A nagy kényelem és kétkattintásos online vásárolgatás közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a streetwear és a most már mögötte húzódó megaipar nem a semmiből szökkent szárba, több évtizedes fejlődés és kultúrharc áll mögötte. Ahogy a jamper elegancia és a mindennapi casual stílusok mögött is állt pár világháború, meg egy adag társadalmi összekülönbözés, úgy az utcai divat is megvívta a saját harcait, legyen ez szó szerinti értelmezés, vagy metaforikus. Azoknak a filmeknek állítunk most emléket, amik ezt a véres-verejtékes trendcsatát az arcunkba tolták a maguk módján.
Csináltunk több mint egy éve egy bődületesen nagyot mondó összeállítást filmekről, amik úgy csavarták meg a divat egészének mellbimbaját, hogy mi sikoltottunk fel perverz fájdalmunkban. Ebben tettem egy olyan megállapítást, miszerint:
Egy olyan kort élünk, amiben bármi elfogadott, minden a reneszánszát éli, és semmivel se vagy szubverzívebb, ha a húszas évek art decóját nyúlod, mint ha a nyolcvanas évek vintázs divatját csapatnád. Ha elegánsra veszed a formát, akkor lényegében visszakanyarodsz a huszadik század elejére. Ha hipszter vagy, akkor meg párhuzamosan meríted a stilót a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évekből. Ha pedig teszem azt a letisztult modern streetweart preferálod, akkor a kettő szintézisét éled.
Utóbbi állításhoz a mai napig ragaszkodnék, ugyanis
az már világosan látszik, hogy ha lepároljuk a kurrens trendeket, akkor még mindig a nyolcvanas-kilencvenes évek újrahasználása zajlik, csak most már lényegesen nagyobb árcédulákkal és hírveréssel tuningolva.
A streetwear a modern férfi mentsvára lehet, ha a mindennapokban a fegyelmezett külső helyett a lelazított életvitelt preferálja, de ugyanakkor nem akar igénytelen lenni, sőt, egy új esztétikát akar magának kisajtolni a lezserből. Ennek a mesterségnek azonban nemcsak hogy súlyos ára van a lehető legliterálisabb értelemben, de az utcákon elterjedt viseleteknek nincs egy kifejezetten boldog történelme.
Erre a kommersz kapitalizmus vájt precíz vonalakkal egy bazinagy művigyort, pedig nem is olyan régen még egymás fején tapostak az emberek Nike lépőkben, és nem csak a túllihegett megjelenés-dropokon. A következő öt filmből négy jobban lehoz az életről, mintha bekapcsolnád a királyi tévét, míg az utolsó véglovag egy kis örömet is csempész a dologba, hogy nagyot azért ne anyázz majd a kommentekben, ha kézhez kapod a streetwear valódi arcát.
#1 La Haine
(A gyűlölet, 1995)
Nem is annyira egy konvencionális narratíva, mint inkább egy hangulatfilm, a La Haine egy fekete-fehér kőpokol, ami lehúzza Párizs seggéről a csilivili köntöst és megrakja egy seprűnyéllel. Filmként ugyan lehet lehúzós, mint a fene, de
ennél szebben semmi sem reprezentálja az európai streetwear indulását és szerepét a kultúrában, ami ha lehet, akkor itt még inkább a fiatalok útkereséséről és lázadásáról szól, mint a tengerentúlon.
Az utcai öltözködés legkevésbé sem a kifutós rongyrázásról és edukált-parasztvakításról szól, hanem a sztétmentről, ahol minden egyes logó és választott ruhadarab egy történetet mesél el viselőjéről és helyéről a társadalomban. Mikor mai szemmel hezitálsz egy Nike vagy egy adidas lépő felett őrlődve, akkor gondolj arra, hogy ebben a mesterműben a Carrhart, a Lonsdale vagy az Everlast nagyobb töltetet cipeltek, mint egy sokkaliberes revolver.
Kiemelkedő szettek:
- Lacoste galléros pólóra húzott susogós dzseki
- Susogós dzsekire húzott bőrkabát
- Hátraküldött ötpaneles sapeszok és oversized pólók
#2 Kids
(Kölykök, 1995)
Vannak hasonló tételek, amik nagyjából hasonlóképpen állnak hozzá a streetwear kultúrához, mint a Kids, mégpedig olyan módon, hogy lézengő tinik coming-of-age sztorija mögé helyezik a kilencvenes évek aranykorának hip-hopba, deszkázásba és indie rockba mártott hétköznapjait, de ez a film annyira mocskos és felkavaró is mellé, hogy nem meglepő módon ez maradt meg belépő szintnek ebbe a műfajba. Lelövöm a poént: ez a film rohadtul az AIDS járványról szól (többek közt), úgyhogy nem a szombati ebéd mellé pattintod be megnézésre, ha rám hallgatsz, ugyanakkor
keresve se találhatnál jobb alkotást, ami ilyen patentül történetmesélő elemként tudja használni azt a szubkulturális dzsumbujt, amiből többek közt olyan márkák nőtték ki magukat, mint a Supreme.
