Döbbenetes horderejű tanulmányt tett közzé egy ausztrál és brit tudósokból álló elit kutatócsoport. Megmondták, miért járunk edzeni! Nem kell tovább törnöd a fejed, bro!
Az eredményt egy pszichológiai szaklapban tették közzé, és gyaníthatóan pénzt is kaptak érte. Nem tudjuk, hogy hányan dolgoztak a projekten, és körülbelül mennyi ideig, de reméljük, a családi életük azért nem ment rá a történelmi nyomozásra az emberi psziché rejtelmes alagútjaiban, amelynek végeredményeként sikerült kijelenteniük:
gyakrabban kezd testedzésbe az a férfi, aki úgy érzi, súlyfeleslege van.
A Dr. David Keatley és Kim Caudwell által vezetett kutatás mondjuk főleg azon megállapítása miatt jelentős, hogy a túlsúlyuk miatt sportolni kezdő urak többnyire hirtelen felindulásból indulnak neki, és az ilyen típusú elszántság nem tart sokáig. Arra kívánnak tehát rámutatni, hogy fontos hosszú távú célokat meghatározni mindenkinek, aki egyszer nekikezd a rendszeres testedzésnek. Vagy legalább elérni, hogy valóban rendszeresség legyen belőle.
A szégyen motivátor
Ezeknek a véletlenszerűen sportolni járó embereknek a motivációja többnyire a szégyen, a bűntudat és az őket az alkatuk miatt a mindennapokban ért nyomás, ez pedig többnyire nem eredményez maradandó életmódváltást. Ezért fontos, hogy az edzések célját a pozitív eredményekben találjuk meg, magát a folyamatot éljük meg egy kívánatos élményként. Hasonló témával egyébként több szubjektív írásban is foglalkoztunk, a vékony férfi becsületéről itt írtunk, arról meg, hogy miként hajszolják bele a nők önkéntelenül a férfiakat a néha már túlzott igényességbe, majd kérik rajtuk számon ugyanazt, egy jó kis vitaindítót posztoltunk itt.
Ha pedig azt kérdeznétek, mi értelme volt erről most cikket írni, figyelemelterelésként itt egy szám:
https://www.youtube.com/watch?v=6enAv2SEA38
via Psypost