Az asszertív kommunikációt nyilván nem pótolja, de a könnyed, interaktív kikapcsolódás remek módja annak, hogy levezessétek a párkapcsolati feszkót. Lehet, hogy a lenti játékok elé magadtól nem ülnél le, de némelyikük amúgy egészen jól összerakott, szórakoztató produkció. És nem csak az otthoni békéért érdemes a partneredet is a tévé elé citálni; te is élvezni fogod.
Manapság a csajok legalább annyian nézik a legprogresszívebb, a nagyvászonról a streaming-szolgáltatókra költözött, AAA-s sztárokkal fémjelzett woke/romantikus filmeket és sorozatokat, mint ahány srác tölti a tévék előtt az idejét a tesztoszterontól duzzadó, agyatlan Steven Seagal-filmeket nézve valamelyik zs-kategóriás, ismétlésekre specializálódott csatornát bámulva – felmelegedett sörét szorongatva. Ugye, mennyi negatív sztereotípiát sikerült egyetlen bekezdésbe zsúfolni? Amennyire anakronisztikus ma a barlangban bogyófőzetet kevergető nő és az erdőben vadászó hím archetípusa, annyira átrendeződnek szabadidős tevékenységeink mintái is: a kétezerhúszas évekre nem csak filmnézési szokásaink, de videójátékos kultúránk is teljesen átalakult.
Lányok is játszanak. Pont.
A kilencvenes években és a kétezres hajnalán még annyira elfogadott volt az elhízott, pattanásait vakargató kocka imidzse, hogy még a progresszív, a legkurrensebb témákat boncolgató South Park is egy teljes epizódot szentelt ennek a sztereotípiának. Ma, a streamerek és a Tiktok virágkorában azonban közel annyi nő játszik, mint férfi. Gamernek lenni mára szerencsére egyáltalán nem ciki.
Enyedi Ildikó, hazánk Arany Medve-díjas rendezőnője nemcsak hogy szívesen rendezne egy részt a Last of Us című, videójátékon alapuló sorozatból, de több videójátékterv is van a tarsolyában, amikhez csak a támogatás hiányzik a megvalósuláshoz. Tom Holland az Uncharted széria főszerepét megkapva vált a játékszéria rajongójává.
A Netflix zászlóshajó-szériája, a szédületesen sikeres The Witcher játékszériából alapuló / bőségesen merítő Vaják főszereplője, a megtestesült Superman, mindenki kedvenc James Bond-jelöltje, Henry Cavill hatalmas kocka. Élőinterjúban magyarázza el a riporternek, mi a különbség Warcraft és Warhammer között, miközben bevallottan minden idejét a gép előtt tölti, amikor épp nem a konditeremben gyúr vagy a szerepére készül. A Vaják második évadának debütálása elég volt arra, hogy egy 7 éves videójátékot, a The Witcher 3-at ismét több százezren töltsék le – fiúk és lányok egyaránt.
Ha már ott a gép, legyen közös a szórakozás
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy mára a videójáték a popkultúra – sőt, a művészetek – szerves részévé vált; és kortól-nemtől függetlenül mindenkié – a miénk. Persze vannak olyan zsánerek, amiket jellemzően inkább a férfiak vagy a hölgyek kedvelnek, de mi most, ebben a cikkünkben öt olyan remek játékot szedtünk össze, amikben nem egymás ellen, hanem egymással-egymásért játszhattok. Ha a kanapén összekucorodtok, kontrollert vesztek a kezetekbe, és ezek közül kipróbáljátok valamelyiket,
a hatalmas nevetések és parázs viták után nemcsak ti, de a kapcsolatotok is megerősödve jön majd ki a dologból.
A gaminggel és a játékosokkal szembeni előítéleteket tompítani igyekvő sorozatunk első részében a pároddal játszható, könnyed aktivitásokat mutatjuk meg.
#1 Overcooked! – All You Can Eat
Platformok: PC, Xbox, Playstation, Switch
A Ghost Town Games által fejlesztett, a Worms szériával híressé vált Team17 által 2016-ban kiadott Overcooked, illetve annak 2018-as folytatása a kooperatív partijátékok alfája és omegája, az általunk ajánlott All You Can Eat verzió pedig ráadásul mindkét játékot azok összes dlc-jével tartalmazza. De miről is van szó?
