Az elmúlt években társadalmunk elvitathatlan lépéseket tett a szociális érzékenység útján, különös tekintettel a szexualitásra. Akár a hosszú évek óta húzódó női emancipáció, akár a szexuális identitás terén, történtek komoly lépések. Persze sok esetben a helyzet még közel sem ideális, de legalább megnyílt vagy kiszélesedett az a kommunikációs csatorna, ami talán lehetőséget ad majd a társadalomnak a téma egészséges feldolgozására.

Ilyen téma például a nőkkel szembeni irreális szexuális elvárások, ami természetéből adódóan kényes terep, de legalább már sikerült felszínre hozni és gondolatokat elindítani róla az emberek fejében. Ez mindenképp egy lelkesítő fejlemény. Épp ezen felbuzdulva,

talán itt az idő, hogy a férfiak is megfogalmazhassák, milyen lehetetlen szexuális elvárásokkal kell maguknak megküzdeniük.

A téma nem véletlenül maradt radar alatt. Végtelenül komplex és semmilyen oldalról nem könnyű beszélni róla. A társadalomban kialakult bizonyos szempontokból mérgező férfiasság mindenkit mérgez, még a férfiakat is. Ha a környezeted arra nevel, azt látod a filmeken, dalokban, a közösségi médiában, hogy alfahímnek kell lenni, nincs más beteljesedési módja a férfilétnek, akkor bizony nehezen fogod tudni kezelni a saját érzéseid is, és még nehezebben tudsz majd megnyílni olyan témákról, amik ezt az alfahímstátuszt veszélyeztetik.

Szóval a legtöbb férfi mélyen hallgat ezekről a szorongásairól, hiszen ha akár magának is bevallja, az már egyenlő a megsemmisüléssel.

Nem csoda, hogy ha így a másik fél sem feltétlenül jól edukált a témában. De mik is pontosan ezek a szorongások? Mi válthatja ki és mit lehet vele kezdeni?

Maraton életre-halálra

Talán az egyik legevidensebb aspektus: mi van, ha a férfi nem bírja elég ideig? Végtelenül kellemetlen élmény megérezni a másikon a csalódottságot, vagy rosszabb esetekben a sértődöttséget egy túl korán befejeződött együttlét után. Nyilván, ebben a témában is minden nagyon soktényezős, és nincsenek tökéletes receptek. Minden ember más, minden kapcsolat dinamikája különbözik. Így a problémának is rengeteg oka lehet és rengeteg megoldása is.

Mindenesetre azt érdemes észben tartani, hogy bár az emberi szexualitás rengeteget fejlődött és változott, még mindig az egyik legősibb ösztönökre épülő fajfenntartó tevékenység az alapja. Ez pedig meghatároz olyan körülményeket, hogy a férfitest arra lett tervezve, hogy minél hatékonyabban tudjon egy női testet megtermékenyíteni. A hatékonyságba pedig itt az időtényezőt is bele kell venni.

Persze ez elsőre olyan érvelésnek hathat, mint amikor evolúciós irányból próbálják validálni a szupermaszkulin csődörök, hogy miért oké, hogy ők sok nővel fekszenek le, és az miért nem, ha egy nő sok férfival. (Ez utóbbi természetesen az egyik legkárosabb hülyeség valaha.) De próbáljunk ettől eltekinteni, mert a tény még így is tény marad.

A férfiak egyszerűen könnyebben mennek el. Kész. Ennek lehet örülni, meg nem örülni, de ez akkor is így van, ha éppen a világ legfigyelmesebb, legodaadóbb és legjószándékúbb férfipartneréről van szó.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne ezen rontani vagy javítani. Például a pornográf tartalmak túlfogyasztásával kapcsolatban már sikerült megállapítani, hogy ugyanazt a folyamatot váltja ki az agyban, mint a drogfogyasztásból adódó függőségek. A felszabaduló endorfin löketekért az embernek egyre intenzívebb stimulálásra van szüksége, és ez bizony befolyásolhatja a teljesítményt, amikor együttlétre kerül a sor. De ugyanúgy befolyásolhatja a teljesítményt, hogy mennyire érzi magát biztonságban az ember a partnere mellett.

