Írtunk már a prémium és luxusórákról egyet s mást, de most nem finomkodunk tovább, jön az ultimate rangsor. Lássuk a 10 leg-leg-leg óramárkát, amit ma pénzért kapni lehet, de persze – ahogyan az lenni szokott – most se lesz annyira egyszerű ez a történet.
E témában – különösen általános divatlapok, nem kifejezetten az órarajongókat célzó orgánumok hasábjain – gyakran olvashatók bődületes ostobaságok enyhe szakmaiatlanságok, így különösen szerencsés, hogy most egy nem órafetisiszta szaklap önthet tisztább vizet a pohárba. Vitatkozni természetesen velünk is lehet, bármi gondolatod támad, ne tartsd magadban, comment below.
Mivégre ez az egész
Kezdjük azzal, hogy maga ez a téma bizonyos nézőpontból eleve butaság. Luxusórákról beszélgetünk, vagyis olyan csecsebecsékről, játékszerekről,
örömszerző ékszerekről esik szó, amelyekre valójában nincs szükséged,
legalábbis ami az eredeti funkciójukat illeti.
Az időt a telefonodról vagy egy tízezer forintos Casióról is le tudod olvasni, ez tény. Ugyanakkor többször szó esett már róla, hogy az óra ma elsődlegesen nem használati tárgy, sokkal inkább az önkifejezés eszköze. Stílusról, divatról, reprezentálásról szól, mutathatja a valóságot vagy épp azt, amire vágysz, ahová el szeretnél jutni – és mindez totál rendben van. Mindezeken felül minden luxusóra egyfajta műalkotás is, és ilyenformán érték, befektetés, klasszikus vagyontárgy, igazi értékőrző, még ha a legtöbb lakásbiztosítás nem is tekinti annak, kivéve, ha nemesfémből készült (e téren is lenne hova fejlődniük a szolgáltatóknak).
Lényegtelen tehát, hogy gyűjtői szenvedély, vagányság vagy bölcs megfontolás visz rá, ezekkel az órákkal luxuscikkek lesznek a birtokodban, átlagosan legalább 2 millió forintot fizetsz ki értük belépő szinten, s a felső határ (mint minden luxustermék esetén) a csillagos ég.
Efféle presztízs és árképzés mellett egyértelmű, és a valóságnak is megfelelő elvárás, hogy szinte minden egyes darab egyfajta tökéletesre hangolt mérnöki csoda, valódi műremek legyen. Sorrendet felállítani köztük ezért sem könnyű, illetve igen sok benne a szubjektív elem.
Objektív szemmel közelíteni leginkább csak az árcédulához lehet, bár ez sem mindig egyértelmű. A legtöbb márka az alsó – azaz a 1-2 millió forintos – értéktől a sok 10 milliósig, néha a több 100 milliós döbbenetes határig is kínál órát. Ráadásul az, hogy mi a drága, avagy mi a luxus, nyilván egészen más jelent egy órarajongó szaudi hercegnek, mint egy magyar közmunkásnak.
Végezetül az is egyénfüggő, hogy az egyik márka x modellje vagy a másik márka z modellje jelent-e nagyobb értéket az ember szemében. Többre értékeled-e az acél nemes ragyogását, vagy inkább az arany napvörös fényéért rajongsz, esetleg elképzelni sem tudod az életet gyémántokkal körbepakolt, gyöngyház berakásos platinaóra nélkül.
Mégis,
az elmúlt 50 évben kialakult egyfajta társadalmi elfogadottság és tisztelet bizonyos óramárkák iránt.
A világ fejlett országaiban és az erősen fejlődésben lévő vidékeken egyaránt. A diktátor vagy a focilegenda is csak ember, ő sem akar mást, mint az átlag: jól élni. Legyen sok pénz, paripa, fegyver és legalább egy-egy nívós darab mindkét csuklójára, hiszen tudja, hogy értő körökben ezzel tudja csak igazán harsány sikereit megmutatni.
Eme múltból táplálkozó, legendás presztízst, valamint azon személyek vagy források véleményét felhasználva, akiket hitelesnek ítélünk meg, továbbá személyes tapasztalatainkat is egybegyúrva, most lássuk tehát a legmenőbb luxusórák tízes listáját.
Góliátok vs. függetlenek
Muszáj szót ejteni még egy csavarról elébb. Ugyanis a drága órák világát is ketté kell osztanunk, ha egyfajta rangsort, végső soron értékítéletet kívánunk mondani róluk. Az egyik kategóriába kell kerülniük azoknak márkáknak, amelyek óriási cégbirodalom felett diszponáló befektetői csoportokhoz köthetők, ezáltal szinte korlátlan pénzügyi forrásból gazdálkodhatnak. Szintén e skatulyába kerül az az óramárka, amelyik saját erőből maga is hatalmas anyagi forrást, adott esetben más óramárkákat is tulajdonol, ezáltal jelentős számú órát állít elő évente. Végső soron tehát e kategória szereplői utcahossznyi előnnyel indulnak a piacon, minden szempontból.
Ezen „nagy” márkák közé sem lehet egyértelmű egyenlőségjelet tenni. Az viszont bizonyos, hogy sokkal nagyobb példányszámban termelnek órát, mint az úgynevezett „függetlenek”, amely cégek még ma is a korai, manufakturális körülmények között alkotnak. Kicsinek legfeljebb a termelés volumene szempontjából nevezhetnénk őket, mert
e második kategóriába sorolt márkák egyes órái jóval drágábbak, mint a „nagy” és ismert luxusóramárkák legdrágább darabjai.
Tény azonban, hogy a „függetlenek” évente 1 – 5 – 10 – 20, nagyon jó esetben 50 db órát ha készítenek. Jellemző, hogy szinte mindent házon belül, saját maguk állítanak elő, néha szinte tényleg „kézzel”, bár közöttük is ahány cég, annyiféle megközelítés, hiszen nyilvánvalóan az olyan független és ultra high-tech márka, mint az URWERK vagy a Richard Mille nem kézifűrésszel reszelgeti ki a fogaskerekeket a 30-50-100 milliós darabokhoz.
Mindez ezen a ponton rendkívül bonyolulttá és zavarossá válhat, végképp reménytelenné téve, hogy ezeket a független, de egyébként többnyire a csúcskategóriát árban és minőségben is képviselő órákat objektív szempontok alapján rangsorba állítsuk, legalábbis nem ebben az írásban. Esetleg majd egy másikban.
Azt viszont látnod kell, hogy ha luxusórára vágyik, ma már jó eséllyel a magyar milliárdos is, de a szaudi herceg biztosan valamilyen független márka 10-20-30-50-80-100 milliós modelljét újítja be a farsangi mulatságra. Ezzel együtt a független márkák sok szempontból mégsem mérhetők össze a „nagy” óráscégekkel.
Hiányzik ugyanis a történelem, ami legitimálja és igazolja őket, ami zamatot és értékállóságot ad a termékeiknek.
Hogy ez később meglesz-e, vagy pár évtized múlva már senki nem emlékszik rájuk, ma lehetetlen megmondani, és nincs időnk arra, hogy kivárjuk. Ennek megfelelően hiányzik az az általános, nem csak órás körökben elfogadott respekt is, ami a „nagy” márkákat körülveszi. Kérdéses végül az értékállóságuk is. Jó eséllyel a nagyon kis darabszámban készülő, csak egy szűk réteg által ismert órák hasonlóan szűk körben cserélhetnek majd gazdát a jövőben is, ami azt jelenti, hogy csak nagy szerencsével, bizonyos körülmények között tekinthetőek jó befektetésnek, legalábbis a jelenlegi piaci viszonyok között.
És ha már szó esett az értékmegőrzésről, eladhatóságról, történelemről, a TOP 10 felállításához is segítségül hívjuk ezen jellemzőket, hogy a rangsor tényleg elfogulatlan legyen.
Értékelési szempontok
Az alábbi mutatók szerint kapott egytől tízig pontot minden márka, ezek összege adta ki az összpontszámot, ami alapján végül összeállt a rangsor.
#1 Árcédula
Minél drágább az óra, annál nagyobb a pontszám. Átlagolunk, mivel a legtöbb márka „olcsóbb” szegmensben is kínál órát, és a végletekig sem restel elrugaszkodni, ha egy-egy rendkívül komplikált vagy épp drágakövekkel kivert, limitált példányszámban készülő óráról van szó. Figyelembe vesszük, hogy az adott márka az adott áron kínált órájából mennyit gyárt, az mennyire elterjedt, mennyire népszerű, mennyire ismert.
