Az asszertív kommunikáció nem csak egy trükk, amivel hatékonyabban érheted el, amit akarsz. Ha kicsit mélyebben beleásod magad, és sikerül elsajátítanod a mögötte álló világszemléletet is, valóban új alapokra helyezheted az emberi kapcsolataidat.

Mindig vannak folyamatosan közszájon forgó buzzwordök, amelyek olyan gyakorisággal jönnek szembe, és olyan váratlan helyzetekben kerülnek elő, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, valójában nem is jelentenek semmit. Amikor már egy szappant is a mindfulnesszel reklámoznak, a leggagyibb műanyag biszbaszra is simán ráragasztják, hogy eco-friendly, és egymást érik a kézműves manufaktúrák, akkor ember legyen a talpán, aki rendet vág a furán hangzó, de divatos frázisok dzsungelében.

A reklámipar mellett az üzleti szféra is előszeretettel kap fel olyan varázsszavakat, amelyek mögött eredetileg egy tudományosan megalapozott hipotézis vagy alapos módszertan állt. Ezt egyre többen alkalmazzák sikeresen egészen addig, amíg teret nem nyernek a költséghatékonyabb lebutított változatok, hogy aztán végül ne maradjon semmi a kötelezően kipipálandó divatos buzzwördön kívül.

Végül is az agilis menedzsment sokkal jobban hangzik, mint bevallani, hogy a tisztázatlan hatáskörök és gazdátlan feladatok miatt totális káosz uralkodik, és

az open door policy is sokkal kúlabb, mint a tény, hogy ma sem fogsz a végére érni semminek, mert bárki szabadon baszogathat munka közben.

És innen már csak egy lépés a következtetés, miszerint az agilis menedzsment vagy az open door policy valójában nem jó semmire, pedig mindkettő működőképes statégia, komoly eredményekhez vezethet, ha megfelelően alkalmazzák

Gyorstalpaló

Na, valahogy így érzek az asszertív kommunikációval kapcsolatban is. Valahányszor azt mondják nekem,

„sajnálom, hogy így gondolod”, miközben az illető nonverbális jelei alapján pontosan vágom, hogy legszívesebben elküldene a jó édes anyámba,

tudom, hogy valahol felsír egy klinikai szakpszichológus. Persze az tök jó, ha egyre többen próbálnak tenni a verbális erőszak ellen, és lehet, hogy a fake it till you make it ez esetben is működhet. Vagyis ha elégszer beszélsz úgy, mintha nem akarnád a másikat megfojtani egy kanál vízben, egy idő után tényleg empatikusabb lehetsz, de talán mégiscsak érdemesebb nem pusztán üres technikaként gondolni az asszertív kommunikációra, hanem megérteni a mögötte húzódó elvet. Főleg, ha a párkapcsolatodban is vannak olyan feszültséggel járó, állandóan visszatérő helyzetek, amiken szívesen változtatnál.

Az asszertív kommunikáció lényege, hogy a szükségletekre helyezi a hangsúlyt. Amikor ilyen módon kommunikálsz, egyfelől tudatosítod és őszintén felvállalod a saját igényeidet, másfelől pedig képes vagy a másik ember viselkedése mögött is meglátni, mire van neki szüksége valójában. Nagyon egyszerűen megfogalmazva:

az asszertivitás az, amikor emberi lényként kezeled önmagad és a másikat is.

Ezt persze jóval könnyebb mondani, mint csinálni, és az sem segít, hogy lényegében születésünktől fogva hatalmi mechanizmusok, alá- és fölérendeltségi viszonyok hálójában éljük a mindennapjainkat. Az érdekérvényesítési játszma már újszülöttkorban elkezdődik, ezért nagyon nem mindegy, hogy egy csecsemőt felvesznek-e, amikor sír éjszaka, vagy hagyják üvölteni, ahogy a torkán kifér, míg rá nem jön, hogy az ő szükségletei bizony másodlagosak, és az n-edik átordított éjszaka után inkább alszik. Ahogy az sem, hogy a figyelemre vágyó idegesítő kétéves figyelmet kap vagy egy iPadet a kezébe végtelenített rajzfilmepizódokkal.

Nagyon messzire vezetne mindennek a kifejtése, de jó, ha tudod, hogy minden elviselhetetlenül basáskodó, embereken átgázoló, gátlástalan úthenger lelke mélyén ott csücsül egy ijedt és magányos kisgyerek. Ettől persze neked még nem lesz feltétlenül könnyebb az életed, hanem máris mondok pár dolgot, amitől viszont de.

Padawan szint

Mint minden vágyott változást, ezt is a leghasznosabb magadon kezdeni. Ha több boldog órát és kevesebb ajtócsapkodást szeretnél, a legkiélezetebb vitákban is igyekezz követni az alábbi négy lépést

Figyelj!

A legelső lépés az, hogy pontosan megfigyeld, mi is történt valójában. Az, hogy életed szerelme ma reggel is hisztisen ébredt, nem egy megfigyelés, ahogyan az sem, hogy már megint téged csesztet, csak hogy neki jobb legyen. Az egy megfigyelés, hogy reggel kislisszol az ágyból ahelyett, hogy kiskifliként hagyná, hogy átöleld, az is, hogy a közös reggeli közben kerüli a szemkontaktust, az is, hogy ez már a harmadik reggel, amikor nem csókol meg indulás előtt, és az is, hogy szóvá teszi a mosatlan edényeket, pedig nem szokott belőle ügyet csinálni, mert tudja, hogy belátható időn belül úgyis tiszták lesznek.

Érezz!

Tulajdonképpen továbbra is a figyelem a lényeg, de immár befelé irányul, és a cél, hogy tudatosítsd a saját érzéseidet a tapasztaltakkal kapcsolatban. És itt kulcsfontosságú, hogy ne keverd össze az érzelmeket a gondolatokkal. „Biztosan (megint) megcsal.” „Biztosan (megint) rájött, hogy megcsaltam.” „Szórakozik velem.” „Kihasznál.” – ezek nem érzések, hanem gondolatok. Márpedig nekünk most nem ez kell, hanem a mögöttük meghúzódó érzés, ami lehet a félelem, a magány, a tehetetlenség vagy más. Hogy mi, azt csak te tudhatod, a lényeg, hogy bármi is az, nézz vele szembe őszintén, bármennyire is nem esik jól.

Ismerd fel, mire van szükséged!

Bár vannak egyetemesen jellemző emberi szükségletek, mint a táplálék, a biztonság, a szex, a pihenés vagy az olyan pszichés szükségletek, mint a tisztelet vagy az elismerés (lásd: Maslow-piramis), az, hogy ebből kinek mire és milyen mértékben van éppen igénye, teljesen egyéni mintázatot mutat. Ugyanakkor a már korábban említett, hatalmi rendszerekben szocializálódás miatt nagyon jól megtanuljuk ezeket elnyomni vagy átmaszkírozni, például agresszióvá.

Különösen a férfiakat nyomorítja az elvárás, miszerint szükséglet = gyengeség,

és ha nem tudod elvenni, ami kell, akkor puhapöcs vagy.

Tehát ez a legnehezebb rész, mert tudatosítani kell magadban, mi az, amiben hiányt szenvedsz, felelősséget kell vállalnod a szükségleteidért, mégpedig anélkül, hogy azt a másikra projektálnád, például ítéletalkotás formájában. Hiába könnyebb azt mondani, hogy „olyan rideg vagy ma velem”, vagy hogy „a kedvenc kávédat főztem, te meg arra se vagy képes, hogy egy mosolyt megeressz”, valójában arról van szó, hogy „arra vágyom, hogy törődj velem”, vagy „igénylem, hogy értékeld a gesztusaimat, amelyekkel kifejezem, hogy szeretlek”.

Mondd el, mit szeretnél!

Ha az előző három lépésen túljutottál, és akár hangosan meg is fogalmaztad, milyen szükségleted maradt kielégítetlenül, az nagyszerű, viszont hátra van még egy lépés. Sokan azért rekednek meg még a „nagy beszélgetések” lefolytatása után is, mert ugyan mindenki gyönyörűen megfogalmazta, mire van szüksége, de megmarad az általánosságok szintjén.

Az, hogy „szeretném, ha kedvesebb lennél”, elsőre korrekt igénynek hangzik, mégis nehezen értelmezhető, de

azzal, hogy „feküdj még vissza mellém egy kicsit”, vagy „adj egy csókot indulás előtt” már lehet kezdeni valamit.

Ahogy a mosatlan edények fölötti zsörtölődést is célravezetőbb így elintézni: „kicsit fura, hogy most zavar, mert minden reggel ez van, de ne aggódj, mire hazaérsz, rend lesz” – ahelyett, hogy „ne cseszegess már, tudod, hogy úgyis megcsinálom”.

A rossz hír, hogy a legakkurátusabban megfogalmazott kérésre is

joga van a másiknak nemet mondani.

Ha azt várod a fent vázolt módszertől, hogy ezentúl mindig az lesz, amit szeretnél, akkor csalódni fogsz, de nem azért, mert az asszertív kommunikáció egy kalap fekália, hanem azért, mert nem értetted meg a dolog lényegét.

Jedi szint

Az okos asszertív hatékonyan képes megfogalmazni a saját szükségleteit, a bölcs asszertív viszont arra is képes, hogy meglássa a szükségletet másik fél viselkedése mögött. Az igazi jedierő nem más, mint az értő figyelem, amikor a másik felé teljesen odafordulva képes vagy felismerni, milyen szükségletek húzódnak az akár legvégletesebb viselkedés mögött. Vagy urambocsá’, képes vagy megkérdezni, és ha a másik válaszol, valóban odafigyelve végig is hallgatni, akkor is, ha esetleg nem tetszik vagy unalmas.

A morcos reggel hátterében is számtalan dolog állhat az egyszerű fáradtságtól a munkahelyi gondokon át a depresszióig vagy az elhúzódó kapcsolati válságig. Még az is lehet, hogy életed szerelme tényleg megcsal. Bármi is a mögöttes ok, abban biztos lehetsz, hogy a párodnak alapvetően nagyon hasonlóak a szükségletei, mint neked (hiszen mindketten emberek vagytok), és

ő is azt szeretné, ha e szükségletei közül minél több kielégülne.

Nyilván neked sem kötelességed mindenben alárendelned magad a szerelmed szükségleteinek, de jó, ha tudod, hogy nem jókedvében viselkedik veled úgy, ahogy.

Természetesen az asszertív kommunikáció sem csodaszer, ha egy kapcsolat halálra van ítélve, akkor ez sem fogja megmenteni. Ha viszont nem tanulod meg kimondani a valódi igényeidet és meghallgatni a másik emberéit, akkor azok a problémák is rejtve maradnak, amelyeket pedig kisebb-nagyobb munkával simán meg lehetne oldani. Így ahelyett, hogy rendbe tennéd, amit lehet, egy csak a gondolatodban élő valóság ellen harcolsz egészen addig, amíg tényleg túl késő nem lesz.