Hol a királyi hatalmat szimbolizálta, hol a rabszolgaságot, máig egyszerre lehet finoman nőies és ordenáré módon macsó. Jelentése és kinézete egyaránt folyamatosan változik, de az biztos, hogy a fülbevaló az emberi kultúra hajnala óta velünk van. Eddig méltatlanul hanyagoltuk, de most egy alaposabb történeti merítéssel tesszük jóvá ezt a mulasztást.
Ötzi, a jégember nem egy mai suhanc, több mint ötezer éve éldegélt az olasz Alpokban, hogy aztán jégbe fagyva várjon a 20. század végéig, amikor is gleccsermúmiaként keltett világszenzációt. Azóta is övé a világ legrégebbi, teljesen épségben maradt holtteste, aminek amellett, hogy van néhány tetkója, a fülcimpáján is egy méretes lyuk tátong.
Vagyis egyfelől a tetoválás és a piercing nem olyasmi, amit a mai kor dekadens ifjúsága talált ki jódolgában, másfelől
nagyon úgy tűnik, hogy a fülbevalót nőiesnek tartani nem öröktől való dogma.
Például az első dokumentált fülbevaló is egy férfié volt: Ur városának sumér királyáé az ókor hajnalán.
A fülbevaló királyság
Az időszámításunk előtti évezredekben ez az ékszer egyértelműen az erő, a királyi, sőt isteni hatalom jelképe volt. Olyannyira, hogy az ókori Egyiptomban még az istenként tisztelt macskákat is sokszor ábrázolták fülönfüggővel.
Viselte számos ókori celebritás is Tutanhamontól a Buddháig, aki ugye szintén hercegnek született, és esetében a fülbevalóktól hosszúra nyúlt, de immár üres fülcimpák a világi hívságokról és a hatalomról való lemondást jelképezik.
Eleink szentül hitték, hogy a bajt, betegséget okozó ártó szellemek a testnyílásokon keresztül támadnak, így az ezek közelében viselt
ékszerekhez, mint a fülbevaló is, hamar társult egyfajta spirituális, mágikus védő funkció az esztétikai tuning mellett.
Egyes ásványoknak a mai napig tulajdonítanak egészséget óvó energiákat, ezeket már az ókortól fogva használták díszes foglalatba építve fülbevalóként is.
Az ókori Róma ötvösművészei már egészen kifinomult fülönfüggőket készítettek aranyból, igazgyöngyökből, különböző drágakövekből, és ezek ára persze a mai dizájncuccokhoz hasonlóan az egeket verdeste, így ugyanígy státusszimbólumnak számítottak.
Ami manapság a Balenciaga táska (minél rondább, annál jobb), meg a pomerániai törpespicc, az volt az ókorban a rafinált, csilingelő fülbevaló és a kíséretként vonuló rabszolgaslepp. Ugyanekkor már a bizsu is megjelent, a pórnépnek ott volt az aranyozott terrakotta például.
Természetesen az Ószövetség is szól a fülbevalókról, bár túl sok köszönet nincs benne, hol a hiúság, hol a rabszolgaság jeleként említődik.
Hullámzó népszerűség
Míg a Közel-Kelet vonzalma a fülbevaló iránt nagyjából folyamatos, nyugaton időről időre változott a helyzet. A középkor végén például a nőknek szánt, nagy méretű, díszes fejfedők és hajköltemények elvitték a show-t, és mivel ezek többnyire a fület is takarták, nem sok értelme volt abba bármit is aggatni.
Cserébe viszont a kora újkorban a nagy felfedezések (értsd: pár kontinens gátlástalan kirablása) nagy lendületet adtak a luxusiparnak, és a fülbevalók is ismét divatba jöttek. A férfiassággal is abszolút összefért, sőt egy fülben fityegő igazgyöngy sokszor azt is jelezte, hogy nagy világjáróval van dolgunk,
a bal fülben hordott ékszer pedig arra utalt, hogy annak viselője túlélt egy hajótörést.
Az ezt követő évszázadokban a fülbevaló már az öltözék szerves részét képezte, és egyre inkább a nők kiváltsága lett, csak a 20. század nyolcvanas éveitől vált ismét elfogadottá a férfifülben viselt ékszer is. Sőt, hála David Beckhamnek, aki nagyjából egy személyben rakta újra mindazt, amit a férfiasságról gondolni érdemes,
a gyémánt ma már nemcsak a lányok, hanem a férfiak legjobb barátja is.
A lumberszexuális vonal előre törésével a fülbevalók mostanság ismét inkább a nők térfelén játszanak, de szerencsére ma már olyan időket élünk, amikor egyre kevésbé menő bárkit a külseje alapján shamingelni. Így – a szigorúan formális közeget kivéve – egy fülbevalós férfi sem veri ki különösebben a biztosítékot. Sőt, az egyéb testtájakba helyezett vasak sem.
Érdekesség, hogy míg a világ nagy részében a fül felékszerezése évezredek óta jelen van, Japánban egészen a 20. század legelejéig nem volt divat átszúrni a nők fülét, így ott kifejezetten modern fejleménynek számít. A múlt század hozta el a különböző klipszeket is, amelyek szintén szükségtelenné tették a fül átlyukasztását, és az 50-es, 60-as években kifejezetten divatosnak számítottak, de mifelénk még a ’80-as években is ilyet hordott Icuka a bérszámfejtőktől.
Végezetül következzenek a legklasszikusabb típusok, melyek az elmúlt évszázadokban kristályosodtak ki, és amelyekre a ma viselt fülönfüggők többsége is visszavezethető:
#1 Karika
Amióta világ a világ, ez a típus mindig megtalálható volt a Földgolyón Európától Afrikáig, földrajzi helytől, kortól és társadalmi fejlettségtől függetlenül. Nem mindig kör alakú, a lényeg az, hogy az ékszer a fülcimpára merőlegesen helyezkedik el.
#2 Éjjel-nappali
Ezek a 2in1 fülbevalók a 18. században jöttek divatba, amikor is közkeletűvé váltak a több részből álló ékszerszettek. A felső, visszafogottabb, nappal viselt részre egy mozdulattal rá lehetett applikálni egy nagyobb függőt, ami egy csapásra alkalmi jelleget adott az ékszernek, így bármilyen esti öltözékhez megfelelt.
#3 Csillár
A girandole-nak nevezett típus szintén a 18. században jelent meg, és sokszor ez is két darabból álló, éjjel-nappal viselhető ékszer volt. Jellemzően egy központi motívumból kiágazó, legtöbbször háromágú fürt, csepp alakú függőkkel.
#4 Medál
Egy máig nagyon divatos, igazi klasszikus, amely egy kisebb felső és egy azon függő nagyobb, jellemzően csepp vagy körte alakú alsó részből áll.
#5 Alvós
Onnan kapta a nevét, hogy a többi verzióval szemben aludni is viszonylag kényelmesen lehet benne.
A viktoriánus Angliában jött divatba, és kezdetben arra szolgált, hogy a fülcimpába fúrt lyuk ne forrjon össze addig sem, amíg mondjuk gyász miatt nem ildomos díszes fülönfüggőket viselni, és a visszafogottabb, fejre simuló frizurának köszönhetően a fülek nem is nagyon vannak szem előtt. Mára azonban már saját jogon is stílusos kiegészítőként viselik, nehéz is elképzelni, hogy valaha ez a verzió csak holmi „játszós” fülbevaló volt.
Idővel aztán ez is kapott egy nagyobb függő részt, és elterjedtek az ebből kifejlődött dupla csepp fülbevalók.
#6 Torpedó
Nagyon karakteres forma, ami nem is való mindenkinek. A 19. században jött divatba, de ez a hosszúkás sziluett már az ókori etruszk fülbevalóknál is megfigyelhető.
Manapság kifejezetten légies variációkban is megtalálható, ettől függetlenül tudni kell viselni, hiszen nagyon meghatározza a fej, az arc kinézetét.
#7 Rojtos
Végezetül egy igazán játékos forma, ami bár már a 19. században megjelent, a jazzkorszakban élte igazán virágkorát, a 20. század 20-as éveiben.
Ahogyan a megrövidült, és sokszor szintén rojtos szoknya, ez is pajkosan mozgott tánc közben, és egyedülállóan játszott rajta a fény. Ez utóbbiak miatt ma is gyakori kiegészítője egy-egy buliszettnek.
Saját, nem reprezentatív felmérésem alapján egyébként a parfümhöz hasonlóan a fülbevalók viselése terén is két fő irányvonal figyelhető meg. Vannak, akik ugyanazt viselik mindennap, akár évekig, és legfeljebb csak különleges alkalmakkal térnek el a megszokottól. Másoknál a fülbevaló az öltözék szerves része, épp ezért tetemes készletet halmoznak fel belőle, és örömmel alakítják a napjukhoz a fülükben viselt ékszert.
Akármelyik csoportba is tartozol, a fül mindig kéznél van, érdemes hát neki egy kis figyelmet szentelni.
A fenti cikkhez inspirálóstunk innen, innen és innen.