Tom Hanks élete első ránézésre olyan, mint egy Tom Hanks-film a 90-es évekből: adott egy félszeg srác, aki az apjával él, folyton költözik, és aki csak a színjátszásban tud igazán kiteljesedni. Aztán jön a korai házasság két gyerekkel, meg a tucatmunkák, mert az éhes szájakat etetni kell, mígnem 31 évesen beüt a nagy szerelem. Jön a válás, viszont pár év múlva beindul a szekér, és a félénk srác felér Hollywood csúcsára. Oscar-díjak, dollármilliók, hozzá egy több mint harminc éve boldog második házasság és egy sármosan őszülő halánték. Fanfárok, vége-főcím, szemek sarkában elmorzsolt könnycseppek. De Tom Hanks ennél sokkal izgalmasabb figura. Hálistennek.

A 64 éves színész korábban a Budapesten lőtt polskifiatos fotóival került errefelé leginkább a figyelem középpontjába, de ha már éltél a 90-es években, sőt filmeket is fogyasztottál, akkor tudod, hogy az az évtized volt igazán az övé. Egyrészt ő volt a romkompápa, akinek kisfiúsan jóképű arcától már azelőtt olvadtak a női szívek, hogy egy szót is szólt volna. Másrészt

minden rendező, aki mondani akart valami mélyet szeretetről, emberségről, bajtársiasságról, kitartásról, rá bízta a főszerepet.

Már persze ha meg bírta fizetni, Tom ugyanis minden idők egyik legjobban kereső színésze, cserébe viszont az egyik legtöbb nyereséget termelő filmipari munkás is egyben. És emberibb ember szinte bárkinél a filmipar nagyjai közül.

A színész, aki egyszerűen csak jó

Mindez nagy valószínűséggel amiatt lehet, hogy bitang jól csinálja, amit csinál. Legalulról kezdte a szakmát csip-csup tévés szerepekkel, de akik ismerték, azok szerint már akkor is a legnagyobb alázattal és alapos szakmai felkészültséggel állt bele minden egyes melóba. Négy éve a Guardiannek adott interjújában arról beszél, alapvetően meghatározta a munkamorálját, hogy korán apa lett. Mindössze 21 éves volt, mikor első gyermeke, az azóta szintén egész korrekt színészi karriert befutott Colin Hanks megszületett. Tomnak az volt a fejlövése, hogy tisztességesen felneveli a gyerekeit, ehhez viszont vasfegyelemmel kellett dolgoznia, aminek meg is lett az eredménye.

Az olyan szakértő szem, mint például Ron Howard színész-rendezőé, már a 80-as évek elején meglátta Hanksben az A-listás világsztárt, amikor még olyan kevésbé nívós mozikban játszott, mint a viccesen erotikus Legénybúcsú. Az első komoly sikert a Segítség, felnőttem! hozta meg, ami a bugyuta sztori ellenére egy sokszor nézhető film, és benne van minden, amiért a fiatal Hanks a női nézők kedvence lett.

A cukiságfaktor olyan kimaxolásai mellett, mint a Szerelem hullámhosszán vagy a Szerelem hálójában azonban hamarosan kidomborodott Hanks drámai oldala is. A Philadelphiával és a Forrest Gumppal a színész megismételte azt a bravúrt, ami korábban csak Spencer Tracynek sikerült a ’30-as években: két egymást követő évben is ő vitte haza a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Tegyük hozzá, hogy teljesen megérdemelten.

Tom Hanks-sztorik: Az esküvő
Kevés tipikusabb Tom Hanks-momentum akad, mint a 2016-os wedding crash a New York-i Central Parkban, ami kvázi mémként bejárta a világsajtót. Egy sétája során akadt a fotózkodó ifjú párba, és ahelyett, hogy óvatosan kibújt volna a képből, odament üdvözölni őket, és játékosan trollkodni. Gratulált, lőttek pár közös szelfit, aztán ment a dolgára tovább – igen emlékezetessé téve a pillanatot a pár számára. Videó itt.

