30 év kellett hozzá, hogy megtanuljam, elengedni valaki kezét nem minden esetben jelent veszteséget. Még akkor sem, ha az elengedés szó hallatán inkább fut végig a hátamon jeges, magányos érzés, mint lélekmelengető boldogság. Hiszen az ember alapvetően társas lénynek született. Lételeme, hogy olyan kapcsolatokkal bástyázza körbe magát, amelyektől teljesebb lehet az az élet, amit egy szempillantás ideje alatt tölt a földön. Nagy valószínűséggel ezért is szenvedünk meg mindent, ami a gyarapodással ellentétes előjelű folyamat. Pedig a kiteljesedésünkhöz vezető út kinőtt kapcsolataink maradványaival van kikövezve, melyek járulékos veszteségként mutatják, mekkora utat tettünk már meg.
Mégis, túllépni egy barátságon, egy szerelmen, vagy akár egy családtag eltávolodásán az esetek többségében mardosó, fájdalommal teli érzésekkel jár. De lehetne ez másként is, ha belátnád, hogy olykor ez az élet természetes velejárója. Ha elfogadnád, hogy az egyén fejlődése nem mehet végbe anélkül, hogy a környezete ne változna. Ahogy a kígyók levetik kinőtt bőrüket, úgy időről időre te is le kell, hogy rázd magadról azokat az embereket és azokat a kapcsolatokat, amelyek ahelyett, hogy a szárnyaid alá szelet támasztanának, inkább két kézzel húznak vissza abba a porba, amiből te főnixmadárként készülnél újjáéledni és szárnyalni. Azzal pedig, hogy továbblépsz talán nem csak magadnak, a másik félnek is szívességet teszel. Mert ami a te könyvedben meg van írva, máséban még nem feltétlen szerepel. Ettől pedig ő sem, és te sem vagy kevesebb. Maximum a közös út lesz rövidebb, mint terveztétek.
„Barátságok” tömkelege
Az okosok és a statisztikák szerint életünk során közel 400 barátságot kötünk, azonban ezekből csupán minden 12. lesz tartósabb a hűtőnkbe tett tejnél (a hozzám hasonlók esetében szerintem mondjuk ezek a számok feleződnek, vagy inkább negyedelődnek… de az arány még stimmelhet is). Barátainknak felét pedig 7 évente lecseréljük. A bölcsebbek önként, a kevésbé tudatosak pedig inkább a szenvedő fél szerepében megélve a helyzeti átalakulást. A legtöbb nagyreményű szerelem esetében is lehet hasonló a képlet.
Ott, ahol nem a nevető harmadik és nem is az eleve kudarcra ítéltetettség nyírja ki a románcot, általában szimpla érdekmúlás üti fel a fejét, aminek az alapja, vagy a kölcsönös belekényelmesedés, vagy az a kétirányú változás, amit semmiféle erőfeszítés nem tud közös fedél alatt tartani.
Nincs ez másként egy munkahellyel sem, amit akár 4-5 évig is otthonunknak hittünk. Hiszen nem csak kapcsolatokon, hanem élettereken, szituációkon, célokon és missziókon is túlnőhetünk, amiket kezdetben véglegesnek hittünk. Ami viszont jogosan tekinthető talán veszteségnek, hogy ugyanezen folyamatok, bármilyen furcsa, de végbemehetnek családi kötelékeken belül is. A gyerekként mindenkinél jobban összetartó testvérek is könnyen válhatnak ünnepnapokon összetalálkozó félidegenekké, akiket csak a részben egyező kromoszómaállományuk és anyjuk unszolása tart még a beszélőviszony közelségében.
Akármilyen kapcsolatról is legyen szó, érdemes észrevenni és felismerni, amikor elkezdünk túlnőni annak keretein. Ezzel lehetőséget adva magunknak arra, hogy tudatosan dönthessünk, hogyan tovább. Mert hiába nőttél túl te a másikon, ha ő lesz az, aki ezt előbb észleli, és a saját egója mentésére hamarabb köt útilaput a talpadra, mintsem felocsúdnál. Persze hosszabb távon ezzel is szívességet tesz neked, mégis te lehetsz az értetlenül szenvedő, ha nem látod előre, hogy az életed, céljaid, terveid, napjaid már rég túlszárnyalták a másik fél leegyszerűsített valóságát. Szóval legyél magaddal jófej, és figyelj az alábbiakra.
#1 A beszélgetés minősége
Függetlenül a kapcsolat típusától, a minőség fokmérője minden esetben a kommunikáció mélysége. Ha azt veszed észre, hogy az időjáráson és 1-2 agyonismételt témán túl nincs más metszéspont, az elég erősen jelzésértékű lehet. Ahogyan az is, ha a korábban éjjeleken át tartó őszinte beszélgetések helyét átveszi az egyik fél által kierőszakolt, kínos szünetekkel tarkított kötelező jópofizás.
#2 Az izgalom szintje
Előfordulhat, hogy jó a beszélőkéd, így nem ütközöl bele kínos csendekbe és megrekedő beszélgetésekbe és a másik fél sem adja egyértelmű elutasítással a tudtodra, hogy nemkívánatos számára a kommunikáció. Viszont, ha nincs kihívás, izgalom, gördítő lendület, építő vita, egymás szavába vágó akarás, az is kapcsoljon vészvillogót benned. Hidd el, a langyos pocsolyavíz előbb-utóbb kellemetlenül hullámzik majd kettőtök között, ezért jobb nem sokáig dagonyázni benne.
#3 A kibúvók gyakorisága
Sokszor sokkal hamarabb menekülésre fogod, mint hinnéd. Amikor egy találkozót századszorra mondasz le, amikor már eleve úgy időzítesz, hogy csak 1 órád legyen, vagy nyugtat a tény, hogy ha túlesel rajta, akkor utána 3 hétig nyugtod lehet, te már legbelül rég felhintetted sóval a kapcsolat emlékezetét is. Függetlenül attól, hogy ezt akár hónapokig, évekig nem vagy hajlandó beismerni magadnak és futod ugyanezeket a köröket unos-untalan.
#4 A hallgatás oka
A végstádium jelzőrakétája az a szint, amikor a sikereidet, élményeidet, eredményeidet rejtegetni kezded. Ezekből lesznek azok az egyoldalú találkozók, amikor a másik csak önti rád a nyomorát, miközben te órákon át csak hallgatsz, mert jóérzésű barátként nem akarsz azzal felvágni, hogy nálad éppen minden klappol. Persze előfordulhat átmenetileg, hogy épp ellentétes hullámon utazik az életetek, de ha ez a szituáció állandósulni látszik, akkor az előbb-utóbb mindenki számára kellemetlen. Ahogy az sem jobb, ha a másik sem sikertelen, te mégis azt érzed, hogy a te élményeiddel nem tudna azonosulni, így nem is osztozol rajtuk vele. Ha egy kapcsolatban nem tudtok a jónak együtt örülni, akkor a lendület gyorsan elvész.
#5 Az unalom és a bűntudat
Amikor úgy veszel részt egy találkozón, hogy közben azon töröd a fejed, másnap, mással mennyivel jobban fogod érezni magad, akkor kár sokáig szaporítani a meetingeket már. Teljesen rendben van, ha a barátaid berekedtek azon a szinten, hogy a belvárosi éjszaka legyen az otthonuk, míg téged már rég az hoz izgalomba, hogy otthon főzz a pároddal és áthívd a kollégáidat egy közösen borozós estére (Az is lehet, hogy te vagy koravén, és akkor mi van?…). Emiatt egy percig sem érdemes hibáztatnod magad. Inkább csak légy őszinte. Lehetőség szerint magaddal és velük is.
#6 Más lapok
Lehet, hogy már 5 éve együtt vagytok és nagynak indult a szerelem, mégis arra ébredsz egy nap, hogy nem egy irányba néztek. Lehet te hamarabb felnőttél, lehet a másiknak ez még nem is célja. Ha előtted már egy gyűrű, egy család és egy közös otthon képe lebeg, míg a másik fél csak a karrier, az önmegvalósítás és a szórakozás oltárán szeretne áldozni, akkor sanszos, hogy te előrébb jársz abban a könyvben, aminek ő még csak az előszavát lapozgatja. A rossz hír az, hogy ezeket a folyamatokat felgyorsítani nem lehet, viszont tehetsz mindkettőtöknek egy szívességet azzal, hogy átengeded őt egy olyan partnernek, aki nem nyomasztja majd a túlérett elvárásaival. Vagy, ha fontosabb számodra ettől, akkor még mindig lehetsz türelmes, de tudd, hogy ez esetben nincs jogod erőszakosnak lenni. Az, hogy te hamarabb lapoztál még nem kiváltság és nem is fölény a másikkal szemben, csupán egy más állapot.
#7 Konfliktusok gyakorisága
Ha benned már nincs elég szeretet a másik felé, akkor nem meglepő, hogy a különbözőségeitek előbb fognak szemet szúrni, mint amennyire a hasonlóságaitok össze tudnának kovácsolni. Ha egyre égetőbb problémának érzed, hogy még mindig nem lépett előre a ranglétrán miközben te szárnyalsz, ha már azon is összevesztek, színház vagy mozi legyen az esti program, ha a tőled kapott könyv a billegő szekrény sarka alatt végzi, míg te értetlenül forgatod a neveddel ellátott xbox konzolt, miközben ennek emelt decibellel hangot is adsz, akkor sok virágvasárnapotok már nincs, és ezt jobb tisztán látni.
A fejlődés mindenkinek mást jelent. Az ütemét pedig mindenki maga választja meg. Ahogy arról is egy személyben kell döntened, mennyi időt adsz a másiknak, hogy beérjen téged, adsz-e egyáltalán. Ha a továbblépés fájó, akkor sem biztos, hogy hibázol, ha elengedsz egy kezet azért, hogy helyette te is, és az egykori barát, társ, kolléga is egy olyan embert húzhasson magához közel, akivel közös tempóban, közös cél felé menetelhet tovább, minden kényszertől mentesen. (Kivétel ez alól a család, értük mindig egy fokkal tovább érdemes küzdeni.)
További bölcsességeket a témában itt olvashatsz.