10 történelmi Dávid-Góliát küzdelem megmutatja, hogy nyomasztó túlerővel szemben is van esély

Szerző: Barry

A világ most lélegzetét visszafojtva figyeli azt a küzdelmet, amit Ukrajna vív Oroszországgal szemben. Az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére sokan reménykednek abban, hogy az ukrán Dávid visszaverheti az orosz Góliátot. Nyilván van, aki jót mosolyog az ilyen remények hallatán, azonban a történelem számos példával szolgálhat nekünk arra, hogy bizonyos körülmények között a nagy túlerő nem elég a győzelemhez. Lássunk tíz ilyen összecsapást, időrendi sorrendben!

Dávid a legyőzött Góliát fejével Andrea Vaccaro barokk festményén.

#1 A nagy klasszikus: a görög-perzsa háborúk

A plataiai csata elképzelt illusztrációja

Mikor: a Krisztus előtti 5. században.
Kik voltak a szemben álló felek? Az Akhmaneida-dinasztia által vezetett Perzsa Birodalom és a görög városállamok (főleg Athén és Spárta).

Hol voltak a jelentősebb összecsapások?

A történet, amit mindenki ismer – jobb esetben történelemóráról, vagy a 300 című filmből (melyet épp ma 15 éve, hogy bemutatták, 2007. március 18-án), rosszabb esetben ennek folytatásából. A mai napig lenyűgöző, hogy az Európába betörő Perzsa Birodalmat milyen hatékonyan képes volt feltartóztatni, aztán le is győzni néhány maroknyi hellén harcos.

A magyarázatot a történészek elsősorban abban látják, hogy bár mind Dareiosz, mind Xerxész birodalma óriási volt, a logisztika az ókorban még nem tette lehetővé, hogy félmilliós seregeket tudjanak mozgatni. Gondoljunk bele, hogy ókori körülmények között kellett biztosítani az emberek számára az élelmet, a szállást, az ivóvizet, a lovak számára a takarmányt, valakiknek szállítani kellett a fegyvereket stb.

Bár az ókori forrásokban arról olvashatunk, hogy

a perzsák serege akkora volt, hogy nyilaik eltakarták a napot (amire a görögök a hagyomány szerint azt a badassválaszt adták, hogy ők akkor legalább árnyékban fognak harcolni), az ellátási útvonalak hossza a becslések szerint kb. 25 ezer ember mozgatását tette lehetővé.

Kr.e. 490-ben Marathónnál a helyzet nagyjából az lehetett, hogy Miltiádész, az athéni hadvezér, a nagyjából kétszeres túlerőben lévő Dareiosz seregét győzte le egy meglepetésszerű támadással, azaz kb. 10 ezer görög hoplita ütközött meg 220 ezer perzsa harcossal.

Dareiosz fia, Xerxész már jóval nagyobb erőfeszítést tett tíz évvel később: Kr. e. 480-ban állítólag egy tízszer nagyobb hadsereggel tért vissza Hellászba, amivel azonban ki is maxolta birodalma tűrőképességét. A hadjárat a történelem egyik első legkomolyabban előkészített támadása volt, melynek lebonyolításáról így tudósít Hérodotosz:

Hírnökök hozták meg az üzenetet a városok lakóinak, akik egyre több hónapi munkával lisztté őrölték búza- és árpakészleteiket. Kiválasztották a legszebb marhákat, a szárazföldi és vízi szárnyasokat, és ólban-ketrecben hizlalni kezdték őket a hadsereg ellátására. Aztán aranyból és ezüst­ből ivóserlegeket és vegyítőedényeket, továbbá különböző asztalne­műket készítettek a király és a vele étkezők számára, mert a seregnek csak az élelmezéséről kellett gondoskodniuk. Amikor megérkezett a hadsereg, Xerxészt és kísérőit kész sátor fogadta, a sereg pedig a szabad ég alatt táborozott. A lakoma óráján égett a munka a vendéglátók keze alatt. Jóllakván a sereg az éjszakát is ott töltötte. Másnap aztán a katonák magukkal vitték a sátrat és minden elmozdítható dolgot, és úgy vonultak tovább, hogy semmit nem hagytak meg.

Hérodotosz: A görög-perzsa háborúk (részlet)

A nagy szervezés ellenére gond lehetett a perzsák helyismeretével is, ami megmagyarázza, hogy a hatalmas embertömeg jó része miért akadt fenn Leónidasz háromszáz spártaiján olyan hosszan a Theromopülai-szorosban. A hagyomány szerint a helybéli Ephiáltész jutalom fejében mutatta meg Xerxész seregének, hogy miként kerülhetnek a spártaiak hátába, majd győzelmük után hogyan masírozhatnak tovább a görög föld belsejébe.