Az Overcooked! szériában 2-4 játékosnak kell helytállnia a konyhában, a lehető leglehetetlenebb körülmények közepette. Mozgó, billegő, kéttéváló, forgó stb. konyhákban kell időre, a helyzethez folyamatosan adaptálódva variálnunk a munkamegosztást: ki hozza az alapanyagokat, ki süti meg, ki veszi le a sütőről, ki rakja össze, ki viszi ki a vendégnek, ki mosogat, és így tovább – a káosz, a kacagás, és persze a kiabálás is garantált hevesebb vérmérsékletű párok esetében.
Az élőszóban történő kommunikáció egyébként is elengedhetetlen,
ha sikerrel szeretnétek járni, mert előretervezés nélkül tuti, hogy a vendégek elégedetlenek lesznek, az idő lejár, és lehet elölről kezdeni a pályát. Az első részben több világ konyháin keresztül vezet majd az út a Hagymaszakács szolgálatában – eleinte egyszerű ételeket, hamburgert, sült csirkét krumplival kell majd előkészíteni, összerakni és megsütni. De ahogy a játék halad előre, egyre nyakatekertebb fogásokkal jönnek szemben, egyre lehetetlenebb akadályokat és mozgó elemeket felvonultató pályákon.
A mindössze két főből álló fejlesztő csapat egyik tagja, Phil Duncan korábban egy étterem konyháján dolgozott, és elmondása szerint ott pattant ki az agyából az ötlet, miszerint a konyha tökéletes analógiája egy kooperatív játéknak, ahol a csapatmunkára, időmenedzsmentre, gyors reflexekre éppúgy szükség van, mint a folyamatos ordítozásra. Tény, hogy mindezt a játék tökéletesen átadja.
Minden pályán több a feladat, mint ahány játékos van, így garantált, hogy senki nem végezheti egy helyben, nyugton ugyanazt a munkát pár másodpercnél tovább – máris ki kell vinni az ételt, odaég a krumpli, leég a konyha! A második részben ráadásul még lehetetlenebb konyhákon, egy hajó fedélzetén, robogó autókon, sőt, egy másik típusú konyhába csapódó, így valódi fúziós konyhát létrehozó meteoriton kell tüsténkedni.
Az Overcooked a gyors reflexek, a rugalmasság, a helyzetmegoldó képesség és a kommunikáció játéka, amely alatt biztosan sokat kiabáltok majd, de nem egymással, hanem egymásért.
Amikor pedig végre megvan a három csillag az adott pálya végén, garantáltan kölcsönös elismeréssel néztek majd a másikra, még akkor is, ha a játék az éjszakába nyúlt, és így csak ott – a valóságban pedig sajnos nincs kész a vacsora.
#2 Rayman Legends
Platformok: PC, Xbox, PlayStation, Switch
A franciák legnagyobb játékfejlesztő csapata, a Ubisoft tenyeres-talpas kabalaállatkájáról nem nehéz elképzelni, hogy a szó szoros értelmében csak úgy kipattant Michael Ancel játéktervező fejéből. Már az 1995-ös, Atari Jaguaron debütáló eredeti 2D-s platformer, a Rayman is csodálatos, kézzel rajzolt grafikájával és feledhetetlen dallamaival varázsolta el a gyerekeket és a gyereklelkű felnőtteket.
Miután a halandzsázó kis hős az akkor regnáló legtöbb platformon tiszteletét tette, az első részt a 3D-gyorsítókártyák hajnalán két, térbe költöztetett folytatás követett, amiken könnyen tetten érhetők a korszak gyerekbetegségei: a nehézkes irányítás, és az, hogy igen kevés poligonból kellett gazdálkodjanak. Némi csend után Ancel aztán 2011-ben, a Rayman Originsszel bikázta be újra a sorozatot, amivel nomen est omen jó érzékkel tért vissza a 2D-s, kézzel rajzolt gyökerekhez úgy, hogy közben nemcsak a képi világot modernizálta és tette felnőttek számára épp úgy ellenállhatatlanná, mint a kisebbeknek, de egyszersmint a játékmenetet is a végletekig áramvonalasra csiszolta.
Tűpontos ugrások, hardcore nehézség, és nagyszerű, a soundtracket is integráló, és így a ritmusérzéket is próbára tévő kihívások jellemezték a nagyzenekarral felvett, fülbemászó muzsikákat felvonultató rebootot.
