kockázatokat vagy sima kellemetlenségeket is elfelejthetitek, és tényleg korlátok nélkül adhatjátok át magatokat az élvezeteknek (lásd előző pont).
#3 Egyszerűbb élet
Félrelépni, főleg, ha rendszeresen teszi az ember, borzasztóan macerás. Az egy dolog, hogy a mikor és a hol sem mindig evidens, de a legrosszabb a rengeteg sumákolás, ami vele jár. Ráadásul egy olyan embert versz át folyamatosan, akit elvileg szeretsz. Ezzel szemben ott van karnyújtásnyira tőled valaki, akivel különösebb logisztikai szervezőmunka nélkül, kis túlzással bármikor szexelhetsz, és ahogy Mark Twain mondta, ha mindig igazat mondasz, semmire nem kell emlékezned. Nyugodtabb idegek, jobb alvás, hosszabb élet.
Mert szerintem a hűségről nem nagyon van mit beszélni. A hűség az nem kérdés, a hűség, az alap. Elvileg tök egyszerű az egész, annyit jelent, hogy csak őt, csak vele, csak érte, csak neki. Hogy mért? Egyrészt nyilván azért, mert szerelmes vagy, másrészt azért, mert megfogadtad. A második ok persze az elsőből következik. Megfogadtad, megtartod. Nem neki fogadtad meg, magadnak fogadtad meg. Mert neked senki más nem parancsol, hogy is parancsolhatna, egyedül te parancsolhatsz saját magadnak. Mert szabad ember vagy. Azt csinálsz, amit akarsz. (Dragomán György)
#4 Elkerülheted a függést
Az egyik legmocskosabb dolog a megcsalással kapcsolatban az, hogy erősen addiktív lehet, és mint minden függőség, szép lassan felőröl körülötted mindent. Valószínűleg nem sok olyan alapvetően monogám beálítódású ember van, aki a kezdetektől fogva arra készül, hogy rendszeresen csalni fogja a párját. Legtöbbször egyszeri félrelépésként indul a dolog,
utána jön a bűntudat és az elhatározás, hogy soha többé.
Aztán, ha sikerül megúszni nagyobb kataklizma nélkül (amit nem tud, az nem fáj, ugye), adandó alkalommal már sokkal nehezebb lesz ellenállni a kísértésnek, sokkal kisebb lesz a bűntudat, és kézenfekvőbb a hazugság. Innen már nem sok kell ahhoz, hogy a legkisebb probléma vagy kapcsolati döccenő rutinszerűen vezessen a feszültség félrelépéssel való levezetéséhez, ez pedig lassan, de biztosan erodálja a kapcsolatot akkor is, ha sosem derül ki a dolog. De egyébként meg idővel ki fog derülni, ahogyan minden addikció napvilágra kerül előbb-utóbb.
Arról nem is beszélve, hogy akinek egyfolytában hazudsz, azt nem tudod tisztelni, akármennyire is igyekszel elhitetni magaddal az ellenkezőjét. Ráadásul újra meg újra érző emberi lényeket használni a saját feszültséged oldására akkor is a test eltárgyiasítása, ha konszenzuálisan történik, és a másik félnek sincsenek a feszültségoldásnál komolyabb szándékai.
#5 A hűség ereje
Ezt hagytam a legvégére, pedig a monogámia mellett szóló legnyomósabb érv, hogy az egymás iránt vállalt hűség képes egy olyan erőteret létrehozni, ami akkor is megvéd majd, ha beüt egy igazi szarvihar. Mondjuk, valamilyen egészségügyi probléma, pénzügyi vagy karrierválság, esetleg szimplán csak öregség formájában. Optimális esetben az, hogy önként lemondtok a szabadságotok egy jelentős részéről a nagyobb jó érdekében, nem egy nyögvenyelősen meghozott áldozat, főleg nem a külvilág elvárásainak szóló üres képmutatás, hanem
egy olyan egyenlet, amiben 1+1=3.
Persze ez nem egy könnyű menet, nem is való mindenkinek. Valakivel összekötni az életedet kőkemény önismereti munka, közben olyasmit is megtudhatsz magadról, amit nagyon nem szerettél volna. Számos esetben épp ez az a pont, ahol sokan a menekülést választják ahelyett, hogy dolgoznának önmagukon és a kapcsolatukon. Ráadásul viszonylag hamar a másikról is ki fog derülni, hogy nem az az idealizált lény, akibe beleszerettél, hanem egyszerűen csak egy ember, aki olyan mint te: tökéletlen és esendő.
„Azért, mert a hűség a látszat ellenére nem páros mérkőzés. Az magányos sport, olyan, mint a hosszútávfutás, nem adok-kapok. Nem hozzá vagy hűséges, hanem magadhoz, nem neki fogadtad meg, hanem magadnak. Te tudod egyedül, mit bírsz és mennyit bírsz, és ehhez tényleg nincs köze senki másnak. Nem, még neki se. Itt nincsenek se rekordok, se helyezések, egyedül te tudod az eredményt is. (Dragomán György)
Az ideálokat elengedni nem könnyű, ahogyan a magadban és a másikban lévő salakot lapátolni sem. De mint tudjuk, a legszebb lótuszvirág is mocsárban gyökerezik, és a kölcsönös elköteleződésen alapuló, erős párkapcsolathoz sem kell más, csak két gyarló ember, aki kész kihagyni pár kihagyhatatlannak tűnő ziccert is, ha úgy hozza az élet.