A perzsák ütőképességének nagy részét azonban tengeri haderejük jelentette, ezért az athéni Themisztoklész jól mérte fel azt, hogy a görögöknek először erre kell vereséget mérni. Ez végül Szalamisznál meg is történt: a szűk öbölben a perzsa gályák nem tudtak úgy manőverezni, hogy kitérhessenek a kis hellén hajók elől, amelyek darazsak módjára “csipkedték” körbe őket.

A kegyelemdöfést aztán a másik spártai király, Pauszaniasz adta meg Xerxész csapatainak, amikor Plataiai mellett szétverte őket. Az emberi történelem addig legnagyobb világbirodalma kénytelen volt visszavonulni Hellászból, mert az már kívül esett ereje hatósugarán.

#2 Római győzelem a brit törzsek felett

Boudica szobra Westminster közelében

Mikor volt? Krisztus után 60-ban vagy 61-ben.

Kik voltak a szemben álló felek? A Boudica királynő által vezetett brit törzsek és Gaius Paulinus római légiója.

Hol történt az összecsapás?

A manapság Watling Street néven emlegetett, Közép-Angliát átszelő útvonal egy szakaszán, talán valahol a mai London közelében.

A forgatókönyv nagyon hasonló a görög-perzsa háborúkhoz: adott egy erős, terjeszkedő birodalom (Róma) és egy bátor, hazáját védő harcias közösség (a brit törzsek). A végeredmény azonban éppen ellentétesre sikerült.

A hagyomány által őrültnek kikiáltott Nero császár uralma idején a Római Birodalom egyre mélyebben nyomult befelé Britanniában. Nem csoda hát, hogy a helyi lakosok igyekeztek ellenállást szervezni a hódítókkal szemben.

A manapság furcsán hangzó Watling Street-i csatában az icenus törzs királynője, Boudica tekintélyes nagyságú (bizonyos források szerint 230 ezres) sereggel próbálta meg a római légiókat kikergetni hazájából.

Gaius Paulinus nagyjából tízezer emberével azonban győzni tudott, amiben nagy szerepe volt annak, hogy jól kihasználta a rendelkezésre álló terepviszonyokat. A Watling Street (ami ma kábé egy autópálya) az ókorban egy hosszú, hegyekkel, völgyekkel és erdőségekkel tarkított útvonal volt. Boudica serege ennek egy meglehetősen szerencsétlen pontján gyűlt össze: hátuk mögött felszereléssel megrakott szekerek sorakoztak, míg oldalaikon nehezen átjárható erdők voltak.

Paulinus ebbe a “tölcsérbe” szorította be a könnyű páncélzattal felszerelt brit törzseket, akiknek nem volt sok esélye az ő fegyelmezett, erős római páncélzattal és fegyverzettel bíró légióival szemben. Arra is ügyelt, hogy a csata során elfáradt embereit hátrébb hívja, és a helyükre kipihent katonákat állítson. Az összecsapásról Tacitus így tudósított:

A légió először mozdulatlanul állt a sorban, és a szűk helyet mint erősséget tartotta, majd miután az ellenség közelebb vonultával biztos célzású fegyvereit már kimerítette, mintegy ék alakban előrerontott. Ugyanígy rohamoznak a segédcsapatok, s a lovasság is előreszegzett lándzsákkal áttöri, ami útjába akadt és ellenállt. A többiek meghátráltak, nehéz menekvéssel, mivel a körös-körül elhelyezett szekerek elzárták a kijárásokat. A katonaság az asszonyok öldösésétől sem tartózkodott, s a hajítófegyverektől átjárt igásállatok is az emberi hullák halmait növelték. Híres és a hajdani győzelmekhez méltó dicsőséget szereztek ezen a napon: mert vannak, akik szerint nem kevesebb, mint nyolcvanezer britannus hullott el, míg katonáink közül mintegy négyszázan estek el, és nem sokkal többen sebesültek meg. Boudicca méreggel vetett véget életének.

Tacitus: Évkönyvek (részlet)

#3 Keresztes hadjárat keresztény földön

A muret-i csata Antonio Acero de la Cruz festményén

Mikor volt? 1213. szeptember 12-én.

Kik voltak a szemben álló felek? II. Péter, Aragónia királya és kathar eretnek harcosai, valamint Simon de Monfort lovagjai.

Hol történt az összecsapás?

A dél-franciaországi Muret erődjénél.

A keresztes hadjáratok a köztudatban úgy szerepelnek, hogy az európai országok elindultak visszaszerezni a Szentföldet (és vele együtt a Selyemút kikötőit) az arab hódítóktól. A pápaság azonban nemcsak a muszlimok ellen rendelt el ilyen típusú támadást, hanem minden olyan eretneknek nyilvánított közösség ellen, mely szembe fordult a katolikus egyház tanításaival. Ilyenek voltak például a spanyolországi katharok, akik az alábbi bűnlajstrommal bírtak:

Eretnekségük nemcsak olyan borzalmas, hanem kifejezni és meghallgatni is szerfölött szörnyű és gyűlöletes. Nevezetesen: egyesek közülük azt mondják, hogy Isten teremtett az összes elemeket, mások viszont azt hangoztatják, hogy az elemeket az ördög hozta létre. Valamennyiük véleménye azonban az, hogy ezeket az elemeket az ördög választotta szét. Krisztusról azt tanítják, hogy nem volt élő húsból, nem evett és nem ivott és semmit sem tett emberi módon, noha embernek látszott.

Bonacursus, katolikus hitre áttért egykori kathar beszámolója

1213-ban II. Péter aragóniai király közel negyvenezres kathar serege Muret erődjénél körbezárta az angol Simon de Monfort 870 keresztes lovagját. Az ostrom azonban mégis a szigetország lakóinak javára dőlt el: sikerült becsalniuk az ellenséget az erődbe úgy, hogy közben az oldalsó kijáraton kiszöktek.

II. Péter váratlanul arra lett figyelmes, hogy az ellenség, akiről ő eddig azt hitte, hogy a várban van, hirtelen oldalba támadta őt. A csatában a király meghalt, serege pedig ennek hírére szertefoszlott. A krónikások szerint a keresztesek közel húszezer kathart vágtak le, míg ők maguk csupán nyolc főt veszítettek!

#4 Íjászok a lovagok ellen

A agincourt-i csata egy 15. századi illusztráción

Mikor volt? 1415. október 25-én.

Kik voltak a szemben álló felek? VI. Károly francia király lovagjai és V. Henrik angol király íjászai.

Hol történt az összecsapás?

Az észak-franciaországi Agincourt-nál.

Az 1337 és 1453 között zajló százéves háború során sok epikus küzdelem zajlott le Franciaország és Anglia között. Mind közül azonban kiemelkedik a híres agincourt-i csata, amikor az angolok kb. 5000 íjásza és 1000 lovasa győzelmet aratott a harmincezres francia lovagseregen.

A siker titka minden bizonnyal az angol íjászok hosszúíjában, valamint a sereg elhelyezésében volt: a rohamra induló francia lovagokat ugyanis földbeszúrt karókkal erősített sáncok mögött várták. Az összecsapásról Shakespeare drámája is megemlékezett az V. Henrikben:

A harczos Henrik ekkor önmagához
Illőn Mars öltönyében lépne föl,
Sarkában éhség, tűz s kard, mint kötött
Ebek, csusznának szolgálatra készen.
Azonban megbocsássatok, hogy im
E föl nem lengő, lomha szellem ily
Nagy tárgyat e hitvány deszkára mer
Fölhozni. E kakas-ketreczbe vajon
Elférnek-e Frankhon tágas mezői?
Vagy e fa Ó-ba bétömhetni-e
Magát azt a sisakcsomót, a melytől
Agincourtnál a lég is reszketett?”

#5 A török félhold alkonya I.

A spanyol felmentő sereg érkezése Máltára Matteo Perez festményén

Meddig tartott? 1565 májusától szeptemberig.

Kik voltak a szemben álló felek? Szulejmán szultán serege és Jean de Valette johannita lovagjai.

Hol történt az összecsapás?

Málta szigetén.

Jean de Valette és az idősebb Zrínyi Miklós története megérdemelne egy párhuzamos szálon játszódó mozifilmet. A két hadvezér ugyanis az egymás követő években bebizonyította, hogy Szulejmán verhetetlennek tűnő birodalma igenis legyőzhető.

A máltai vitézek 1565-ben mintegy fél évig állták a sarat a rájuk törő oszmán-törökökkel szemben, amíg szerencséjükre a segítségükre érkező spanyol felmentő sereg el nem űzte a szigetről az ellenséget. A vereség hatására a török fővárosban pánikhangulat tört ki:

Keresztények nem mehettek az utcára, mert a törökök, akik mind sirattak valakit, a testvérüket, a fiukat, a férjüket, a barátjukat, kővel dobálták meg őket.

Levél isztambulból Franciaországba 1565-ben málta sikertelen ostroma után

#6 A török félhold alkonya II.

Zrínyi kirohanása Johann Peter Krafft festményén

Meddig tartott? 1566. augusztus 6-tól szeptember 7-ig.

Kik voltak a szemben álló felek? Szulejmán szultán serege és Zrínyi Miklós végvári vitézei.

Hol történt az összecsapás?

Szigetvár erődjénél.

Egy évvel később az idősebb Zrínyi Miklós Szigetváron ismételte meg az ókori Leónidasz hőstettét: maroknyi védőseregével feltartóztatta a Dunántúlon Bécs felé masírozó Szulejmán seregét. A csata végén Zrínyi és megmaradt emberei önfeláldozó módon kitörtek a várból, aminek történetét az utókor a dédunoka eposzából, valamint számos képzőművészeti alkotásból is ismerheti.

Mi vitézül éltünk, vitézül meghaljunk,
Egész ez világnak evvel példát hagyjunk.
Ma mi tisztességet nevünkre szállitunk
Mai nap szépéti minden elmult dolgunk.
Nem hurcol bennünket pogány eb porázon,
Nem visz minket császár kötve triumfuson;
Végső óránkon is az török romoljon,
Lássa, keresztyénnel hogy az Isten vagyon.

Zrínyi MIklós: Szigeti veszedelem (részlet)

#7 Rettegett Iván visszavonulása

Báthory Istvánnak felajánlják a lengyel koronát Jan Matejko festményén. A háttérben jól látszanak a lengyel huszárok

Meddig tartott? 1558-1583

Kik voltak a szemben álló felek? IV. Iván cár Orosz Birodalma és (főleg) Báthory István Lengyel Királysága.

Hol voltak a jelentősebb összecsapások?

  • Polock – 1579
  • Velikije Luki – 1580
  • Narva – 1581

A Jagelló-dinasztia kihalását követően a lengyel főnemesek 1575-ben Báthory István erdélyi fejedelmet választották meg királyuknak.

Uralkodjál felet­tünk igazságosan és vitézül, hogy mi büszkeséggel, ellenségeink rettegve emlegessék nevedet. A lovag-rendnek szerezz dicsősé­get, az elfoglalt részeket vívjad vissza. Adja az ég neked Dá­vid erejét Góliáttal szemben, Salamon bölcseségét s boldogsá­gát a világ legboldogabb fejedelmének.

A lengyel nemesek köszöntése báthory istvánhoz

A magyar főúrnak nem volt könnyű dolga, hiszen Lengyelország ekkor már évek óta harcban állt IV. (Rettegett) Iván formálódó Orosz Birodalmával. A Baltikumért vívott ún. livóniai háborúban aztán végül (némi svéd segítséggel) Báthory három nagy csatában visszaszorította a terjeszkedő cárt. Tette miatt a mai napig az egyik legnépszerűbb lengyel uralkodónak tartják.

#8 Amikor a medve napszúrást kapott

Japán támadás az orosz csapatok ellen 1904-ben

Meddig tartott? 1904 februárjától 1905 szeptemberéig.

Kik voltak a szemben álló felek? II. Miklós cár Orosz Birodalma és Meidzsi császár Japán Birodalma.

Hol voltak a jelentősebb összecsapások?

  • Port Arthur kikötője
  • Mukden
  • Csuzima szigete

A huszadik század elején Ázsiában Japán volt az egyetlen olyan ország volt, ami képes volt önmagát európai módra modernizálni és gyarmatosító törekvésekbe kezdeni. Meidzsi császár “érdeklődése” elsősorban Észak-Kínára, a Koreai-félszigetre, valamint Mandzsúriára terjedt ki. Itt azonban keresztezte útját egy másik imperialista nagyhatalom: a cári Oroszország.

Ha 1904-ben fogadást kellett volna rendezni arról, hogy az ázsiai területekért folytatott orosz-japán háborút ki nyerné meg, akkor a világ jelentős része minden bizonnyal a Felkelő Nap Országa ellen tette volna meg tétjeit. Akik azonban belülről ismerték II. Miklós cár országát, már sejthették, hogy

az orosz hadsereg ekkor már csak árnyéka volt egykori önmagának: felszerelése elavult volt, a katonák zsoldja és morálja pedig alacsony.

Ezzel szemben a japán katonák lelkesek és jól felkészültek voltak, hadseregük pedig a német technológiát másolta. Az orosz vereség előre jelezte az antant országai felé, hogy a nagy medve talán már nem is olyan erős a barlangján kívül…

Odesszából jelentik, hogy Stössel tábor­nok Teodosziában elvált tiszttársaitól és Pétervárra utazik, hogy a cárnak Port-Arthur ostromáról és feladásáról élőszóban tegyen jelentést. Utolsó este ; a Nikolaj hajón ünnepi lakoma volt, amelyen a tisztek egymástól elbúcsúztak.

A Pesti napló 1905-ös tudósítása a port arthur-i vereség utáni napokban

#9 Síléccel a Vörös Hadsereg ellen

Finn géppuskások a téli háború idején

Meddig tartott? 1939 novemberétől 1940 márciusáig.

Kik voltak a szemben álló felek? Gustaf Mannerheim tábornok finn partizánjai, és Vorosilov, majd Tyimosenko tábornok vörös katonái.

Hol voltak a jelentősebb összecsapások?

1939 telén Sztálin elrendelte Finnország lerohanását (ma “divatos” kifejezéssel élve: különleges hadműveletet kezdeményezett). Mivel korábban ő és Hitler elhatárolták egymástól érdekszféráikat a hírhedt Molotov-Ribbentrop-paktumban, úgy érezte, hogy itt az ideje kitolni a Szovjetunió határait és egy biztonsági gyepű kialakítására törekedett (ez ugye a második világháború után sikerült is neki).

Finnországban azonban Gustaf Mannerheim finn partizánjai meglehetősen komoly ellenállást tanúsítottak, akiknek egyébként Európa számos országából (így például Magyarországról is) küldtek segítséget fegyverek és önkéntesek formájában.

A havas terepet jól ismerő, sílécekkel és fehér egyenruhával felszerelt finnek

olyan komoly veszteségeket mértek a szovjetekre, hogy Vorosliov tábornok át is adta a hadműveletek irányítását kollégájának, Tyimosenkónak.

És bár a finnek a háborút elveszítették, országuk egységét sikerült megőrizniük. A szovjet tisztek pedig állítólag azon élcelődtek keserűen, hogy kb. annyi területet sikerült a finnektől elvenniük, hogy azon épphogy el tudják temetni a halottaikat.

A finnek kedvező katonai helyzete az új esztendőben sem változott. A karéliai földszoroson 200.000 főnyi átszervezett szovjet-orosz hadsereg támadta a 36 órai tüzérségi előkészítés után rendkívüli hevességgel a Man­­nerheim-vonalat, de rendkívül nagy veszteségek árán sem nyertek talp­alatnyi teret sem.”

A magyar nemzet 1940. januári tudósítása a téli háború állásáról

#10 Szökés a Vietkong markából

2005-ben állított ausztrál emlékmű Long Tan mellett

Mikor történt? 1966. augusztus 18-án.

Kik voltak a szemben álló felek? A Vietkong 5. hadosztálya és az Ausztrál Hadsereg D-százada.

Hol történt az összecsapás?

A dél-vietnami Long Tan falu közelében.

Nem túl közismert, hogy Vietnamban nemcsak az USA hadsereg harcolt a Vietkong ellen, hanem Új-Zéland és Ausztrália hadserege is. A Nyguyen Giáp tábornok által megszervezett gerillák évtizedekig tartóztatták fel a rájuk törő francia, majd angolszász csapatokat. Helyismeretük, valamint az esőerdők időjárása mind az ő kezükre játszotta a győzelmet.

Harry Smith alezredes D-századából 108 ember 1966 augusztusában 2500 vietkong csapdájába került. A közel öt órán át tartó tűzharcból végül a felmentő helikopterek mentették ki az ausztrálokat, akik ez idő alatt csupán 18 embert veszítettek, míg ellenfeleik 245-öt.

A siker titkát Smith a következőképp magyarázta:

Szerettem volna, ha a katonáim a lehető legjobb kiképzéssel a hátuk mögött lépnek akcióba. A felkészítés, a csapatmunka és a lelkesedés láttán utólag elmondhatom, hogy ezt elértük.

Harry smith, az ausztrál hadsereg alezredese

Legutóbbi nagy történelmi összeállításunk:

Itt van még jó kis kontent