Csütörtökön derült ki, hogy még a hónap közepén meghalt a 74 éves Stephen Wilhite, a GIF formátum megalkotója. Az ő tiszteletére végigmegyünk a mindannyiunk kedvenc formátumának történetén, végigvesszük, miért annyira jelentős a találmánya korunk kommunikációs kultúrájában, és mutatunk tíz klasszikus példányt, köztük szerzőink kedvenceit.

Ritka, hogy valaki egy ilyen „egyszerű” (= ránézésre társadalmi szempontból nem éppen korszakalkotó) találmánnyal akkora hatást gyakorol a popkultúrára és a kommunikcióra, mint ő. De miért született meg egyáltalán a GIF, és mi a jelentősége?

Wilhite a Compuserve nevű amerikai vállalatnál dolgozott fejlesztőként, amikor kitalálta az újítást, amit ma GIF néven ismerünk. 1987-ben történt, tehát akkor, amikor e-mail már létezett, de a world wide web a ma ismert formájában még épp nem. A feltaláló motivációja korántsem az volt, hogy vicces videó-loopokat lehessen készíteni, hanem hogy legyen egy olyan eljárás, amivel a kor adatátviteli és memóriakapacitási lehetőségei közepette is viszonylag gyorsan lehet képeket, pláne színes képeket átküldeni egyik gépről a másikra.

Ehhez egy LZW nevű algoritmust használt, és a végterméket elnevezte Graphics Interchange Formatnak – áll a Smithsonian Magazine-nak a sztorit felidéző cikkében. És hogy egy talán sokakat kínzó kérdés elébe menjünk, Wilhite a rövidítést angolul dzsifnek ejtette, nem gifnek, amint azt a 2013-as Webby Awardson, életműdíjának átvételekor is megerősítette.

Lenne itt egy kis jutalék

Szóval megszületett a GIF – és pár évnyi használat után majdnem el is bukott. 1995-ben jelentkezett ugyanis az LZW szabadalmi jogait birtokló Unisys Corp., azzal, hogy az algoritmust használó szoftverek (ilyen volt még a TIFF, sőt a PDF is) használóitól szeretne egy szerény, de rendszeres jutalékot kapni, amíg a szabadalom le nem jár.

Mint sejthető, nem az egyedi használókra gondoltak, hanem a nagy cégekre, de a fejlesztők felháborodása nem ismert határt. Vérmérsékletük szerint különbözőképpen reagáltak: ki új formátumot (PNG) fejlesztett, ki pedig meghirdette a Burn All GIFs napot 1999. november 5-re, amikor is a csatlakozók rituálisan törölték a GIF-jeiket.

A vérengzést azért elég sok fájl túlélte.

Noha hamarosan kiderült, hogy a statikus képek tárolására akadnak jobb formátumok, a GIF verhetetlennek, ezért pótolhatatlannak bizonyult az animált képek terén. Amikor pedig az emberek rájöttek, hogy nemcsak dekorációs célra jó, hanem kellően jellegzetes és kifejező képsorok esetén az üzenet átadására is, megkezdődött a diadalútja.

Valamikor az előző évtized közepe felé volt a nagy robbanás, amikor a GIF-ből iparág lett, és ezzel párhuzamosan önálló kommunikációs eszköz. Nem nyerte el ez a fejlemény mindenki tetszését, hogy finoman fogalmazzunk. Sokan a netes diskurzus infantilizálódásának katalizátorát látták benne. Sőt, volt, aki ennél is tovább ment:

egy egészen új nyelv, amely mindenestül az érzelmekről szól, és teljes mértékben nélkülözi a tényeket vagy akár némi kontextust. Ugye? Akár egy Trump-gyűlés.

– kesergett 2016-ban a Newsweek. A jelek szerint akkoriban mindenről ugyanaz jutott az eszébe az amerikai újságoknak, csak sajnos nem az, ami Mórickának.

A hetilap cikke szerint jól tetten érhető, hogy a technológia megváltoztatja a médiát, a média pedig minket. Eggyel közelebb lök mindannyiunkat a nyelven túli korszakhoz, ahol elég egy gitározó macskát továbbküldeni – semmi szükség szavakra, cizellált megfogalmazásokra, kidolgozott gondolatokra.

Ha így is van, erről biztosan nem Wilhite tehet.

Ég veled, Steve, és kösz a grimaszoló színészeket, táncoló ovisokat, megőrülő rajzfilmfigurákat!

Itt pedig következnek a Bronson.men munkatársainak kedvenc GIF-jei személyes kommentárokkal

Barry:

„Jól kifejezi a wtf-érzést, amikor hirtelen egy értelmezhetetlen szituációba csöppen az ember.” (Ennek rengeteg változata létezik, olyan is, amikor Travolta ikonikus alakját és mozdulatait más környezetbe helyezték, meg olyan is, amikor a Ponyvaregény-filmjelenetbe Travolta helyett mást tettek. Mi most ide az eredeti, mondhatni, mára klasszikussá vált verziót tettük – a szerk.)

Horváth Kálmán:

„Egyik cégemnél leépítés volt és amikor bejelentették, hogy azon a napon megszüntetnek pár munkaviszonyt, az egyik terhes kolléganőm (aki az állapota miatt védve volt) ezt küldte nekem, nagyon röhögtem, aztán fél óra múlva ajánlottak egy közös megegyezéses felmondást, akkor már nem nevettem.„

Kacor:

„Nagyon kifejező sok helyzetben, hülyeségre, f…szkivanra, milyen volt a napodra stb. lehet használni, és szerintem az egyik legjobb sorozatos jelenet ever.”

Lakinger Béla:

„Túl sokszor érzem magam így az emberi kapcsolataimban ahhoz, hogy ne ez legyen a(z egyik) kedvencem.”

Mack:

„Egyszerre fejezi ki az egzisztenciális terrort, amit mind érzünk, de néha szimplán csak baromi vicces – ez valami metafora lehet az életre.„

NLD:

„Anthony Davis kosárlabdázó híres rendhagyó szemöldökéről, ami megihlette az internet legnagyobb kortárs művészeit. Sorra születtek a mémek, azonban ez a mozgóképremekmű felülmúlhatatlan.”

Ulla:

„Azon kívül, hogy f…szán néz ki, nem nagyon tudom mással kommentálni, csak még annyival, amit Kant is mondana ilyenkor: Szép az, ami érdek nélkül tetszik.”