Ja és mellékesen jegyezzük meg, hogy a Supreme olyannyira lecsapolta ezt az árukapcsolási lehetőséget, hogy a film huszadik évfordulóján ki is dobtak egy teljes szettet a filmnek szentelve. Erre mondják azt, hogy körbeért a dolog.
Ha egy lájtosabb, kortárs darabot keresel, akkor viszont javaslom még becsekkolásra a Mid90s nevű darabot, amiben úgy nyomják le a torkodon a deszkás stilót, mint a szereplők a kannás narancslevet, de közben meg az ereidet se pattintod fel szükségszerűen.
Kiemelkedő szettek:
- Alig kibukkanó kopott Converse-ek a tróger oversize farmerek és drapp szövetgatya borzalmak alatt
- Csutkára húzott benga hátizsák az XL-es deszkás pólón
- Latínós bandanák, rocker pólók, zselézett hajak, képzavar
#3 The Breakfast Club
(Nulladik óra, 1985)
Nem foglak azzal fárasztani, hogy ez az ugyancsak felnövéstörténetet dokumentáló überklasszikus mit és hogyan mond el akár napjaink streetwear vonulatáról is, mert itt a lényeg az volna, hogy az ensemble cast különböző karakterei hogyan jelenítik meg a casual utcai öltözködés mai napig érvényben lévő alaptípusait. Felejtsd el, hogy ez pusztán a nyolcvanas évek korlenyomata lenne, és hogy nincs egy olyan egyeneságú folytatólagosság érzésed, mint mondjuk a kilencvenes évek ténylegesen streetwearnek definiált megküldéseit látva: az amcsikoleszos bomberek, a kopott farmerdzseki, a flaneling, az acid-wash denim, a sállal megpakolt szövetkabát, de még a fehér póló és egyszínű hoodie kombó is mind olyan ökörérvényű tézisek, amik sose fognak kikopni a divatból.
Ha van válasz arra a túlárazott őrületre, amit a legitim márkák agymenései jelentenek, akkor meg is találtad.
Kiemelkedő szettek:
- Szürke farmer, mid-wash farmerdzseki, flaneling (alatta hosszú ujjú póló!), és fülbevaló
- Ugyanezek, csak egy nagyapás szövetkabáttal
- Ivy League kompatibilis zöld minimalizmus felül, farmer alul, napszemüveg a helyén, blunt a szájban
#4 Boyz in the Hood
(Fekete vidék, 1991)
Elég sok darab közül lehetne választani, ha le szeretnénk tudni a kötelező amerikai gettódivat kört, de a Boyz in the Hood talán a legalkalmasabb belépő arra, ha emellett az összes olyan trendet le akarjuk tudni egy kalap alatt, ami az Úrnak eme évében is dominálja a magasdivattól kezdve az aljastilóig bezárólag az egész spektrumot. Na mondjuk ez a film sem a legkönnyebben fogyasztható darab, elvégre mégiscsak utcaharcokról és egymás torkának ugró gengekről szól, de mindemellett
olyan outfiteket rittyentenek benne, hogy automatikusan bekapcsol az NWA összes a legközelebbi multimédiás eszközön.
Kiemelkedő szettek:
- Farmerbe tömködött skúlóvető, farmering alá rejtve
- Aranyfux a nyakban, Versace vagy egyéb luximárkás barokkos agyrém a habtesten
- Sportcsapatos snapback sapkák és klasszikus sportdzseki
- Jogger gatya, penge sneaker
#5 Hackers
(Adatrablók, 1995)
Határozottan a kedvenc filmem erről a listáról, és gyanítom, neked is az lesz, ha a sok keménykedés után valami lazulásra vágysz, ami ugyanakkor a teljesen elborult, utópisztikus streetwear nedves álom és/vagy cyberpunk kangörcs. A film mondjuk erős szó rá, inkább egy minimális (de annál bugyutább) sztorival megtolt videoklipnek mondanám, ami a kilencvenes évek divatidilljét is aranyba foglalja mellékágon.
Olyan ruhákat hordanak a szereplők, amiket látva kimarja a könny az arcunkat, hogy manapság milyen necces lenne bepróbálni, vagy élünk azzal a gyanúperrel is, hogy talán mindig is az volt.
Már korábban írtunk erről a gyönyörűségről, akkor így foglaltuk össze lelkesedésünket:
Főszereplőnk vállalhatatlan, vállpántos dzsekikben ropja (és férfi crop topban, amit nagyon vissza kéne hozni a mainstreambe), Angelina Jolie többnyire feminista motoros, egy venezuelai srác felvállalja a párducmintát, Matthew Lillard woodstocki punknak öltözik, ésatöbbi. Egytől egyig tipikus esetei annak, amiket ma iróniából vennél meg, de szerelemből hordanál.
Kiemelkedő szettek:
- Függönyös göndör haj, párducmintás felső, cicanadrág
- Mindenhol rojtos pólók/trikók, láncok, derékra kötött melegítő
- Férfi hasipóló, feszülős farmer
- Fullos melegítőszett és/vagy színes-mintás cipzáros pulcsi
Források: The Hundreds, NSS Mag.