Minden csak annyit ér, amennyiért el lehet adni,
ezért minden óramárka esetén a használtóra-piac átlagárait vesszük figyelembe, a bolti ár ugyanis 99%-ban (főleg itthon) jóval magasabb, köszönhetően többek közt az adótartalomnak.
#2 Értékőrzés
Megmutatja, hogy milyen tartósan őrzi meg az óra az értékét, azaz mennyire jó befektetés, egyszerű-e eladni a vételihez közeli vagy akár azt meghaladó áron. Ezzel kapcsolatban megfigyelhetőek tendenciák a piacon, bár mindez akár havonta képes megváltozni. Azonban mégis van pár ökölszabály. Például, hogy a Rolexet bármikor el lehet adni.
#3 Patina
A magyar nyelv értelmező szótárának szavaival élve „történeti múltjánál, érdemeinél fogva megbecsült, értékes, híres”. E pontban vehető figyelembe az adott márka történelme, legalábbis amennyit többé-kevésbé biztosan tudhatunk róla, valamint azon technikai fejlesztések, felfedezések, legelsőként bevezetett találmányok, újítások, amelyek a márka múltjában meghatározóak és kiemelkedőek.
#4 Komplikáció
A márka óráiban fellelhető szerkezet minőségére, illetve azon tudásra utal, amit „belepakolnak” a termékeikbe. Szintén szempont az is, ahogyan mindezt tálalják, nem utolsó sorban a megbízhatóságot és a használhatóságot is figyelembe véve. Szintén egyfajta átlagolással határozzuk meg a pontszámot, tekintve, hogy a legtöbb luxusmárka kínál relatíve egyszerű, de hihetetlenül komplikált szerkezeteket is.
#5 Egyediség
A legszubjektívabb szempont is lehetne, hiszen főleg ízlés dolga mennyire találunk menőnek egy órát. Mégis a többi márkától eltérő dizájn, gyártási technológiák, különleges anyagok használata és jó pár egyéb jellemző alapján objektíve is meghatározható, mennyire egyedi egy óramárka a többihez mérten.
10. helyezett:
IWC Schaffhausen
Származási hely: Svájc
Belépő szint, a régebbi darabok 600 ezer forinttól kezdődnek. Az újabb és komplikáltabb szerkezettel, nemesfém tokkal szereltek akár a 60 milliós árat is elérhetik. Átlagosan 5-10 millió forint között már elég komoly „schaffit” kaphatunk.
A márka modelljei (a luxusórák piacán legalábbis) az alsóbb szegmensbe esnek. Ez kisebb presztízst jelent, ugyanakkor könnyebb őket eladni is a használtóra-piacon, hiszen szélesebb a kör, amelyiknek telik rá. A nemesfémből készült változatok, mint jellemzően minden, ami nemesfémből készül, jól őrzik értéküket.
Napjainkban az IWC órák iránti kereslet, illetve a köréjük épített imázs erősödő, pozitív képet mutat,
köszönhető ez talán a Formula 1 évek óta világverő csapatának is, hiszen az aktuális világbajnok csuklóján minden versenyhétvégén ott figyel egy külön neki készített, extrémen egyedi Big Pilot.
A márka idén 150 éves. A név egy rövidítés, IWC, azaz International Watch Company, és illik mögé biggyeszteni a németesen csengő Schaffhausen nevet. Érdekessége, hogy egy amerikai, az órás iparban egyébként jártas vállalkozó alapította 1868-ban. Schaffhausen, a székhelyül szolgáló város Svájc nyugati részébe esik, mely vidéken akkortájt nehezebb körülmények között éltek az emberek. Az órakészítés egyáltalán nem volt honos a tájon, nem úgy, mint a kelet-svájci városokban, ahol az összes többi „nagy” óramárka székelt. Emiatt a korabeli bérek, az adók és járulékok is jóval alacsonyabbak voltak, mint az egyébként már „bejáratott” óragyártó területeken. A márka meglehetősen amerikai módon a nagyobb profit érdekében bontotta ki szárnyait. Szintén az amerikai vezetés hatására született meg egyből a kezdeti időkben az egyébként bizonyos szempontból korszakalkotó újítás, az eső „digitális kijelzővel” szerelt óra 1885-ben. Na ne hidd, hogy az ufók elhozták a 20. század technikáját a német-amerikai-svájci órásoknak. Arról van szó, hogy
a mai, digitális kijelzővel megáldott órákhoz hasonlóan nem mutatók mutatták az időt a számlapon, hanem tárcsákra festett arab számok,
rendkívül leegyszerűsítve ezzel a pontos idő leolvasását.Az újítás nem hozta el a megváltást, s lássuk be, mai szemmel is furcsán fest, ezzel együtt elkészítették a 1885-ös verzió előtt tisztelgő másolatot (homage).
Az IWC, avagy egy „Schaffhausen” nemcsak hangzásában németes, de az a bizonyos precízség szintén alapvető jellemvonása a márka óráinak. Jól mutatja ezt az 1940-ben megalkotott óraszerkezete, a „Caliber 89”, amelyek közül sok ma is hibátlanul működik, több mint 70 év elteltével.
Napjainkban az IWC saját maga készíti szerkezeteit. A Grande Complication órákban 659 elemből álló, 71 köves szerkezet tud 17 különböző olyan funkciót, mint például az 500 évig előre pontos öröknaptár, a holdfáziskijelzés, avagy a percismétlő funkció. A piacon egyedülállóan az IWC Big Pilot órái tudnak 7 napos járástartalékot és automata szerkezetet kínálni együtt.
Infobox: A percismétlő, avagy „minute repeater” egy igen ritka és különleges komplikáció, vagyis többlettudása az órának a „szimpla” időmérésen felül. Dióhéjban: egy vagy több apró, többnyire látható kalapács gombnyomásra, adott ütemben ütni kezdi belülről az óratokot, ami ettől finoman kong, akár egy nagyon lágyan szóló harang. Eltérő hangszínen szól, mikor az órát, megint másképp, mikor a percet üti el, így adott esetben az órára pillantás nélkül is hallani lehet a pontos időt. Amilyen bonyolult ezt megvalósítani a milliméteres dimenzióban, annyira brutálisan megdrágítja az órát, amibe belekerül.
Az IWC leginkább a Pilot órákkal került be a köztudatba. Ez a rendkívül egyedi megjelenésű, a többi órához képest hatalmas (46 mm), letisztult, egyszerű, óriási koronával szerelt óra a márka egyik legkeresettebb modellje, amelyet 1940-ben készített el először, s a megjelenése máig alig változott. Hasonlóan ismert és elismert a Portuguese széria, amely inkább a konzervatívabb, visszafogottabb elegancia kedvelőinek készült. Egyébként az IWC kínálatában találunk a klasszikus nemesfém órákon felül különleges anyagokból, titániumból, bronzból készült darabokat is, mi több, az IWC gyártotta az első titánium tokkal és titán „szíjjal” készült órát 1978-ban.
9. helyezett:
A.Lange & Söhne
Származási hely: Németország
Régi zsebórát ugyan találsz e márkanévvel 700ezer forint körül, karórát azonban 2-3 millió forint alatt aligha. Az újabb modellek 4 millió forint körül indulnak, míg a csúcson elérik a 80-90 milliós árszintet.
Hagyományosan visszafogott, de egyedi megjelenésével a kedvelői számára bizonyára 5 x 10 pontot kapna, ahhoz viszont nem eléggé ismert és népszerű, hogy e körön kívül túl kelendő lenne, legalább is egyelőre. Ráadásul egykori tetszhalott álma miatt eleve hátrányból indul, amely hátrányt azonban könnyen ledolgozhatja.
Ez a márka
az egyetlen nem svájci székhelyű luxusóra, amely bejutott eme értékelésbe,
bár láthatjuk, hogy a többi márka sem igazán nevezhető egyértelműen svájci órának, gondoljunk csak a Paneraira. A szóban forgó viszont eredeti, német gyökereit a mai napig nem tagadta meg. Saját történetét kissé túlzásba esve egészen 1168-ig vezeti vissza, amikor is a szász vidékeken fellendült az ezüstbányászat, s az „ezüstláz” nyomában kézművesek, mesteremberek egész serege telepedett meg a régióban. A realitás talaján maradva inkább igaz, hogy a márka alapjait Ferdinand Adolph Lange tette le manufaktúrája megalapításával a német (szász) Glashütte nevű városkában, ahol a cég központja a mai napig megtalálható, bár a jelenlegi vezetés a Richemont Csoport markában figyel. Az ipart zsebórák gyártásával kezdte, az 1900-as évek elejére szultánok, királyok kedvelt márkája lett. A karóragyártás az 1939-es évet követően kapott lendületet, amikor is a márka a német hadsereg beszállítójává vált. Valószínűleg ennek is köszönhette aztán, hogy 1948-ban a márkanevet viselő gyárépületeket a szovjet hatalom kisajátította, így a cég lényegében megszűnt.
De mégsem örökre, mert 1990-ben újjáéledt, többek között az IWC és a JaegerLe-Coultre segítségével. A történet eddig talán nem feltétlenül emeli a céget a top 10-be, azonban 1990 óta sok más, szintén e rangsorban szereplő óramárkától eltérően egyből és kizárólag saját, házon belül készített szerkezetekkel kínálja óráit, ráadásul kiváló minőségben, szinte kizárólag nemesfém tokba szerelve. A legtöbb svájci „nagy” márkától eltérően e remek német óra
minden eleme házon belül készül, közülük néhányat kizárólag helyben bányászott, német ezüstből alkotnak tökéletesre.
A márka, annak ellenére, hogy német, tudja, és kínálja is mindazt, amit a legjobb svájci luxusmárkák.
A Lange órák megjelenésére leginkább a konzervatív egyediség jellemző, sajátosan visszafogott, mégis különleges. Legemblematikusabb óráiban a számlapon belül több segédszámlap mutatja a percet, az órát, sajátos a dátum megjelenítése, vagyis az elsőre hagyományosnak tűnő, kerek óra, közelebbről nézve igen sok kifinomult különlegességet tartogat.
8. helyezett:
Panerai
Származási hely: Olaszország
A Panerai a tudathasadásos luxusmárka. Az elmúlt években piaci részesedésével együtt az óráik mérete is összement a mosásban. A „klasszikus” Panerai 44, a legmenőbb darabok 47 mm széles tokkal készültek, de készült 60 mm széles óra Arnold Schwarzenegger csuklójára is. Olyan legendás darabok után, mint az első modern, bronzból készült időmérő, ami milliók szívét és 1000 mázlista rajongó pénztárcáját ejtette foglyul a 2000-es években, az útkeresés hevében megszületett a 42, majd a 40 mm-es tok. A mélypont, izé, tetőpont, a 2018 januárjában bemutatott, 38 mm széles óra.
Kinek szól a Panerai ma? Okos dolog hátat fordítani a sok ezer paneristinek csak azért, mert az elmúlt években az átlag szingapúri vagy kínai jómódú nem vett minden évben új órát?
A fenti anomália megnehezíti az árkategória meghatározását, hiszen az új, kisebb tokkal szerelt óráik már újonnan is megvásárolhatók akár 1 millió forint alatt, de hasonlóan „olcsóbb” pár régebbi modell, abból a bizonyos Ferrari szériából, amit kb. senki nem ismer, és annyi köze sem volt ahhoz a bizonyos Panerai DNS-hez, mint az új, 38 milis lányka óráknak.
A komolyabb darabok mindenesetre még ma is bőven 1 millió felett kezdődnek. Átlagáruk 2-3 millió között ingadozik, mert ahogy a Panerai is szemmel láthatóan keresi önmagát, úgy a piac is próbálja beárazni ezt a bizonytalankodást. Az ár egyébként 8-10 millió forintig kúszik, és hatalmas ugrással elrepít minket a limitált példányszámban készülő, 100 millió forintos, tourbillon szerkezetes, percismétlős, nemesfém tokba pakolt, csontvázasított álomórákig, igaz a legújabb, 2018-as csúcsmodellek már 30-35 millióért hazavihetők.
Az értékállóság a fenti okokból kifolyólag erősen megkérdőjelezhető. Talán túl hirtelen és túl hangosan jött a siker, s most
10-15 év szárnyalás után ereszteni látszik a léggömb.
A lángolás időszakának kezdetén beszerzett órák azonban ma jóval többet érnek, mint korábban. Az első bronz órából, avagy a Bronzo-ból, ami megjelenésekor 1 millió forintba se került, ma 12 millió alatt aligha találni, persze ezt már nem gyártja a cég. Ellenben a legújabb, 2017-ben megjelent, kék számlapos „új Bronzo” az 5 milliós listaárához képest 10 millió alatt szintén beszerezhetetlen. A Panerai tehát még ma is igen népszerű, az eladásával sincs különösebben gond. Az kesereghet csupán, aki 2-3 éve, a csúcson vásárolta meg az elsőt, és most megválna tőle, mert bizonyosan nem keres rajta, az idő ugyanakkor lehet, hogy neki dolgozik, ha a Panerai tovább erőlteti a gyerekórák gyártását.
A cég múltja egyébként kissé homályos. Egyrészt mert valóban, 1860-ban egy olasz órás, Giovanni Panerai alapított egy céget, saját magát választva névadónak, de lényegében nem volt az más, mint egy órásüzlet, ahol javított, szervizelt, illetve órásmester iskolát is működtetett. 1916-ig azonban semmilyen különleges fejlesztést, egyedi innovációt nem találunk a kutyabőrön. A fenti dátummal kelt viszont a Radiomir modell, kifejezetten az Olasz Királyi Haditengerészetnek, és
a márka hadászati kötődése ezen a ponton megpecsételődött.
Az bizonyosnak látszik, hogy a Panerai volt az első órás cég, amely a rádium nevű sugárzó anyagot felkente a számlapokra, nem ismerve még annak káros mellékhatásait, megalkotva ezzel akár a vízben is igen jól leolvasható órát. A Panerai ily módon egyet jelentett a világító számlapos órák megjelenésével, mi sem utal erre jobban, mint hogy másik legendás órájuk a Luminor nevet kapta. Az újabb óra új tokot kapott, nagy hangsúlyt nyert a vízállóság (lévén katonai búvároknak fejlesztette a cég), illetve tovább finomodott az óra „lúmja”, megjelent a szendvicspanel-kialakítás, ami szintén Panerai védjegy.
A cég egy idő után kizárólag katonai megrendeléséket szolgált ki, és ugye az olaszok sem az erő jó oldalát választották a második világháborúban. Nyilván nem egy náci tiszt kezén virított annak idején Panerai óra, azzal együtt, hogy e téren igen sok márkának lehet „eltitkolni valója”. De ami még érdekesebb, hogy a cég történelme 1992-ig alig – alig felderített, sőt, az átlagember számára egyenesen ismeretlen volt. Ezek a katonák szeretnek titkolózni. A valódi szárnyalás végül 1997 után következett, amikor a céget most is tulajdonló Richemont Csoport vette kezébe az irányítást, és elhozták a Panerai egyediségét a polgári felhasználók számára.
Az IWC-hez hasonlóan jobb nem kapargatni a múltat, amennyiben a Panerai órákban ketyegő szerkezetekről esik szó. Rolex szerkezet a régi időkben, ETA szerkezet az újjáéledés időszakában. 2005 óta azonban saját szerkezetekkel kínálja óráit, és bár nem biztos, hogy a kezdeti próbálkozások egyből felnőttek a mezőnyben szereplő óriások alkotta mesterművekhez, azért a komolyabb darabokba különleges és lenyűgöző szerkezeteket pakoltak. 2017-ben aztán végre letettek valami egyedülállót e téren is az asztalra: az órát, ami nem használ kenőanyagot, és 50 évig garantáltan szervizigény nélkül ketyeg, órás szervizek rettegjetek, ja mégsem. Az órából 5 darab, ha készült, és halandó ember nemigen kaparinthatja meg, legalább is egyelőre.
Az egyediség viszont az a színpad, ahol a Panerai igencsak elemében lehet. Különösen az emblematikus, a márkára kizárólagosan jellemző koronavédő híd és az azzal összhangban kialakított tok tekintetében. Zseniális találmány, száz méterekről felismerhetővé teszi a Luminor órákat. Az egyedi megjelenés jegyében készít órát a cég karbonból, bronzból, titániumból, nemesfémekből, és bizony az első kettő anyagból készült óráit a legmenőbbek közt, ha nem éppen a legmenőbb darabokként tartja számon az órás közösség.
7. helyezett:
Rolex
Származási hely: Svájc
A régebbi, főleg női modellek 300-500 ezer forint, míg a régi férfi Rolex órák 1-1.2 millió forint környékén indulnak, természetesen nem azon gyűjtői darabok, mint a csaknem 4.7 milliárd (!) forintnak megfelelő áron 2017-ben gazdára talált Paul Newman-féle Daytona.
Az átlagos és keresett modellek, mint a Submariner vagy a GMT II 2-3, a Daytona régebbi, fém lunettás változatai 3-4 millió forinttól, míg az újabb, kerámia lunettás változatok 6 millió körül találnak gazdára. Az aranyból vagy platinából készült, esetleg drágakövekkel, leginkább gyémánttal berakott modellek bőven 10 millió fölé is nyúlhatnak. Egyes extrém modellekért 80-100 millió forintot kell lecsengetni.
Annak ellenére, hogy a Rolex valószínűleg a legnagyobb darabszámban karórákat előállító svájci luxusóra márka, azaz elvileg a piacon nagyon sok óra keresi szerencsés gazdáját, mégis az általános vélekedés és személyes tapasztalat is az, hogy a legkeresettebb Rolex órákat szó szerint pillantok alatt el lehet adni akár a magyar piacon, akár külföldön. Ráadásul általában azon az áron, amin az ember hozzájutott, vagy afelett.
A Rolex nem rendelkezik oly dicső történelmi múlttal, mint a mezőnyben induló legtöbb vetélytársa. Magát a márkát és a mögötte duzzadó cégóriást
kifejezetten üzleti vállalkozásként, profitszerzés céljából alapította 1905-ben Angliában a német származású Hans Wilsdorf.
Az igencsak tehetséges fiatal üzletember nyilván rendelkezett órás múlttal, de nem találunk sem mögötte, sem a cégei (pl. Tudor) mögött sok évtizedes, akár évszázados, családi hagyományokban tovább öröklődő órás gyökereket. Annál inkább találunk tevékenysége nyomán virágzó üzleti sikert, és mind a mai napig megtapasztalhatjuk azt a tökéletességre törekvést, amely minden Rolex órát jellemez. A márka legtöbb modellje alig változtott az elmúlt 50 évben, ami bevált, azon nem feltétlenül kell variálni, legfeljebb finomítani, ahogy a Rolex is teszi a kerámia lunettával, a szerkezetek folyamatos fejlesztésével vagy azzal, hogy az óráikhoz használt aranyat, acélt saját kohóiban állítja elő, és dolgozza fel.
A Rolex a vízálló órák, avagy a búvárórák világában alkotott maradandót, és volt úttörője annak a folyamatnak, aminek köszönhetően ma kapható olyan szériában gyártott óra, amely akár 3900 méter mélységben is működőképes marad. A cég pedigréjét emeli az a tény is, hogy a Rolex egyike azon három listánkon szereplő márkának, amelyek jelenleg is kvázi magánkézben vannak, a cég tulajdonosa ugyanis a Hans Wilsdorf Alapítvány.
Az órákban ketyegő szerkezetek tekintetében a Rolex olyan, mint a mesebeli parasztlány: hoz is ajándékot meg nem is. A szerkezetek – nem hiába takargatja őket szinte minden esetben átláthatatlan hátlap – nem különösebben szépek, nem különösebben díszítettek, mondhatni semmi extra, hacsak nem az, hogy a mechanikus szerkezeteket meghazudtoló módon halálpontosan járnak, meglehetősen ellenállók, igazi sportórák. Pontosságukhoz csupán megbízhatóságuk mérhető. A márkára nem jellemző a túl komplikált szerkezet, legalábbis a legnépszerűbb és legelterjedtebb modellekben: GMT, kronográf, dátum, na meg másodpercmutató, óra- és percmutató, ha búváróra, akkor tekerhető lunetta és pont.
Egy Rolexből nem fog kismadár kiugrálni, és apró kalapácsok sem ütik el benne a pontos időt.
Számlapján sem forognak körbe a bolygók vagy épp a Föld kicsinyített mása. Egy Rolex az, ami: egy nagyon pontos, nagyon megbízható, nagyon kidolgozott időmérő, ami szó szerint aranyat ér.
A Rolex órák nagy jóindulattal sem nevezhetők egyedinek, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy milliók csuklóin ott figyelnek. A maguk nemében persze mindegyik menő, és annak, akinek szeme van hozzá, gyönyörű. Ama gyakori laikus kérdésekre, hogy miért jó a Rolex, mit tud annyi pénzért, miért kerül ennyibe, a választ leginkább akkor kaphatja meg a kérdező, ha egyszer csuklóra vehet egyet, és hordja is pár napig. Annak, aki kicsit is fogékony, ezt követően már nem igen kell magyarázni semmit.