A legendás filmrendező, John Waters kiállt Depp mellett az Amber Heard által indított bántalmazási ügyben, melyet korábban mi is részletesen bemutattunk.
Waters, aki még 1990-ben Depp-pel dolgozott együtt a Cry-Baby című romantikus vígjátékon – amely után durván megemelkedett a motoros bőrdzsekik eladása –, úgy általában is beszélt cancel culture-ről, a társadalmi változásokról és a drogokról a The New York Timesnak.
A 75 éves rendező mindig híres volt finoman szólva is extrém filmjeiről,
melyeket gyakran a társadalom által megvetett emberekkel forgatott.
Személyes nyilatkozataiban is mindig beleállt a dolgokba, a maga humoros módján – és persze most sem fogta vissza magát. Amikor a szóba került a cancelezés, Waters azt mondta, „gyakorlatilag minden művészt törölhetnének visszamenőleg”, hiszen mindenki tett vagy mondott olyan dolgokat, amelyekért a nyakukba szakadna a népharag. Korábban őt is cenzúrázták, úgyhogy nem igazán díjazza a cancelezést – bár J. K. Rowlinggal kivételt tesz.
„Tudod, hogy kit törölnék? J.K. Rowlingot. Adni kéne neki egy kis aranyérkenőcsöt a transzfóbiájára. Mégis mi baja van?”
Rowlingot többször is kritika érte transzfóbnak ítélt közösségi médiás bejegyzései miatt, és Waters egyetért ezekkel a kritikákkal. Azonban úgy véli, a cancel culture-ről összességében nehéz diskurzust folytatni, hiszen teljesen eltérő esetekről van szó. Kimondottan Johnny Depp cancelezéséről is kérdezték, mivel a rendező korábban dolgozott együtt Depp-pel, és jó barátságot ápoltak.
„Vannak emberek, akiket szívesen canceleznék magam is, de közben viccelek is persze. Most nem fogok végigmenni minden egyes egy cancelezett emberen, és elmondani, mit gondolok róluk, de Johnny Deppet soha nem láttam illetlenül viselkedni egy nővel szemben sem – pedig drogoztam és ittam is vele.”
Depp ismerősei amúgy mind ezt nyilatkozták a színészről – az üggyel részletesen itt foglalkoztunk:
Amikor a Depp-sztori kapcsán szóba jöttek a drogok, a riporter megkérdezte Waterst, mikor tolt utoljára kábítószereket:
„Hetven voltam, amikor LSD-ztem… Régebben imádtam a drogokat, mindegyiket kipróbáltam, még a heroint is. De nem vagyok dzsessz-zenész. Nekik muszáj heroinozniuk.”
Watersnek elég sokrétű véleménye van a világról, és nem fél beszélni róla. Elmondta, hogy örül sok társadalmi változásnak, azonban nem feltétlenül tetszik neki a módszer, ahogyan ezeket véghez viszik:
„… mi a politikai inkorrektséget fegyverként használtuk az ellenségeinkkel szemben, de először magunkból csináltunk viccet. Ez a trigger-warningos szcéna pedig nem viccel. Sőt, még tovább megyek…”
– mondta Waters, és megemlített néhány igencsak extrém, anyagcserefolyamat-végterméket felhasználó módot arra, hogyan lehetne viccesen lobbizni a társadalmi változások mellett. Mert a rendező szerint sokan mindent túl komolyan vesznek, és rengeteg a veszekedés, harc emiatt. Gyakran rászállnak például azokra az emberekre, akik furcsa – de ártalmatlan – dolgokat mondanak:
„Szeretem az őrülteket. Nem kell egyetértenem velük…, de ledöbbent, hogy mennyire komolyan vesznek most mindent az emberek. Folyamatosan csak küzdenek egymással. Ezt ellenzem. Sosem voltam szeparatista.”
Nem csak Waters gondolja úgy, hogy értelmetlen ez a sok viszály: