Őszinte vitaindító arról, miért zavarja a nőket a férfi videójáték-szenvedélye

Szerző: Fresa

A statisztikák szerint 2021-ben 3,2 milliárd gamert hordott a hátán a föld. Nem tudom, hogy számolták, de esélyes, hogy a játékosok mellé pillantva közel ugyanennyi értetlenül pufogó, látványosan sóhajtozó, szemét a mennyezetnek szegező hölgyet is találtak volna, ha egy kicsit szélesebb perspektívát nyitnak az adatgyűjtésnek. Persze kár lenne általánosítani, mert ahogy a Marson sincs sorozatgyártás, úgy a Vénuszról sem kapott még két egyforma nőt a világ, de az biztos, hogy 10-ből 9,99-en nem a kontrolleredet szorongatva látunk a legszexibbnek.

Ugye milyen röhejesnek tűnik, hogy egy ilyen szimpla hobbiból balhé lehet otthon? Pedig ez az ügy rengeteg kapcsolatot érint, és megannyi feszültséget szül. Hasznosnak gondoljuk, hogy a „gémer” férfiakkal kapcsolatos (szerencsére gyengülő, de még mindig jelentős) előítéletekkel összefüggésben olyan anyagokat is készítsünk, amelyek a kívülálló perspektívájából mutatják be a témát. Fontos beszélni erről, hogy egy kicsit jobban értsük egymást. Sértődés nélkül, éretten. Ezért kértük meg kolléganőnket, hogy világosan, őszinte nyíltsággal adresszálja, milyen nőként a férfiak ezen hobbijával szembesülni, és miért gondolja a nők jelentős része a mai napig gyerekesnek. – a szerk.

Nyilván, rögtön az elején fontos tisztázni, hogy a 21. században alapvetően teljesen oké, ha a fotelből űzöd a hobbid, hiszen mi is hajlamosak vagyunk elveszni az Insta-Pinterest-Youtube-sminkvideók Bermudájában néha súlyos perceket égetve ezzel az életidőnkből. Te ezzel, én azzal kapcsolok ki. Az már más kérdés, hogy ahogyan életem férfija nem rohan lelkesen a tévé elé, amikor egy retrós Szex és New Yorkot nyomnak valamelyik csatornán, úgy én sem fogom megfújni az örömharsonát, ha ő a kontrollerért nyúl.

Tudjuk, szeretnéd, ha szeretnénk, hogy neked olykor két négyzetméterre korlátozódik a világ, amelyben kedvedre kalandozol a saját kis valóságodban. Sőt, azt is látjuk, hogy néha még kifejezetten büszke is vagy rá, hogy Ronaldóként rúgtál gólt a csempiönligában, Lebronként dobtál csont nélkül a rájátszásban, Vajákként pedig keményebben irtod a rémeket, mint Henry Cavill. Szép munka.

Valahol értjük és megértjük, hogy néhanapján ez jó móka, és persze jogod is van hozzá, de azért tudd, a társkereső-profilod nem ettől a szkilledtől fog felpörögni.

„Out of the box”

Mert valahogy ez női szemmel még mindig nagyjából annyira vonzó, mint a szennyeskosár mellé dobott zoknid, a bejárati ajtó mellett hanyagul leejtett, két napja a kocsiban felejtett edzőtáskád, vagy a hajnali kettőkor hátunkba fúródó csipszdarabkák, melyeket egyébként történetesen pont videojátékozás közben hintettél szét nagy gondossággal a szatén ágyneműn. Nem fogunk miatta a nap végén kevésbé szeretni, de rosszabb napokon megalapozhat némi nem kívánt zsörtölődést. És hogy miért van ez így? Kapásból három válaszom is van rá, ami talán segít megérteni az „indokolatlan női hisztit”.

Tekintsünk most el attól, hogy remegő kezű, ízületes vénember leszel a kontroller szorongatásától, a szemed elromlik az éjszakai monitorbámulástól és játék közben a nasi- és sörfogyasztásod kenterbe veri a nyári kertipartihuzatod, ami miatt aztán majd nyilván a konfekcióméret kitalálója a hülye. Léteznek ettől destruktívabb hobbik is.

Párkapcsolati mínusz

Egyébként meg a kutatások is alátámasztják (mentségedre), hogy ezek a játékok (legalábbis a jobbak) fejlesztik a kognitív képességeket, javíthatják a döntéshozatali részidőt, mozgásban tartják a logikus gondolkodásért és eredményesebb problémamegoldásért felelős agytekervényeket, ergo azért adnak is, ha már olyan sokat elvesznek. Mert

elvesznek, hidd el. Méghozzá tőlünk, téged.

És akkor most jöjjön egy kis matek. Ha egy nap 24 óra (márpedig annyi) és te 8-at munkával, 2-t túlórával, 7-et alvással, minimum 1-et, de inkább 2-t közlekedéssel-ügyintézéssel, 2-t edzéssel,  további 1-1-et pedig étkezéssel és alaphigiéniával töltesz, akkor ránk alaphangon jut egy szimpla hétköznapon 1, jobb esetben 2 óra.

Egy optimális napon. Amikor nincs munkaidő utáni üzleti megbeszélés, leegyeztetett program a haverokkal, vacsora anyádéknál. Ja, és persze, ha nincs a képletben egy-két, ne adj isten, ettől is több gyerek, plusz vállalkozás, kutya, macska, tengerimalac és egyebek. Ez esetben ugyanis anélkül, hogy egyáltalán csak egy vágyakozó pillantásnyi időt is pazarolnál imádott játékszeredre, a romantika máris mínuszban van, elhalt, megszűnt, sosem létezett.

Vagyis ha semmi más, a matek máris alátámasztja a női hiszti jogát, miszerint

napi szinten órákat tölteni egy párhuzamos világban sajnos szépen lassan, de egészen biztosan a kapcsolat rovására megy.

Persze szépíthetsz, ha valami olyat tudsz mutatni, ami minket is a kanapéra szögez és közös programot csinálsz az elzárkózásból, bár ezzel talán nagy fába vágod a fejszéd. De próbálkozni ér:

Visszahúzó erő

A gép előtt töltött órák nemcsak mástól, de saját magadtól is elszeparálnak. Vagyis attól az embertől, aki lehetnél, egy kicsivel több ráfordítással. Ez pedig szerető szemmel nézve egy ponton túl bosszantó, sőt alap a szemforgatásra. A nők többsége (természetesen nem mind) ugyanis abban a percben,

ahogy beléd szeret, azokat a lehetőségeket is látja benned, amiket te még csak nem is feltételezel magadról.

És itt nem arról van szó, amikor valaki békából akar királyfit, vagy irreális elvárások mentén akar belőled valaki mást formálni, hanem azokról a fejleszthető készségekről, amelyeknek csak némi idő és energiaráfordítás kellene, hogy a szolgálatodba állhassanak.

De azzal, hogy supermarióként taposod a gombákat, nem kerülsz közelebb egy jobb beosztáshoz, egy gondoskodóbb apakép megformálásához, vagy akárcsak ahhoz, hogy egy más hobbiban (is) kiteljesedj, javítva ezzel az elégedettséged, az önbizalmad, és úgy összességében az életminőséged. És bármilyen hihetetlen, a nők szeretnek boldognak, magabiztosnak és elégedettnek látni. Ha pedig ennek te, saját magad vagy a gátja, akkor rád fognak fújni. Szerintem jogosan. Persze ha a hét nagy részében maxon pörögsz és az agyad már elfüstölni látszik, akkor a játék lehet egy olyan jutalom magadtól-magadnak, amit mi sem fogunk megkérdőjelezni. Mert éppenséggel te is lehetsz bajban.

Érted aggódom, nem ellened

Mivel háromból kétszer tulajdonképpen

azért pufogunk, mert szeretünk és-vagy közös minőségi időre vágyunk, vagy szimplán neked akarunk jobbat,

fenntartanám magunknak a jogot egy önzőbb nézőponthoz, miszerint fontos/sürgős/érdemi dolgok halogatása esetén baromi sz@r kifogás olyanokkal jönni, mint „nem volt elég időm„, „terveztem, de közbejött valami„, „elkezdtem, de nem tudtam befejezni„, miközben te is tudod, és én is, hogy aznap mondjuk 3 órát töltöttél lolozással/hélózással/fifázással/ésatöbbi.

+1, szexi vagy nem

Végezetül tedd fel magadnak a kérdést; te kit látnál vonzóbbnak; a nőt, aki még a hobbijával is elkápráztat és inspirál, vagy valakit, aki mindezek helyett mondjuk heti 20 órát tölt azzal, hogy Britney Spearsre tátogjon a Tiktokon. Nálunk sincs ez másként.

A tényekről egyébként én is itt tájékozódtam. Meg itt. És itt.

Itt van még jó kis kontent