Az évtized végére aztán előbújt Tom Hanks harmadik oldala is:

A mindenen keresztül jutó érzékeny és okos férfierő

A Ryan közlegény megmentésétől a Számkivetetten keresztül A Da Vinci-kódig csupa olyan szerepben jelenik meg a színész, amikben a kisfiús báj átadja helyét az érett maszkulinitásnak, ami persze közel sem hibátlan, de épp ezért sokkal életszerűbb és szerethetőbb, mint a szuperhőssé merevített, nyers férfiasság. Személyes kedvencem a Dan Brown-adaptációk egyszerre okos és sportos Langdon professzora, aki életszerűségben kevésbé erős, viszont annak ellenére szexi, hogy ezekből a filmekből egy az egyben kimarad a főhős megdönti bájos segítőjét klisé. A rendező egyébként ugyanaz a Ron Howard, aki már a nyolcvanas évek elején, a tévés szerepek idejében meglátta Hanksben a világsztárt. Aztán nemcsak a kissé Zs-kategóriás Nagy csobbanásban adott neki főszerepet, hanem a jóval ikonikusabb Apollo 13-ban is.

A színész, aki nem fél kockáztatni, és veszteni sem

Amitől azonban Hanks karrierje igazán példaértékű, hogy nem kényelmesedett el az amerikai férfi, amilyennek látni szeretnénk szerepében. Amikor színészként nagyjából elért mindent, amit el lehet, egyre inkább a filmkészítés másik oldala, a produceri és a rendezői munka felé fordult.

Tom Hanks-sztorik: Egy autista rajongó nagy napja
Sarah Moretti, egy autizmussal élő lány óriási rajongója a színésznek, az évek alatt fotók és cikkek tömegét gyűjtögette össze róla kis naplójába. Hanks éppen a Lucky Guy-ban játszott a Broadway-en, és értesülve arról, hogy az ifjú rajongó is jelen van, családjával együtt a backstage-be hívta a lányt, ahol szeretettel fogadta, áhítattal kommentálta a naplót, viccelődött, jópofáskodott és itt-ott bele is írogatott. Jó emberség: level végtelen. Az esetről videó is készült:

A fentebb említett Guardian-interjú pedig annak kapcsán készült, hogy megjelent első novelláskötete. Ebben beszél arról is, hogy a színészi munka lényege az, hogy időben megjelenjen ott, ahol kell, és megfelelően végrehajtsa a rendező utasításait, de a lényegi dolgokra nincs ráhatása, nem szólhat bele a kreatív folyamatokba.

Nem Hanks az egyetlen, akit vonz a kamera túloldala, Jodie Foster is egyre sikeresebb rendezőként, a doktorszösziségből kinőtt Reese Witherspoon karrierjében pedig markánsan új szakaszt nyitott produkciós cége, és a Hatalmas kis hazugságok sikere. Viszont Tom Hanks újra meg újra ugyanolyan elánnal vág bele bármibe, ami érdekli, függetlenül attól, hogy az mekkora anyagi vagy kritikai hasznot hoz.

Tom Hanks-sztorik: Minden idők jófejsége
Talán az egyik legjobb sztori, amit róla meséltek, a taxifosőr története, amit a Humans of New York hozott le. Eszerint egy taxis srác éppen a műszakja vége felé járt, amikor egy pali intette le, aki elég messzire szeretett volna utazni. A sofőr megsajnálta az utast a nagy hidegben, vállalta a fuvart, és csak rövid beszélgetés után, a hangjáról ismerte fel benne Tom Hankst. Ekkor hátrafordult, és a Számkivetett legendás labdakarakterére utalva rákiáltott: „Mr. Wilson!” Hanks ezen elmosolyodott, és onnantól kezdve – annak Ferrari-logós sapkája után – Mr. Ferrarinak szólította az ürgét. Teltek-múltak a hetek, aztán a pali egyszer csak kapott egy meghívót Hanks Broadway-en futó előadására. El is ment rá a feleségével, majd amikor a színház munkatársai behívták őket a backstage-be, Hanks úgy kiáltott rá a taxisra, mintha egy régi haverját pillantotta meg: „Mr. Ferrari!”

Vannak jobban sikerült vállalkozások, mint a felesége, Rita Wilson görög gyökereinek adózó Bazi nagy görög lagzi vagy az HBO-val készített Elit alakulat, de szeme se rebben, ha egy produkció nem csenget olyan szépen a kasszáknál, vagy ha a kritikusok középszerűnek bélyegzik írói művészetét. (Egyik novelláját egyébként elolvashatod, illetve meghallgathatod a szerző előadásában itt.)

Ha pedig úgy hozza úri kedve, piacra dob egy ingyenes appot, mellyel a mechanikus írógépekkel való írást imitálja – ha kell, itt letöltheted. Egyébként szenvedélyesen gyűjti ezeket a masinákat, és naponta használja is őket, a novellái is így készültek. Vagyis Tom Hanks úgy teszi zsebre a hipszterkultúrát, hogy az egyben a legnagyobb menőség lesz a világon, és egy percig sem érzed modorosnak.

Vagy végiglipsynckel egy Carlie Rae Jepsen-klipet, mert miért ne.

A múló idő ereje

Hanks azok közé a férfiak közé tartozik, akiknek kifejezetten jót tesz az idő múlása. Egyre színesebb karaktereket játszik, ott van például Mery Streeppel közös jutalomjátéka A Pentagon titkaiban. Ha volt van valami, ami még hiányzott ebből az életútból, az egy igazán komoly gonosz. Ezért is volt üdítő számomra a Netflix Circle-je, ami egyébként meglehetősen esetlenül szájbarágós lett, és joggal kapott 5,3-as átlagot Imdb-n.

Tom Hanks-sztorik: A sütiárus
2015-ben a fiával sétálgatott Los Altosban, amikor szembetalálkoztak néhány, sütiket áruló cserkészlánnyal. Vettek négy dobozzal, aztán segítettek elpasszolni további adagokat az arra járóknak, és mindezt úgy, hogy sapkája és szemüvege miatt először sem a járókelőknek, sem az ott tartózkodó anyukáknak nem tűnt fel, hogy ki ez a segítőkész pali. Csak a hangja alapján ismerték fel, és álltak neki fotózkodni.

Hanks viszont megvillant valamit a sötét oldalból. Mint az az alábbi, erősen Steve Jobsra hajazó jelenetből is kitűnik, ízelítőt kapunk abból, hogyan működik az olcsó népszerűségre alapozott manipuláció, aminek árnyoldalait egyre inkább a saját bőrünkön érezzük. Hanks az internetes, gigászi közösségi platform mindenható uraként kvázi saját mintaamerikai, jófiús imidzsét is idézőjelbe téve menti meg a filmet a teljes nézhetetlenségtől.

Ami a privát szférát illeti, sok szempontból a világ legunalmasabb életét éli. 30 éve boldog a felesége mellett, amióta a gyerekek kirepültek, szabadidejük nagy része vacsorapartikkal és pihenéssel telik.

Ha egy szóval lehetne jellemezni Tom Hankset, akkor az a józanság lenne. Pénze van annyi, mint a pelyva, de a nagy részét bankban pihenteti, nem kockáztat, nem akar még többet, mert ha holnaptól a kutya se lesz kíváncsi rá, és egy kanyit se keres majd, akkor is remekül meglesz élete végéig. És bár saját bevallása szerint minden drogot kipróbált, amit a hollywoodi társasági élet elé tett, de a gyeplőt sosem engedte ki a kezéből.

Egy közülünk

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy bár trendek jönnek és mennek, de Tom Hanks, ahogyan a mechanikus írógép is, még marad egy darabig. És ez jól is van így, hiszen

életútja arra tanít, hogy a tiszta érzelmek, a hivatás iránti alázat, az emberek szeretete és a fegyelmezett munka soha nem mennek ki a divatból.

És arra, hogy az álmok néha valóra válnak. Például ha igazán keményen dolgozol, akár még egy Polski Fiat is a tiéd lehet: