Mi történik, ha az ’50-es évek feszesen elegáns amerikai férfija sutba vágja a háromrészes öltönyt, de még az inget is leveszi, hogy egy szál pólóban járjon? És ha a szűziesen csábos pin up lány lelép a garázsok faláról, és felszabadítja magában az ösztönlényt? Nos, akkor megszületik a 20. század egyik legdögösebb stílusirányzata, amelyet többszöri újjászületést követően az új évezred borbélyai és tetoválóművészei is egyaránt keblükre ölelnek, mert hála neki, egy darabig még biztosan lesz mit a tejbe aprítaniuk.
Szeretjük John Travoltát, és tulajdonképpen a harmincévesen gimnazista Olivia Newton John is bájos, de a Grease a címe ellenére úgy viszonyul a greaser/rockabilly szubkultúrához, mintha a Hip Hop Boyz életművéből akarnád megtudni, mi a hip-hop.
Forrás: IMDb
A Cry Babyvel és Johnny Deppel már valamivel közelebb jársz a hamisítatlan rockabilly életérzéshez, de ha a valódi gyökerekig akarsz visszanyúlni, Marlon Brandóig és A vadig meg se állj (amit egyébként a magyar Benedek László rendezett. – a szerk.).
Forrás: IMDb
Vagy mondok jobbat: szemléld meg az alábbi, Magyarországon méltán világhírű klasszikust:
A figyelmes szemlélő egyből kiszúrhatja, hogy az Egri Péter énekes révén testet öltött Elvis Presley-be oltott Johnny Rotten tűpontosan hozza azt, ami a rockabilly gyökerét és egyben esszenciáját adja:
a halál laza lázadást és stílusos beleszarást mindabba, ami a közízlés mércéje szerint rendben van.
Hogy megértsd, mi annyira vonzó ebben a harsány és színes stílusban, jó, ha tisztában vagy azzal, hol húzódott az ingerküszöb szűk hetven évvel ezelőtt. Nos, valahol az ingnél. Ma már nehezen hihető, de valaha pólóban járni valódi divatforradalom volt, lévén, hogy a tárgyalt ruhadarab eredendően alsóruházatként funkcionált. És valójában T-shirt, ahogyan ezt pólóügyi értekezésünkben tisztába is tettük:
Ami a nőket illeti, ahogyan évezredek óta mindig, a mindent a szemnek, semmit a kéznek elve érvényesült. Vagyis az még rendben volt, ha egy fehérnép megpróbálta lemásolni a férfiak nyálcsorgatásának tárgyát képező színésznők és pin up lányok outfitjét, de hogy nem átallotta felvenni az udvarlója dzsekijét, sőt, felpattanni mögé a motorjára vagy szerelembe vegyülni vele a hátsó ülésen anélkül, hogy a majdani házasság lebegett volna lelki szemei előt – na az már maga volt a fertő.
Forrás: IMDb
Vagyis a grunge-hoz és hiphophoz hasolóan
a rockabillynek is lételeme a lázadás és a nonkonformizmus,
még ha a derűsebbik végénél ragadja is meg az életet.
Greaser vs. rockabilly
Egyébként az, amit rockabilly stílusként szokás emlegetni, valójában a greaser szubkultúra, illetve annak megszelidített és kifehérített verziói. A greaserek a második világháború utáni Amerika szerény anyagi körülmények közt élő, többnyire latino vagy olasz gyökerekkel bíró munkáscsaládainak gyermekei, akik a szükségből erényt kovácsolva köpték arcul az amerikai álmot.
The Wild Ones (1953). – Fotó: Columbia Pictures
Az olyan ikonikussá vált ruhadarabok, mint a laza szabású farmer, a fehér póló vagy a creeper, a csótányroppantó talpú férficipő sokkal inkább gazdasági szükségszerűségek, mintsem stílustudatosság folytán váltak attribútummá: megfizethetőek voltak, és baromi jól néztek ki. A greaserséggel gyakran együtt járt a motorozás és a rockabilly zene iránti rajongás is.
A greaser szó egyébként egyszerre utal az embertelen mennyiségben elhasznált pomádéra és a bevándorlók körében gyakori sötétebb bőrszínre, így az elnevezés nem mentes a rasszista felhangoktól sem, és bizonyos társadalmi körökben a lányos szülők rémálmainak szinonimája. Elvis népszerűsége nem azért váltott ki akkora pánikot a tisztes háborús veterán apák és nejeik között, mert annyira durva erkölcstelenségnek számított egy babaarcú szépfiú csípőrázása, hanem azért, mert
a Király külseje egy az egyben azoknak a greasereknek az attribútumait viselte magán, akiktől egy valamire való WASP a leányait igyekezett távol tartani.
(A WASP az angol szlengben a felső-középosztálybeli, fehér, amerikai protestánst jelenti. – a szerk.)
A rockabilly, ami sokszor az egész öltözködési és életstílus elnevezéseként is szolgál, eredendően egy zenei irányzat neve, mely a rock and roll és a country nászából született, magán hordozva mindkettő elevenségét és életigenlését. Az amerikai Dél-Nyugat hegyes vidékein élő, egyszerű falusi emberekre használják a némileg lekicsinylő hillbilly elnevezést, innen a rockabilly második fele. Ahogyan a neve is utal rá, ez a muzsika nem az eltartott kisujjakról, az élére vasalt öltönyökről vagy a szemüket lesütő szende szűzlányokról szól.
A 25 éves Johnnyi Cash. Forrás: Amazon
A dallamvezetés faék bonyolultságú, és a szövegvilágra sem a mélabús mélyenszántás, sokkal inkább az életigenlő közvetlenség jellemző. Az alábbi formációt sokan a legelső rockabilly bandaként tartják számon, jóllehet maga az elnevezés még nem is létezett, mikor a Maddox tesók bájos énekesnőjükkel az élen addig nemigen tapasztalt színpadi showval kápráztatták el a nagyérdeműt. Szakértők szerint a banda nemcsak zeneileg, de színpadi attitűdjét tekintve is sok szempontból irányt mutatott az utána jövőknek.
A rockabilly igazi ikonjaivá, egyben a greaser-zsáner kifehérítőivé persze a millió dolláros kvartett tagjai, Jerry Lee Lewis, Johnny Cash, Carl Perkins és Elvis Presley váltak kicsivel később, az ’50-es évek közepén. Közülük is talán Perkins hozta leghitelesebben a greaser-életérzést, aki egy szegény munkáscsalád fiaként született, és teljes nyomorban, végső kétségbeesésében, állítólag egy papírzsacskóra firkantotta fel az alábbi, viszonylag ismert dalt.
A rockabilly aztán fokozatosan átadta helyét a klasszikus rock and rollnak, mely Elvisnek hála botránykőből a mainstream kultúra részévé, egyben sok milliós üzletté vált, számtalan változatban és alfajban öltve testet az elmúlt hatvan év során.
Greaser’s not dead
A greaser-pin up stílus aztán a ’70-es években éledt újjá ismét, a Grease által képviselt soft változat mellett erős ihletforrást nyújtva olyan punk legendáknak is, mint a Clash. Mindez nálunk némi fáziskéséssel a Hungáriában öltött testet, mely itthon a nosztalgia netovábbja volt, külföldön viszont punk zenekarként tartották számon. Bármi is a címke, Fenyő Miki és a többiek bizony igen korrekt színvonalon hozták zeneileg mindazt, ami a rockabillyhez kell.
A jampikultusz az új évezredet sem hagyta érintetlenül, az elmúlt évtized legszerethetőbb greaser reinkarnációja a saját magam körében folytatott egyszemélyes közvéleménykutatás alapján egyértelműen a még mindig tejfelesszájú Alex Turner. Pont.
(Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de érdemes megszemlélni, honnan indult a srác.)
Hogy mi az, ami máig életben tartja a rockabillyt? Ahogyan az Inked Boutique cikke fogalmaz, merészen vagy
provokatívan öltözni bárki tud, a valódi lázadás azonban csak kevesek kiváltsága.
Az ingerküszöb az egekben, ma már szemünk se rebben, ha nőtársaink bralette-nek becézett melltartóban, vagy a férfiak athleisure néven futó macinaciban, esetleg mindketten tangapapucsban róják az utcákat. Természetesen nem a régen minden jobb volt párt mellett kampányolok, már csak azért sem, mert szent meggyőződésem, hogy régen is minden pont ugyanennyire volt jó vagy rossz, mint most, csak én lettem időközben csitriből… khmm érett nő.
Azért Mark Ronson is jól tolja, elismerem. Forrás: Twitter
Mindössze azt próbálom érzékeltetni, hogy
a „mindent lehet” korában talán épp az a legnagyobb lázadás, ha valaki tudatosan ragaszkodik egy életérzéshez és öltözködési stílushoz.
Ha valaki képes egy órával korábban kelni, hogy belője a victory rollt, és tökéletesre húzza a tusvonalat a szeme fölött, vagy ha valaki arasznyi pompadourt nyírat, és nem fél akár naponta többször a helyére fésülni akkor is, ha körülötte mindenki buzz cutban tolja. Ha valaki simán lenyom egy munkanapot vörös stilettóban, vagy ha valaki szombat délután meccsnézés helyett a roncsként vett cadillacjét csinosítja a sufniban.
A rockabilly életérzés iránti rajongás ráadásul ma sokszor kéz a kézben jár az igényes tetoválások kultiválásával, még egy csipetnyi vadságot adva egy amúgy sem kimért stílushoz.
Ha te is tolnád a rockabilly stilót
Természetesen nem kell szanaszét varratnod magad, ha szívesen részesülnél te is a jóból, de az biztos, hogy ha komolyan gondolod a rockabillyt, és nem csak egy céges farsang erejéig próbálnád ki a jampiságot, komoly idő- és energiamennyiséget kell fordítanod a külsődre. De persze a farsang is jó buli lehet, szóval mindenképp olvass tovább a konkrét tanácsokért.
A stílus komoly vonzerejét adja, hogy a lázadás és a sokszínűség éltetése mellett a férfi nagyon férfi lehet, a nő pedig nagyon nő.
#1 Haj/smink
Férfiak számára a pompadour vagy a slicked back a legkézenfekvőbb opció, melyeknek legpofásabb verzióiról a Trendspotter össze is szedett neked egy csokorra valót. A wax és a farzsebben rejtőző fésű kötelező tartozék, magára valamit is adó greaser arc utóbbit nem rest akár nagy nyilvánosság előtt is használni, ha a szükség úgy kívánja.
A pompadúr megkérdőjelezhetetlen májerségéről külön cikk is született. Abban megtalálod a legfontosabb tudnivalókat.
A nők fején a victory roll mindent visz, egy igazi pin up lány nem adja ennél alább. Tessék, egy tutorial a kivitelezésről:
Macerás? Igen. Állatul néz ki? Igen. Persze ha nincs időd/kedved/hajad ehhez a frizkóhoz, még mindig ott van a drámaian buggyosra sütött frufruval kombinált lófarok, melynek szóló és dupla változata egyaránt remekül illeszkedik a stílushoz. A hajszínt illetően csak a képzeleted és a merészséged szabhat határokat, a szénfeketétől a rikító pinkig nagyjából bármi jöhet.
Az arcot illetően a klasszikus, szájhangsúlyos pin up smink alapelvei az irányadóak, viszont minél pirosabb a rúzs, és minél merészebb a tusvonal, annál jobb. Manapság a tetoválás mellett arcon elhelyezett piercingek is összefonódtak a rockabilly stílussal, de természetesen ezek nélkül is remekül működik a dolog.
#2 Ruha
Az alapértelmezett kellékek férfiak számára a farmer, a póló, esetleg a rövid ujjú (vagy felkarig feltűrt) ing és a bőrdzseki. Mind a lányok, mind a pasik számára létezik a rockabillynek egy szolidabb, kevésbé polgárpukkasztó változata, mely sokat megőrzött a klasszikus eleganciából, csak némileg lazított rajta. A férfiak zakó helyett blézert vagy kardigánt, esetleg baseball dzsekit húztak a pantalló mellé, és olykor már befigyelt az élénk mintás ing is, a lányok pedig egy szűziesebb verziót mutatva billegtek a swing ruha – kardigán – lapos sarkú cipő kombóban.
A klasszikus lázadó greaser jampi viszont laza szabású farmert, fehér pólót/trikót vagy kontrasztos színekben pompázó inget hord, a lábán bakancs vagy vastag talpú creeper.
Egy jó opció. Forrás: Rebels’ Market
A lányoknál a bő, gyakran krinolinos szoknya mellett teret nyertek a testre simuló ceruzaszoknyák, halásznadrágok és sortok, valamint az élénk színű magassarkúk. De ami az átlagos amerikai gimnazistalányból igazi tűzrőlpattant rockabilly bigét csinál, az a minél kontrasztosabb pöttyös minta és a nyakban vagy hajban megkötött kendő.
És persze mindkét nem számára a Marlon Brando által piedesztálra emelt, klasszikus fekete bőrdzseki teszi fel az i-re a pontot.
Forrás: IMDb
Nem állítom, hogy rockabilly arcként élni a mai magyar hétköznapokat egy könnyű út. De hogy a mainstream arcul csapásának és a fogyasztói tucatkultúrával való szembemenésnek az egyik legszórakoztatóbb módja, azt nagyon is.
