A fegyelemről a kilencvenes évekig pontosan azt a kettő dolgot lehetett tudni fiatalként, amit az öregek elmondtak nekünk róla: az egyik, hogy ezekben mai a fiatalokban már nincs, a másik meg hogy a katonaságnál majd megtanulod. Röhögtünk rajtuk. Hülyék voltunk.
Tizennyolc éves korom óta melózom, nappali egyetem mellett is dolgoztam, több helyen egyszerre, voltam alacsony, voltam magasabb beosztásban, alkalmazott és cégvezető, vállalkoztam, külsőztem, olykor nem aludtam leadás alatt, néha meg naploptam, mikor feladatom lett volna.
Évtizedek felnőttléte után, a saját tapasztalatom és mások példáján át jött a felismerés: a jelenkor egyszerűen nem tiszteli kellően a fegyelem intézményét. Az önző örömöket az extremitás határáig bálványozó 21. század embere mintha egyenesen valami ódivatú, idejétmúlt sznobizmusként tekintene rá. Pedig meggyőződésem szerint
a fegyelemből következik a sikeres élet alapja, a kitartás, és a kiegyensúlyozott élet alapja, a mérték.
Sokszor a lojalitás is fegyelem. A szakmai eredmény is fegyelem. A drogra vagy a piára nemet mondani is fegyelem. Olykor örömöt okozni vagy nem bántani is fegyelem. És mindez átvitt értelemben valóban a reggeli megágyazással kezdődik.
Parancsol?
Becézik akaraterőnek vagy önuralomnak is, de alighanem mégiscsak a fegyelem a legpengébb szó erre a képességre, mert az enyhén militarista áthallása remekül megfogja a fogalom esszenciáját. Döntésképes, felelős individumként kinek is tartozol te tulajdonképpen engedelmességgel?
A válasz: a saját, legjobb énednek. Hogy a jellemednek része a következetes fegyelmezettség, azonban többet jelent annál, mint hogy képes vagy korán kelni a „sorakozóhoz”. Azt feltételezi, magadévá tetted a szemléletet, amely szerint a kiszabott feladatok végrehajtása felnőtt emberként is kötelező.
Ha kívülről nem jön parancs, belülről kell érkeznie
Az első iskolanap a legtöbb gyerek számára traumatikus élmény, mégsem kérdés, hogy a szülői autoritás kényszerítő ereje szükséges ennek a megrendítő mentális akadálynak az áthágásához. A nagykorúság határán aztán valahogy mégsem ugyanolyan kézenfekvő a fiatalt az otthon kényelméből dolgozni vagy felsőoktatásba küldeni, noha
a fiúk egy szignifikáns része, ha rábízzák az élet elkezdésének döntését, ugyanazt teszi érettségi után, amit kisgyerekként is tett volna, ha az első iskolanapra bemenni csupán opcionális.
Otthon marad. Ennek meg aztán következménye például a semmittevés sorvasztó, nyomasztó és egyre több bizonytalanságot, szorongást okozó hatása.
Tökéletesen találóan írta le Popper Péter a belső fegyelem ebbéli szükségességét, amikor azt mondta:
„A belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.”
Másrészt hiba úgy tekinteni, hogy az élet egy pontján szükségképpen eltűnik a fejed fölül az, aki tanácsokkal vagy akár kisebb fenyítésekkel a helyes irányba terel. Nem tűnik el, csak
az életed menedzseri pozíciójába öröklés útján egy igen fontos személy kerül: te magad. De milyen főnök is vagy te pontosan? Mennyit ér a szavad a benned élő, élvhajhász nyikhaj szemében?
Minden felnőtt férfi dönthet arról, hogy engedelmeskedik-e a hangnak, ami arra figyelmezteti: valamit kellene tennie vagy valamit meg kellene tagadnia magától.
Amikor valaki következetesen nem hallgat narrátora intéseire, akkor tulajdonképpen felesel saját, érettebb énjével, és ezen veszekedéseket rendre az a gyerek nyeri meg, aki szíve szerint éjszakáig kint maradna a játszótéren a haverjaival fogócskázni. Ám a cselekedeteknek egy életkoron túl már tétjük van, így az embernek felnőttként a saját érdekeit és céljait rövidtávú örömök miatt eldobni már nem pusztán gyerekcsíny. Árulás.
„You there! Stand fast! Master-at-arms, take that man below and clap him in irons!”
„Fiam, ez nehéz lesz. De meg kell csinálni.”
A fegyelmezettség rengeteg apró kényelmetlenséggel jár, így fegyelmezettnek lenni annyi, mint
vállalni a sok kezelhető kellemetlenséget azért, hogy később a sorsod ne torkolljon kezelhetetlen káoszba. A cselekvés kínja átmeneti, a tétlenségé örök.
A jobb életért tehát komfortossá kell válni a diszkomforttal. Jordan Peterson sokat prédikál arról, hogy az elkallódás elkerülésére szükség van egyfajta rendre, amely rend megteremtése aztán az élet nevű felépítmény alapját jelenti. Ebben a metaforában a rend a cél, a fegyelem pedig az eszköz. Használd!