Előző cikkünkben sorra vettük azokat a brit férfidivatmárkákat, amikre érdemes lehet odafigyelni, ebben a körben pedig hullámosabb vizekre evezünk pár kifutópozitív divatház és a smart-casual aranyközépút jelöltjeinek kimerítő listázásával. Illetve ami még kimaradt, de elengedhetetlen minden jampinak: cipők, kalapok és táskák, valamint főhajtás a grimy utcastilo előtt, hogy kimaxoljuk az angolos életérzést.
Smart-casual és fashion-forward
#1 Barbour
Alapítva: 1894
Viaszolt. Pamut. Dzseki. Tulajdonképpen elég lenne ennyit mondanom, mivel ez a brand reputációjának alapja 1894 óta, ami az évszázadok alatt nem veszített relevanciájából, de azért nyomatnak ujjatlan dzsekiket, motoros kabátokat és galléros pólókat is, hogy legyen miből válogatni. Alapból elég tartós cuccok, de
dedikált „szervizzel” is rendelkeznek, ha mégis kikoptatnád a gönceidet.
Erre mondják, hogy egy életre szóló befektetés.
#2 Oliver Spencer
Alapítva: 2002
2002-es alapítása ellenére ez a márka is viszi tovább a hagyományokat, 2018-as kollekciójukban például
a hetvenes éveket találták be retro crewneck kötött darabokkal és kordbársony bomberekkel.
Ezenkívül főleg klasszikus ruhákat update-elnek modern felfogások mentén, kifogástalan dizájnérzékkel és anyagminőséggel. Groovy.
#3 Sunspel
Alapítva: 1860
Fotók: Sunspel 
A sok alkalmi öltözet mellett érdemes az olyan napokra is betárazni, amikor az ember csak rúgná a port a városban, a Sunspel pedig pont ebben segít bézik prémium termékeivel. A cég a 2006-os Casino Royale-ban öltöztette is Bondot néhány lazább jelenetben, de azt kevesen tudják róluk, hogy
1860 óta gyártják Anglia legextrább exportkincs alsógatyáit,
és a negyvenes években ők voltak a boxeralsók megjelenésének élvonalában. Azóta mindenféle merinó gyapjúból készült kötött cuccoktól elkezdve a fürdőgatyákon át az egyszerű nyári pólókig mindent készítenek. Itt is tendencia a neutrális színek használata, így nagyjából bármilyen outfitben működhetnek.
#4 John Smedley
Alapítva: 1784
Többnyire basic, viselhető és mindennel kompatibilis színekben nyomatják a verszatilis, kötött crewneck pulcsikat, vállkendőket (trippy etimológia: a vállkendő angolul a „shawl”, ami akár egy sárkányokat megidéző hatalomszó is lehetne, mert soha senkinek nem sikerült még szabályosan kiejtenie), Henley pólókat (ugyanaz, mint a galléros póló, csak tényleges gallér helyett egyedül a merevebb nyaki rész és a gombok maradtak). Mindezt ugyanúgy merinó gyapjúból, egyenesen a brit alföldről becsaklizott juhokról.
#5 Orlebar Brown
Alapítva: 2007
Ez a beszterd márka azon kívül, hogy persze hagyományos öltözeteket is gyárt, egy személyben honosította meg a luxus strandöltözetet, amire feltételezem nagy szüksége volt a világnak, mert nehogymár pronyó legyél, csak azért mert vízpartra teszed a lábad.
Ironizálok, de gondolj bele:
az eddigi opciók a feszülős sportmárkás úszógatyák voltak, a hawaii mintás borzadalmak (ami a Balaton-parton mondjuk tökéletes humorérzékre vall, tegyük hozzá),
vagy a némileg ízlésbarbár szpringbrék kompatibilis terrorok. És akkor itt van az Orlebar az élre vasalt smart-casual villantásaival egyszerű színekben, rugalmas formákkal, miközben egy az egyben mímeli a „tailoring” komoly ágát. Drágább megoldás, mint a jégkásás mellett felhajtani egy aktuális szettet, de ezzel mondjuk gond nélkül mehetsz be a városba is, és átöltöznöd se kell. Kézenfekvő, huh?
#6 Burberry
Alapítva: 1856
Két szó: Burberry ballonkabát. Az igazi, eredendő camel, amit boldog boldogtalan utánoz, és árul fillérekért, de az eredetit meglátva legyulladna az arcukról a hámszövet. Ezenkívül nagy nevek a kifutók világában, ergo rendszerint
a hagyományokat félredobva pakolnak össze mindenféle extravagáns szettet
(a hordhatatlantól az egészen beadható fashion-forward darabokig), és annyi kiegészítőjük van, hogy egy évre be lehet tárazni belőlük minden összeállításhoz. A Burberry a visszafogott, minimalista színekről híres, szóval nem nagyon lehet velük mellélőni.
#7 Paul Smith
Alapítva: 1970
Amikor az alapító atya története érdekesebb, mint a brand maga. Sir Hardy Aimes után Sir Paul Smith volt a második angol dizájner, akit lovagi címmel tüntettek ki, pedig szegény eredetileg profi bringás akart lenni, csak a tini éveiben megbotlott egy vak komondorban.
Eredetileg lótifutizott egy ruhagyárban, majd ruhatervező-órákat vett, hogy saját boltot nyisson.
Ezt az életstílust a márkája is magán viseli, ruhái legalább annyira eklektikusak, mégis földhözragadtak, mint a mögöttük munkálkodó elme. Kocsmában, hajódokkon és párizsi kifutókon egyaránt patent.
#8 Alexander McQueen
Alapítva: 1992
A tragikusan fiatalon elhunyt angol zseni márkája egyike azon brandeknek, amik első ránézésre kiugranak a tömegből, de azon nyomban rád is ugranak, és megmolesztálják az érzékszerveidet. Az elmúlás fekete virágai, pillangók, koponyák meg egyéb
gótikus imidzsek költöznek rá makulátlanul kivitelezett alapdarabokra,
mint amilyen a blézer vagy a fekete öltönykabát.
A mester maga bár mindig elismerte, hogy vonzódik a groteszk vizuális élményekhez, mégis
a férfidivat visszafogottságáról prédikált, amit kis gyanúval kezelek.
Az tény persze, hogy az extrémebb attitűd ellenére a konstrukciói nagyon ott vannak a szeren, és a jó ízlés határain belül mozognak. Ezzel együtt nem lesz mindenkinek a kedvence.
#9 Kent & Curwen
Alapítva: 1926
A közel 100 éves hálózat (ami jelenleg a Trinity csoport része) indulása egy véletlen találkozásnak köszönhető, amikor a Savile Roadon egy Dorothy Curwen és egy Eric Kent nevű tervező némi csevej után úgy döntött, nyakkendőket és sálakat gyártanak majd neves angol egyetemeknek, például a Cambridge-nek és az Oxfordnak. Ennél angolabbul nem is kezdődhetett és nem is folytatódhatott volna a sztori: hamarosan már signature krikett garbókat készítettek három oroszlános logóval, hogy a következő emberöltő sikereit autentikus brit ruházatok és magas minőségű sportszerkók gyártásával (plusz egy rakás sportszponzorációval) kövezzék ki.
Néhány évvel ezelőtt Daniel Kerns lett a márka művészeti vezetője, akinek sikerült – nem két fillérért – megcsípnie David Beckhamet, hogy nem csak az arca legyen a márkának, de maga is közreműködjön az új kollekció tervezésében. Becks annyira a brand részese lett, hogy – a PR üzenet szerint legalábbis – még a logó redizájnjában, sőt az üzletek belső terének kialakításában is aktívan részt vett.
Cipők
#1 Cheaney
Alapítva: 1886
Fun fact: a Cheaney eredetileg egy suszterdinasztia terméke volt, amit megvett egy másik suszterdinasztia, a Church család két unokatesója, hogy aztán megvegye őket a Prada, hogy aztán visszavegyék tőlük. Franc se tudja, hogy mi ez a felhajtás, de arra enged következtetni, hogy príma minőségű bőr (vagy hasított bőr) lábbelikkel állunk szemben, aminek az előállítását ráadásul száz százalékban Northamptonshire-ben végzik (a jóval olcsóbb és csábítóbb Távol-Kelet helyett), ráadásul ugyanabban a gyárban, amiben 1896-ban elkezdték. Gyökerek, családi értékek, meg hasonlók.
#2 Grenson
Alapítva: 1866
Northamptonshire-t megtehetjük az angol cipőgyártás főhadiszállásának, ugyanis ők is itt székelnek és gyártanak exkluzíve egyetlen gyárban 1866 óta, szóval a szenioritás is bejátszik. Na meg az a tény, hogy
talán az egyik legmegfizethetőbb márka ebből a régióból,
miközben az atomot is túlélik ezek a lépők. A talpuk ráadásul keményített Goodyear gumiból van hajtogatva, amit akár többször is cserélnek neked, ha kikopna a bakancsaid vagy brogue cipőid alól.
#3 Clarks
Alapítva: 1825
Kijelentem, hogy ők a legnagyobb gengszterek az angol cipőszcénán, akiket nemcsak a magaskultúrás rétegek, de a hatvanas évek mod szubkultúrája is imád, nem is beszélve a rapperekről. Természetesen gyártanak hagyományosabb birkabőr bakancsokat is, de
az igazi csemegéjük a sivatagi bakancs, avagy „chukka”,
aminek az ötletét a fiatalabbik Clark tesó lopta a kairói bazárokban látott cipőkről, melyek rétegzett latex (ú.n. „crepe” gumi) talpakkal operáltak. Szivacsos rugalmassága miatt fényévekkel kényelmesebb és praktikusabb, miközben betalál a smart-casual look céltáblájának kellős közepébe.
#4 Dr. Martens
Alapítva: 1947
Történt egyszer, hogy egy második világháborús német szanitéc, Dr. Klaus Maertens eltörte a lábfejét, mire előrukkolt egy légpárnás talppal, amiben mégis csak komfortosabban elvolt, mint a sima bakancsokban. Egy angol (Northamptonshire, nemhiszedel!) suszter pedig 1960-ban meglátott egy hirdetést ezzel a talppal, és megvette a licencét. A többi pedig történelem. Anyagilag megengedhető melóscipőkként kezdték, hogy aztán felkarolják a szkinhedek, majd a punkok, végül pedig generációkon átívelő ikon legyen belőle.
#5 Loake
Alapítva: 1880
Jó, megint Northamptonshire (lassan csalás nélkül megtanulom leírni), megint kétszáz éves dinasztiás mutyi, ismételten Goodyear gumis talpbetét, és ugyancsak az eredeti gyárban készül. Hát most mondj újat. Ugyanakkor
megkapta a Royal Warrantot Erzsitől,
szóval a mi szívünkbe is belopta magát a kis hamis.
Kiegészítők
#1 Lock & Co
Alapítva: 1676
Keménykalapot venni azért kicsit túlkapásnak minősülhet még akkor is, ha ezt a dandy megjelenést lőttük be irányadónak. Ellenben a Lock & Co úgy szolgálja ki ezeket az igényeket, hogy mellette hétköznapibb használatra is
felvonultatnak egy combos arzenált baker boy sapiktől a hagyományos sildesekig,
miközben mégiscsak ők a világ legöregebb sapkagyára (állítólag). Főhajtás az uraknak.
#2 Smythson
Alapítva: 1887
Akárcsak az előző cikkben sornyitóként felvonultatott Gieves & Hawkes-nak, úgy a Smythson-nak is
három darab Royal Warrantja van, és egy sor híres ügyfele előkelőségektől filmsztárokig.
Csak ők éppenséggel táskákat gyártanak, bumm. Azt már remélem mondani sem kell (de azért elmondom), hogy kézzel készülnek a legjobb fellelhető bőrből, és neked is kábé a bőröddel kell fizetned egy-egy darabért. A férfiak is megérdemelnek néhanapján egy kézben cipekedős tatyót.
#3 Mulberry
Alapítva: 1971
És ha már táskák, akkor itt van
a klasszikus maszkulin irányadó dominátor
a maga visszafogott színeivel és időtálló dizájnjaival, ami tipikus örökre szóló státuszba emeli ezeket a bőrtáskákat. Illetve egyéb kismillió kiegészítőt, amit 2018-ra összepakoltak a komák.
Honorable mentions
Mielőtt bezárjuk a boltot, azért emlékezzünk meg az angol divat másik oldaláról, a kormos utcaszinttel kompatibilis streetwear márkákról, amik ugyanúgy a magasdivat világába tudták magukat csempészni, ahogy a többszázéves hagyománnyal rendelkező nagy öregek. Itt van például a Palace, ami kvázi a Supreme angol megfelelője, csak kicsit vadabb, és odamondósabb, miközben az is mellette szól, hogy 2010-től nőtte ki magát kis start-upból megabranddé.
És ott van a Reebok is, ami 2005-től ugyan az adidas alá tartozik, de eredetileg 1958-ban indult egy másik cipőmárka leágazásaként, hogy időközben kinője magát az egyik legismertebb sportcipő márkává, miközben egy-két sziluett még a mai napig őrzi a szerény kezdetek emlékét.
A gyűjtés alapjául a D’Marge vonatkozó cikke, illetve a Fashionbeans listája szolgált.