Beszéljünk kicsit a hollywoodi béregyenlőtlenségekről, az etikus újságírásról – és a legjobb arc színészekről.
Hamarosan érkezik a Ne nézz fel (Don’t Look Up) című sztárokban gazdag, aszteroidás hollywoodi film, ennek apropóján a napokban megjelent egy interjú az egyik főszereplő Jennifer Lawrence-szel a Vanity Fairben.
Érdekes, hosszú írás, érdemes elolvasni, mert Lawrence mindig elég jó arc, a színésznőről készült képek pedig parádésak – azonban a legtöbb szemlézésnél a különféle magazinok egy dolgot emeltek ki belőle. Mégpedig Jennifer Lawrence és a film másik főszereplője, Leonardo DiCaprio keresetének különbségét.
Lawrence 25 millió dollárt, DiCaprio pedig 30 milliót kap az alakításáért.
Most az lényegtelen, mennyire fizetik túl a sztárszínészeket vagy mennyire nem – inkább az az érdekes, ahogyan a Vanity Fair újságírója, Karen Valby rákérdez a színésznőnél, mit gondol az ötmilliós különbségről. „Felhívtam (Jennifer Lawrence figyelmét) a keserű iróniára…”, olvashatod az interjúban. Szóval lényegében egy irányított kérdésről van szó, ami egy interjúban nem kicsit necces. Aztán még Valby hozzáteszi, hogy „(Lawrence) gondosan megválogatja a szavait”, ami meg belemagyarázás, kvázi gondolatolvasás.
Lawrence amúgy azt mondta a témáról, hogy nagyon hálás és szerencsés, hogy megkapta ezt a szerepet, és örül a megegyezésének a stúdióval.
„Nézd, Leo több pénzt hoz a konyhára, mint én” –
mondja a színésznő, abszolút jogosan. Leonardo DiCaprio tényleg korunk egyik legnagyobb filmsztárja, és alkotásai mindig durván aratnak a kasszánál.
Szóval jelen esetben nincs szó nemek közti egyenlőtlen bérezésről, hiába próbál arról beszélni a Vanity Fair, illetve Karen Valby. Azonban a várt hatást elérte, és sikerült vihart kavarnia a biliben: bár sok helyen korrektül cikkeznek a témáról, számos újságíró kihasználja a helyzetet, és
vagy úgy tálalják a sztorit, mintha Lawrence panaszkodna a bérkülönbség miatt, vagy úgy, mintha igazságtalan bérezésről lenne szó a nő kárára.
Persze ennek a cikknek is kattintásvadász a címe. Legyünk transzparensek: a rafinált, sokszor bombasztikus címadások nélkül, legyen bármilyen értékes az írás, a tartalmak elvesznek az információáradatban.
Manapság azonban sokan – a feszültség tudatos napirenden tartása céljából – teljességgel ártalmatlan részleteket ragadnak ki a kontextusból, hogy
aztán az egészet eladják úgy, mintha a radikális woke-izmus, vagy jelen esetben konkrétan a szexizmus megbotránkoztató példájára bukkantak volna a színésznő ártatlan szavaiban.
Vagy épp a szemantikával játszadozva, bicskanyitogató formában tálalnak egy-egy hírt.
Mert létezik a nemek közti bérkülönbség Hollywoodban
No, és épp ezért probléma, hogy a marginális esetek felnagyításával a sajtó elviszi a fókuszt a lényegről; mert tényleg létezik a nemek közti bérkülönbség Hollywoodban. Lawrence erről is beszél, felhívva rá a figyelmet, hogy ugyan az ő esetében most nincs erről szó, de ez egy valós probléma, amivel foglalkozni kell. És éppen a Vanity Fair-féle akciózások (illetve az ezt követő, eltorzított hírek) tesznek alá az ügynek, hiszen ilyenkor
az ember teljes joggal hihetné, hogy Lawrence oktalanul panaszkodik a nála több bevételt termelő filmlegenda keresete miatt. Hiába nem panaszkodott eleve.
A lényeg: a bérkülönbség létezik, és simán előfordul, hogy egy ugyanolyan kaliberű női és férfi színész más gázsit visz haza ugyanannyi munkáért. Általában női színészként (és ez még sok más szakmában így van) nehezebb boldogulni, viszont Lawrence példájánál nem erről van szó – így érdemes ezeket az eseteket külön is megvizsgálni, ha már feltétlenül meg akarjuk fogalmazni a véleményünket a témában. Például Scarlett Johansson esetében valóban lehúzta őt a stúdió, és neki sikerült is kiharcolnia az őt megillető pénzt.
De leginkább nem is a női színészek, hanem
a férfi kollégáik tudják eredményesen felvenni a harcot az igazságtalan megkülönböztetéssel. Erre volt is jópár követendő példa.
Paul Newman például a saját gázsijából egészítette ki Susan Sarandon fizetését, amikor a Rejtélyes alkony (Twilight) című film forgatásán megtudta, hogy Gene Hackmannel jóval többet kapnak Sarandonnál – de hasonlóképp cselekedett a nem olyan rég elhunyt Chadwick Boseman is, aki a 21 híd (21 Bridges) forgatásán Sienna Miller fizetését egyenlítette ki saját zsebből.
A csodálatos Diane Keatonnek is volt egy jó sztorija ezzel kapcsolatban: a Minden végzet nehéz (Something’s Gotta Give) forgatása után pár hónappal kapott egy csekket „sok nullával a végén” Jack Nicholsontól. Kiderült, hogy Nicholsonnal egy extra jutalékszerződést kötött a stúdió, Keatonnel viszont nem, hiába ő volt a főszereplő. A jó öreg Jack pedig felezte a profitot a színésznővel.
Valahogy így kell ezt.
Egy másik fontos témáról is írtunk ma:
A képek forrása: Don’t Look Up, Vanity Fair, Something’s Gotta Give, Twilight