Igen, a férfiak is szeretik az érzelmi és fizikai biztonságot, szeretik szeretve érezni magukat és igénylik az odaadást, adni és kapni is. Még ha néha erről ők maguk sem tudnak. És ha ez nincs meg egy együttlétben, az is vissza tud venni a kitartóságból. Ráadásul, ha az ember pénisszel rendelkezik, akkor a teljesítőképtelenségnek egyértelmű nyomai vannak, ami miatt rengetegen már jó előre befeszülnek, és ez a szorongás lesz, ami végül meggátolja őket abban, hogy át tudják magukat adni az örömszerzésnek.

Az őszinteség sokszor a legjobb eszköz

Talán banálisnak hangzik, de nem lehet elégszer nyomatékosítani: az ilyen jellegű gondok megoldása szinte mindig az őszinte és nyitott beszélgetésekben rejlik.

Ha az ember komfortosan érzi magát a partnerével, és megnyílhat neki a témában, mert tudja, hogy a másik igyekszik majd megértő lenni vele, akkor a feszültség értelmét veszti. Ráadásul a szexnek nem kell véget érnie a férfiorgazmussal.

Elég sok opció áll még a rendelkezésre, sőt! Ilyen helyzetben megkérdezni a másikat, hogy mit vagy hogyan szeretne, nem csupán egy kedves gesztus, de nagyon tanulságos lehet. Egy kis érettséggel és bizalommal a teljesítmény nem jelenthet gondot.

De persze vannak olyanok is, akik simán csak érzéketlen bunkók, és nem hajlandóak figyelmet fordítani a másikra, csak a saját élvezetükre, és az így előbb bekövetkezik. Aki ebben a típusban ismer magára, az inkább próbálja megérteni, hogy a szex a személyek közti kommunikációról szól, az intimitás megosztásáról és együttes megéléséről.

Ha valakit csak az orgazmus motivál, ahhoz kár bevonni egy másik felet. Megy az egyedül is.

Legyen szó férfiról vagy nőről.

Szörnyeteg

A testképzavar is egy olyan probléma, melyről sokan nem gondolnák, hogy a férfiakat is érinti. Pedig nagyon is jelen van. A helyzetet bonyolítja az, hogy a férfiak nemi jellegét kifejező terület viszonylag kevés van a testen. Ráadásul a nagyobb százalékban fedetlen férfi test látványa a társadalomban teljesen megszokott. Így a titok, a misztikum és a figyelem könnyen lekorlátozódhat a péniszre. Aminek természetesen alfahímhez méltóan, hatalmasnak kell lennie, hiszen mi más lehetne a férfiasság egyértelműbb bizonyítéka.

Végtelen számú vicc, urbanlegend, mítosz, igény és persze tévhit kapcsolódik a férfi nemi szerv megjelenéséhez. Számít-e a méret, milyen hosszú az ideális, milyen vastag legyen, merre görbüljön, hogy végződjön. Nyilván a társadalmi nyomáson az nem segít, hogy a férfiak nagy részének ezzel kapcsolatban kevés az összehasonlítási alapja.

A legtöbben más hímtag látványával csak pornóoldalakon találkoznak, amik pont ugyanolyan túlzón, valóságtól elrugaszkodottan mutatják be a férfitestet is, mint a nőit.

Gyakoriak a műtéti beavatkozással megnövelt testrészek, de a 2010-es évek környékén előfordult, hogy bizonyos filmekben egyszerűen egy hatalmas gumipéniszt vettek videóra, mintha igazi lenne. A férfiak jelentős része elégedetlen a saját adottságaival, pedig a legtöbbek teljesen átlagos és természetes paraméterekkel rendelkeznek. Ez az elégedetlenség természetesen rengeteg szorongást eredményezhet, és alapvetően tudja aláásni a férfiönképet.

Pedig az ezzel kapcsolatos preferenciák a valóságban gyakran egészen mások, mint amit a társadalom kommunikál. A másik oldalon gyakran nem valós igény a nagy méret. Ha pedig egy nő csak ez alapján választaná a partnereit, az épp olyan felszínes és nevetséges lenne, mint amikor egy férfi kizárólag mellméret alapján dönt.

Mennyiség és minőség

Közkedvelt sztereotípia, hogy a férfi a nap minden percében csak szexelni akar. Csak arra gondol. De mi van akkor, ha egy férfinak alacsonyabb libidója van, mint a partnerének? Ha ez történik, sajnos gyakori eset, hogy ezt a másik fél személyeskedéssel fogadja, magára veszi és megsértődik. Pedig miért ne történhetne meg, hogy egy férfi nincs a megfelelő fizikai vagy lelkiállapotban egy minőségi együttléthez?

Miért kéne elvárni egy férfitől, hogy amikor ő maga úgy érzi, másra lenne szüksége, akkor is kötelességtudatból a partnere rendelkezésére álljon?

Gyakran hangzik el beszélgetésekben, hogy ha egy nő szexelni akar, akkor szexel, legfeljebb nem veled, vagy hogy ha egy nő színben egyező fehérneműt visel, akkor nem te döntesz arról, hogy szexeltek-e. Persze világos, hogy ezek szaturált, többé-kevésbé viccnek szánt megjegyzések. De azt jól szemléltetik, hogy ha a másik fél egyértelműen kifejezi az igényét az együttlétre, akkor mennyire zokon tudja venni a visszautasítást.

Hasonló a helyzet azzal kapcsolatban is, hogy melyik fél hányszor szeretné. Itt is vannak olyan, felépítésbeli különbségek, amelyekkel nagyon nehéz mit kezdeni. A férfiak jóval kevesebbszer „állnak készen” egy együttlét alatt, és feltöltődniük is több időbe került, mint női partnereiknek. Ezt siettetni nem nagyon lehet, és szintén kellemetlen helyzetekhez vezethet, ha a másik fél már célzottan próbálkozik a szex irányába terelni a dolgokat, de az a fentiek miatt meghiúsul. A kulcsszó itt sem lehet más, csak is a türelem. Elvégre ideális esetben mindkét fél célja az, hogy együtt érezzék jól magukat a választottjukkal.

„Légy férfi!” – Azt mondjuk senki nem tudja, hogyan

Ezzel el is érkeztünk ahhoz a részhez, ami alapvetően határozza meg a férfiszexualitást, és gyakorlatilag az összes fentebb említett problémával összefüggésben áll. Ez nem más, mint a törékeny férfiego. Ez van, ki kell mondani, hogy a férfiönkép egy végtelenül sérülékeny dolog napjainkban. Érdemes belegondolni, hogy azok, akik ma magukra férfiként tekintenek, nem feltétlenül építették azokat a mérgező elvárásrendszereket, melyek meghatározták a társadalomban a nő-férfi dinamikát az elmúlt 200-300 évben. Például

ha egy férfi nehezen nyílik meg érzelmileg, az elsősorban nem azért van, mert „ő férfi és a férfiak ilyenek”, hanem mert a környezete azt nevelte belé, hogy neki férfiként lelkileg erősnek kell maradni, nem érzékenyülhet el,

és még sorolhatnánk.

Ezért fontos sírni tudnod férfiként

Az ilyen berögződések alól rettenetesen nehéz kibújni, és ha nincs rá valamilyen erős ellenpélda vagy segítség, akkor sokaknak szinte lehetetlen. És persze könnyű azt mondani, hogy a világ változik, a társadalom változik, el kell fogadni, hogy ma már más az ideális férfi, mint korábban. Ez így rendben is van. Tényleg, ma már elég nehéz úgy nézni a korai James Bond-filmeket, hogy ne érezze magát kellemetlenül az ember, amikor a jól öltözött, sportkocsis ügynök először jól elveri a női partnerét, majd rámászik, a nő meg, mint aki jól végezte dolgát, pár jelenettel később kötelességtudóan meghal. Hál’istennek, hogy erről sikerült kimondani, hogy egészségtelen.

A kérdés, ami válasz nélkül marad

De akkor milyen ma az ideális férfi? Hát ezt viszont nem tudja senki. Persze

igények, elképzelések vannak, a probléma csak az, hogy ezek teljesen ellentmondásosak.