Ezt követte két évvel később jelen ajánlónk alanya, a széria bestof-lemezeként is felfogható Rayman Legends, amely az Origins legjobb pályáit éppúgy tartalmazza, mint vadonatúj, szédítő világokat és kalandokat, no meg számtalan teljesíthető napi kihívást, feloldható szereplőt, és kismillió felfedezésre váró titkot.
Ráadásul az utolsó szögig ördögi aprólékossággal megtervezett, iszonyatosan pörgős pályákat azzal a nem titkolt céllal tervezték, hogy kettőtől négy játékos karöltve még sodróbb élményként élhesse meg az így egészen új arcát megmutató játékot.
A Rayman Legends az egyik legtökéletesebb coop-platformer, mely garantáltan feledhetetlen pillanatokat okoz majd azoknak, akik nem ijednek meg a komolyabb kihívásoktól. A Rayman Legendsben ráadásul az is jó, hogy pár órára is nyugodtan elő lehet venni, hogy a 30 órás kalandot legközelebb ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Arról már nem is beszélve, hogy bár
a játék olyan gyönyörű, hogy ma is a csodájára járnánk, mivel nem mai címről van szó, rendszeresen leárazzák, így pár petákért bezsákolhatjuk.
#3 Unravel 2
Platformok: PC, Xbox, Playstation, Switch
Az Unravel széria a Rayman Legendshez hasonlóan platformjáték, ám annak egy egészen másik szubzsáneréből kerül ki – zsigerek helyett szívre-lélekre hat, könnyed szórakoztatás helyett
elgondolkodtató üzenetekkel, komoly témákkal, és az érzések nagy amplitúdójú skálájával kecsegtet, miközben szürkeállományunkat épp annyira megdolgoztatja, mint ujjbegyeinket.
A 2015-ös első rész egy svéd játékfejlesztő, Martin Sahlin szerelemgyermeke, aki független fejlesztőként szülőföldje, az Északi-sarkhoz közeli Umeå varázslatos, pár évtizeddel ezelőttig még érintetlen, vadregényes tájait szerette volna megörökíteni úgy, ahogy azokra gyerekkorából emlékezett. Ez pedig tökéletesen sikerült: már az első demó a játékból is olyan varázslatos képi világot vonultatott fel fotorealisztikus, diorámaszerű tájaival, amikre egy apró figura szemszögéből csodálkozhattunk rá, hogy a világ egyik legnagyobb kiadója, az Electronic Arts karolta fel Sahlint, és így a Coldwood indie csapatát.
Sahlin egy családi kirándulás során készített egy babát – ez vált később a játék főszereplőjévé, a vörös fonalgombolyag-emberkévé, Yarnyvá. A tökéletes fizikával rendelkező játékban folyamatosan fejtörőket kellett megoldanunk: ahogy Yarnyval mozgunk, úgy a fonal folyamatosan bomlik le róla; ezt kell felhasználnunk a továbbhaladáshoz a tereptárgyakra kötözve, azokat görgetve, azok között kifüggesztve saját, eltávolodva egyre fogyó fonalunkat.
A fantasztikus tájakra kalauzoló platformjáték szavak nélkül, csodálatos képekben dolgoz fel meglepően melankolikus témákat: felejtést, emlékezést, gyászt, az ember és a természet viszonyát.
Sahlin elmondása szerint a fonal a szeretetet jelképezi, a főhős pedig annak függvényében bomlik lassan lefele, hogy milyen messze kerül attól, ami fontos számára, amit szeret.
Az első részt 2018-ban követte az Unravel 2, amely a fejlesztő elmondása szerint olyan lett, amilyenre az első részt tervezte, ám ahogy tapasztalat és erőforrások hiányában akkor még nem tudta megvalósítani: a második rész a két játékos kooperációjára kihegyezett kaland, melyben a játékosok egy-egy piros és kék Yarnyt irányítva járják be Észak-Svédország csodálatos tájait és sötét, indusztriális, embertelen szegleteit egyaránt. A kihívások talán még nehezebbek, a témák még karcosabbak, de az élmény és a megvalósítás ezúttal is hibátlan. Az élményt az észak-svéd folklór hagyományait idéző hangszeres zene, és a szívhez szóló, képekkel elmesélt történet teszi teljessé.
Az Unravel 2 csodálatos kaland, amely a művészet erejével mesél emberségről, kitartásról, kötelékekről, és amely után talán egy kicsit
többet tudunk majd arról, mi az, ami összeköt, hogy mit jelent egymásba kapaszkodni – nem csak a játékban, de a mindennapokban is.
#4 Keep Talking and Nobody Explodes
Platformok: PC, Xbox, Playstation, Switch, iOS, Android
A Keep Talking… egy zseniális ötlet zseniális megvalósítása, ami két játékosnak is nagyszerű agytorna és kellemes kikapcsolódás.
A szabadulószobákat idéző, folyamatosan innovatív, trükkös kommunikációt igénylő játékélmény egyedi ötleten alapul.
Az egyik játékos a képernyőn egy fifikás bombát lát, amit kedvére forgathat, nézegethet, és ami tele van különböző színű drótokkal, szimbólumokkal, hálózatokkal, kapcsolókkal, a másik pedig vele szemben, egy másik kijelzőn a bombahatástalanítók terjedelmes kézikönyvét böngészi.
Az egyre nehezedő pályákon a lehetetlenebbnél lehetetlenebb, leírhatatlannak tűnő szimbólum- és drótkonstellációkat kell valahogy mégis leírni társunknak úgy, hogy az a megfelelő oldalt és bekezdést megtalálva további keresztkérdésekkel bombázzon minket.
Majd miután így pontosan definiáltátok az adott panelt a bombán, tanácsait követve semlegesítsétek a bomba védelmi rendszerét. Ha egy kérdésre is rosszul válaszoltok, ha egy betűt-számot is elnéztek a szériaszámban, ha a legapróbb nüanszot nem veszitek észre a bomba forgatása közben, vagy ha lejár az idő: a bomba felrobban. A Keep Talking… rendkívül szórakoztató játék, csapatépítésre is kiváló, de párosan is remek időtöltés, de bágyadt
hétköznap estékre csak akkor ajánljuk, ha amúgy végtelen türelemmel viseltettek egymás iránt. Vagy épp ellenkezőleg, hiszen a játék kiválóan alkalmas rejtett feszültségek felszínre hozására
egy-egy elbaltázott hatástalanítási kísérlet után.
#5 It Takes Two
Platformok: Playstation, PC, Xbox
Listánk legújabb címe, amely tavaly márciusban jelent meg PC-re és újgenerációs konzolokra, alapjaitól kétjátékos élményre felhúzott kaland, olyannyira, hogy egyedül neki sem lehet vágni. A platformelemeket is felvonultató, kooperatív akció-kalandjátékok fejlesztésének valódi veteránja, a Hazelight Studios eddigi legjobb játéka nem csak technikailag hatalmas teljesítmény. A legjobb animációs filmek nívóját játszva prezentáló It Takes Two a mesés képi világ ellenére, az Unravelhöz hasonlóan egészen komoly témákat feszeget.
A történet szerint Cody és May a válást fontolgatják: Cody szerint May állandóan dolgozik, May pedig a megbecsülés teljes hiányát rója fel férjének. Mindennek persze lányuk, Rose látja kárát, aki a szülők veszekedése elől menekül a magányba. Babákat készít a szüleiről, ahogy emlékszik rájuk, akik foglalkoztak vele, és amikor az újabb veszekedést meghallva sírni kezd, könnycseppjei életre keltik a Codyt és May-t formázó babákat, akikbe így átköltöznek a szülők lelkei.
Őket fogjuk tehát irányítani egy elképesztően látványos és tartalmas kalandban, amelynek során minden pályán mindkét karakter más-és-más új képességgel igyekszik átsegíteni társát az eléjük gördülő akadályokon. Ezek párkapcsolatuk egy-egy neuralgikus pontját jelképezik. A feladatok felismerésével ezek terítékre kerülnek, megoldásukkal pedig talán nemcsak Cody és May, de a játékosok is még közelebb kerülhetnek egymáshoz egy másik videójátékban, amely komoly művészeti alkotásnak is tekinthető, és amely az első pillanattól az utolsóig képes megújulni, újabb-és-újabb fejtörőkkel meglepni még a legveteránabb játékosokat is.
A 10-12 óra alatt kipörgethető, osztott képernyős játék csodaszép, érett, humoros, gyakorlatilag hibátlan, ám igen komoly kihívást tartogat még a gyakorlott játékosok számára is. Az It Takes Two-val játszva sokat tanulhatunk – nem csak a másikról: önmagunkról is.
Ha pedig nem játszanál vele, hanem főznél a csajodnak: