Nemrég közölt, divattervező celebekről szóló összeállításunkban már röviden foglalkoztunk Tom Forddal, aki a megszokott utat visszafelé járta végig: sikeres dizájnerkarrierrel a háta mögött vágott bele a filmkészítésbe. Ford nemcsak azért érdekes, mert két filmje után bízvást kimondható, hogy multitalentummal van dolgunk, hanem azért is, mert tanulságos életútjával és különlegesen hétköznapi személyiségével hidat képez a high fashion sztratoszférája és a közönséges földi halandók között.
Tom Fordot akkor is nagyon szerethetnénk, ha semmi mást nem csinált volna életében, csak felöltözteti Justin Timberlake-et és Jay-Z-t az alábbi videóhoz:
Maximum minimalizmus
Már ebben a pár perces klipben is jól megfigyelhető Ford stílusának legfőbb jellegzetessége: ruháira és filmjeire egyaránt a klasszikus formák és hangulatok újraélesztése jellemző, de mindezt oly módon teszi, hogy közben végig a 21. században marad. Én nagyon szeretem ezt a videót, mert a zene és a látvány tökéletes szimbiózisban van. És mindkettő pont azért remek (ahogyan egyébként Timberlake egész albuma az), mert anélkül idézi fel régi korok stílusát, hogy egy percig is úrrá lenne az emberen a nosztalgia (amit jómagam rühellek, mint azt korábban már kifejtettem). Olyan az egész, mint maga Tom Ford:
Elegáns és kifinomult, ugyanakkor szexi, laza és hihetetlenül élettel teli.
A dizájner az esetek 90%-ában tökéletesen szabott, klasszikus fekete öltönyt hord fehér inggel, ez az ő personal uniformja. A laza viseletet számára az jelenti, hogy nem köt nyakkendőt, és kigombolja a felső inggombjait. Egy tavalyi interjú szerint melegítőnadrágja például egyáltalán nincs, kizárólag egy londoni teniszklubban hajlandó ilyesmit hordani, ahol ez a kötelező viselet.
Megjelenése tehát abszolút konvencionális, a róla szóló videókat elnézve mégsem tűnik egy másodpercre sem hagyományosnak vagy hétköznapinak, és a legkevésbé sem unalmas. Nem véletlen, hogy a legutóbbi három James Bond-moziban Daniel Craig is az ő kreációit viselte.
Szomszéd srác baljós árnyakkal
Tom Ford a texasi Austinban született 1961-ben egy tök átlagos családban: szülei ingatlanosokként dolgoztak, a nővére ma is angoltanár egy középiskolában. 11 éves korában aztán Új-Mexikóba költöztek, a kis Tom pedig gyerekként abszolút kívülállónak érezte magát. Kicsi volt, csúnya, és korán megtapasztalta magán a családi örökségként kapott depresszió tüneteit.
Saját bevallása szerint 8-9 évesen voltak először öngyilkos gondolatai, és azóta sem telik el egyetlen óra úgy, hogy eszébe ne jusson a halál. Ha egyetlen kulcsmomentumot keresünk, ami Tom Ford világszemlélete és esztétikája mögött áll, akkor ez nem más, mint az az egyszerű tény, hogy
minden élőlény meghal egyszer.
Aztán a kamaszkor eljöttével a kis Tom egy szempillantás alatt megnőtt, megszépült, a nők keresni kezdték a kegyeit, ő pedig elmerült a szabados, kicsapongó szexualitásban, melynek csak az AIDS terjedése vetett véget a nyolcvanas évek közepén.
Belső építészetet tanult New Yorkban, és gyakori vendég volt a legendás Club 54-ben, aminek világa nagy hatást gyakorolt későbbi munkáira.
Ifjú titán menni Milánó
Ford akkor vetette meg a lábát a high fashion világában, mikor az amerikai divatipart maga mögött hagyva párjával együtt 1990-ben Milánóba költözött, és állást vállalt a Guccinál. Az akkoriban főleg exkluzív bőröltözékeiről ismert olasz divatház komoly anyagi problémákkal küzdött, eladásai a béka segge alatt voltak, a dolgozók kifizetése is komoly kihívást jelentett.
A céget hősünk mentette meg, aki a színfalak mögött egy sztahanovista élmunkás módjára vetette bele magát a munkába, és volt időszak, mikor napi 18 órát dolgozott. Teljesen újragondolta a brandet, amiért 1994-től már kreatív igazgatóként felelt (az Yves Saint Laurent-nal együtt, melyet időközben felvásárolt a Gucci). A karót nyelt európai couture-mogulok persze nem nézték jó szemmel a tejfeles szájú texasi suhanc ténykedését, különösen provokatív reklámötletei verték ki a biztosítékot többeknél.
Az eredeti plakát egész alakos, és az úriember semmit nem visel rajta.
Maga Saint Laurent így kommentálta Ford ténykedését:
„A szegény ember azt teszi, amit tud.”
A 90%-os bevételnövekedés, amit Ford regnálása alatt produkált a cég, kicsit nagyobb hálát indokolt volna, de végül a kreatív kérdésekkel kapcsolatos nézeteltérések vezettek ahhoz, hogy a dizájner és a Gucci útjai különváltak. Ford legalább nem jött el üres kézzel, egy 100 millió dollárt érő tulajdonrész elég jó alap az újrakezdéshez. Az általa végzett munka mennyiségét és jelentőségét pedig ékesen jelzi, hogy összesen 11 (!) embert vettek fel a helyére.
Új brand születik
Bár anyagi gondjai nem voltak, Ford ennek ellenére sokként élte meg, hogy 14 évnyi, éjt nappallá tévő munkának egyik napról a másikra vége szakadt. Nem csoda, hogy depressziós tünetei rosszabbodtak, és évekre alámerült az alkohol és egyéb drogok világába.
Imádja a foxterriereket, első filmjében is szerepel néhány.
Menekülés a győzelembe
Azt, hogy filmezéssel szeretne foglalkozni, már akkor tudta, mikor eljött a Guccitól, rögtön alapított is egy produkciós céget, de sokkal nehezebb volt jó történetet találnia, mint gondolta. A Tom Ford márka lényegében egy egzisztenciális pániknak köszönheti a létét, a mindig is két lábbal a földön álló Ford ugyanis 2006-ban visszatért ahhoz, amiben biztosan jó volt: karakteres, stílusos cuccokat tervezett és adott el. Sokat.
Julianne Moore és Ford egyébként közeli barátok.
A ruhák mellett hamarosan kiegészítőket és kozmetikumokat is forgalmazott, és az üzlet a kezdetektől fogva remekül ment, Hollywood celebjei Gwyneth Paltrowtól Beyoncéig a tenyerükön hordozták, és előszeretettel hordták a ruháit. Az sem tett rosszat a brandnek, mikor 2011-ben Michelle Obama egy szépséges Tom Ford-ruhában tette tiszteletét II. Erzsébetnél férjurával együtt.
A lét elviselhetetlen könnyűsége
Fordot saját bevallása szerint 8-9 éve kerítette hatalmába az a gondolat, ami a rich&famous életérzéssel azért többnyire együtt jár, csak a többség ahelyett, hogy odafigyelne rá, inkább felszippant még egy csíkot. Megértette, hogy a vagyon, a presztízs meg a sok szép tárgy jó dolog, sok örömet ad, de a boldogsághoz kevés, kell valami, ami mindezektől függetlenül is értelmet ad az életnek, és maradandóbb értéket képvisel, mint a gyorsan változó divat.
Tom, Keira és Scarlett.
Figyelme ismét a filmezés felé fordult, és 2009-ben saját finanszírozásában elkészítette első moziját, az Egy egyedülálló férfit. Még jóakarói is megmosolyogták, és a többség csúfos bukást prognosztizált, de a film (bár Ford anyagilag vesztett rajta), komoly kritikai sikert aratott, egy Oscar- és három Golden Globe-jelölést kapott. Meg egyébként úgy mellesleg jó is.
A történet a hatvanas évek elején játszódik, és már csak a ruhákért, az enteriőrökért és az autókért is érdemes megnézni, de aki kedveli a lassabb tempójú, inkább a hangulatra meg az érzelmekre utazó, európai jellegű mozit, és még az LGBT-témától sem ijed meg, az egészen biztosan nem fog csalódni.
Nocturnal animals
Az Éjszakai ragadozók c. thrillert, Ford második rendezését tavaly mutatták be, és talán még az első filmjénél is jobb, bár nehéz összevetni a kettőt, ez az utóbbi szorítja a gyomrot is rendesen. Azt mindenesetre jelzi, hogy az első siker nem csak a kezdők szerencséje volt, Ford abszolút érett rendező, aki tudja, mit csinál, szóval én ezt az opust is csak ajánlani tudom.
Ford, Jake Gyllenhaal és Michael Shannon Az éjszakai ragadozók forgatásán.
Efelől egyébként eleinte még a főszerepet játszó Jake Gyllenhaalnak is voltak kétségei, saját bevallása szerint az első személyes találkozóra készülve inkább egy lelkes és elhivatott műkedvelőre számított, mintsem profi rendezőre, de Ford alázatával és alapos felkészültségével hamar meggyőzte az ellenkezőjéről.
Bro guide by ford
Amit mindenki kiemel Tom Forddal kapcsolatban, aki személyesen ismeri, az egyfelől a belőle áradó letisztult magabiztosság és nyugalom, másfelől a lelkesedés, ami gyorsan magával ragad bárkit. Mindez egyből átjön az alábbi, pár évvel ezelőtti rövid makeover videón is. Manapság nagy divatja van az odabaszós, földbe döngölős „motiváló” videóknak, és az üvöltözés járja a főzőműsoroktól a vetélkedőkig mindenhol, szerintem viszont nagyon üdítő, ahogyan Ford néhány tűpontos megjegyzéssel anélkül teszi helyre pár mondatban a delikvenst, hogy egy pillanatra is pökhendi vagy bántó lenne. Csak figyeld a mágust:
Van még ott, ahonnan ez jött, érdemes megnézni a többi részt is.
Ikonikus hétköznapok
Tom Ford pár éve józan, gyógyulófélben lévő alkoholistaként heti rendszerességű terápiával tartja kordában a démonait. Igyekszik egészségesebben élni, pl. mindennap edz, de insomniás lévén tabletták szabályozzák az alvását, és azt sem titkolja, hogy arca nem csak a genetikának köszönhetően ilyen fiatalos, némi ráncfeltöltés és egy kis botox befigyel időnként. De esténként már nincsenek nagy veretések, ha ki is mozdul, éjfélre otthon van, egyébként meg sorozatokat néznek, és korán aludni térnek.
Tom Ford kétsoros. Fotó: Tom Ford
Tom Ford camel kabi.
Önmagát elsősorban kereskedelmi értelemben tartja jó dizájnernek, művészi ambícióit sokkal inkább a filmezésben igyekszik megvalósítani. Amiben nagyon jó, hogy egy realista, két lábbal a földön álló, középosztálybeli ember ízlésével nagy pontossággal eltalálja, melyik ruhadarab lesz sikeres, és melyik nem. Ahogyan ő fogalmaz, hiába a presztízs vagy a márkahűség,
ha egy nadrágban nem mutat jól a segged, nem fogod megvenni.
Én mondjuk jó eséllyel egyáltalán nem fogok Tom Ford-nadrágot venni, bármennyit is szépítene a hátsómon. Még egy 400 dollár körüli (egyébként nagyon állat) napszemüveghez is sokkal több Ki a király?-t kellene megírnom annál, mint ami belefér a komfortzónámba (vagy a tiédbe). A brand elsődleges célközönségét egyébként Ford szerint a határozott, kozmopolita, széles látókörű és nem utolsó sorban jómódú emberek jelentik.
Tom Ford tehát egyfelől baromi drága, másfelől viszont tök ingyen van, hiszen nem kell az ő cuccait hordani ahhoz, hogy eltanuljunk tőle némi tartást, stílust és a folyamatos újrakezdést.
Végezetül következzen a menőség Ford-féle receptje röviden:
– Légy magabiztos, de ne legyél seggfej!
– Legyen jó a leheleted!
– Kíméletlen őszinteséggel és egy építész szemével figyeld meg önmagad!
– Hangsúlyozd az előnyös oldalad, és kompenzáld a hibáidat!
De ami legfontosabb:
Never ever use the word „awesome”!
Kicsit bővebben kifejti a mester alant (ha nem tudsz angolul, megszívtad).