A klasszikus evolúciós funkciókba hiába próbál bárki kapaszkodni. Ma már nem kell leölni a mamutot, vívni tanítani a gyereket és a családfő kifejezés is kezdi értelmét veszteni, ahogyan a családról alkotott társadalmi kép is folyamatosan változik. Mi maradt még? A gyereknemzés. Mondjuk, ha őszinték akarunk lenni, istenigazából ahhoz sem kell már a férfi. Akkor legalább viselkedjen az ember férfiként, nem igaz?

De hogy viselkedik egy férfi? Az egyik narratíva szerint egy modern férfi nem fél kimutatni az érzéseit. Közben meg ezzel párhuzamosan érkezik a kritika, hogy a férfiak femininebbek lettek, meg bizonytalan kis nyápicok.

Egy férfi ne a szociális státuszával hódítson, ne az legyen, amit megkeres. De azért egy tisztességes autója csak legyen már, meg valami életképes munkája…

A férfi legyen udvarias, lovagias, de ha előre engedi a nőt, az csak azért lehet, mert meg akarja nézni a hátsóját. A férfi legyen figyelmes, ne legyen erőszakos, ne megvenni vagy kizsarolni akarja a nők érzelmeit.

Erre meg az elmúlt évek egyik legnagyobb könyves és filmes sikere a Szürke ötven árnyalata, ami egy szexuálisan deviáns férfiról szól, aki bántja a partnerét, szexuális szerződést köt vele, de cserébe legalább gazdag. Most komolyan. Ne már. Ez nem egy férfifantázia, ezt a könyvet nem a férfi vásárlók tették sikeressé.

A 365 nap című film

nézettségi rekordot tudott dönteni, azzal a sztorival, hogy egy bűnöző konkrétan elrabolja és szexuálisan abuzálja a női főszereplőt. Akkor most mi van? Melyik igényt kell kiszolgálni?

Persze ezek nyilván erős általánosítások, és vélhetőleg rengeteg nő tudta felismerni mondjuk a fentebbi példák káros és ellentmondásos voltát. Mint ahogy bizonyára vannak olyan férfiak is, akik meg tudják szűrni saját belátásuk szerint, hogy mit tesznek az önképük részévé és mit nem.

Mindezzel inkább csak szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy egy modern férfi milyen jellemvonásokkal bír. És ez a bizonytalanság sokakban szorongást vált ki. És itt nem arra gondolok, hogy valaki félti a kis sportautós-casanovás életvitelét. Simán csak arra, hogy senki nem akar felesleges lenni. Haszontalan. Persze sokan ezt a szorongást sem képesek beismerni maguknak, és csak odáig képesek jutni, hogy a világ ki akarja őket rekeszteni valahonnan, de nem ad cserébe más kapaszkodót. És ez természetesen hatással van a szexualitásra. Az ezekből fakadó önbizalomhiány, nélkülözöttség érzése nem sokat segít az egészséges nemi élet kialakításában.

Konklúzió

Abban bízom, hogy egyértelmű, hogy ez a cikk nem szemrehányásként született, nem támadó célzattal. Semmi más célja nem volt, mint egy olyan ajtót kinyitni, amit maguk a férfiak is messziről kerülnek, ha tehetik. Miközben a mindennapokban ezer helyről ömlik ránk az erotikus tartalom, és végtelen sok felesleges réteg rakódott rá, könnyű megfeledkezni arról, hogy az intim együttlét egyik legfontosabb eleme, hogy ez közös élmény. Egy olyan közös élmény, aminek a közös örömszerzésről kell szólnia.

És ez olyasmi, ami miatt

érdemes nyitottnak lenni. Érdemes odafigyelni a másikra, megtudni, miben érzi komfortosan magát, mik a vágyai, és ugyanezeket meg is osztani magunkról.

A szexnek nem szabad egy kényszeres, nyomasztó feladatnak, sőt kötelességnek lennie. Itt nincs helye az ultimátumoknak, a manipulációnak, vagy az önzésnek. Mindegy, hogy nő vagy vagy férfi, ki a partnered, vagy mi a szociális státuszod. Figyeljünk oda egymásra. Úgy egyszerűen jobb lesz mindenkinek!