Rengeteg véleményt hallottam már a tetoválásokkal kapcsolatban, és alig találtam köztük két megegyezőt. Az tény, hogy sokakban még mindig negatív előítéletek jönnek elő a leggyakrabban, ha a varratásról esik szó. Nézzük át az érveket!
Mióta az eszemet tudom, biztos voltam benne, hogy nekem egyszer lesz tetoválásom. Természetesen nem in medias res szerettem volna beállítani egy szalonba, és magamra varratni az első dolgot, ami eszembe jut. A szülők of course sosem repestek az ötlet hallatán, értsd: legott heves ellenállásba kezdtek, és érvlavinákkal próbálták eszembe vésni, miért nem lenne jó ötlet. De mégis mi szólhat ellene?
KONTRA
#1. „Mi lesz, ha a melóban nem nézik jó szemmel?”
Évekkel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy az állítás megállja a helyét, de az urbánus közegben az elfogadottsága mintha nőtt volna az elmúlt években. Egyre gyakoribb, nem kelt akkora feltűnést, így mondhatjuk, hogy hozzászoktunk. Emellett persze vannak olyan munkakörök, amelyeknél tényleg nem nagyon preferálják a munkáltatók. Szűkíti a lehetséges munkahelyek körét például egy pincérnek vagy más olyan szakmákban, ahol vendégekkel vagy ügyféllel kell folyamatos, személyes kontaktust fenntartani. Egy online felmérés szerint az Egyesült Államokban még mindig az internetezők 77%-ának van negatív előítélete a tetkósokkal szemben, érdemes a linkelt oldalon a kommenteket is elolvasni a jelenség kapcsán. Némelyik elég megrázó. (Sőt, sajnos a vendégek is sokszor túlontúl érzékenyek a fizikai megjelenésre – a szerk.). Persze arra is van megoldás, hiszen a legtöbbet el lehet rejteni egy ruhadarabbal vagy kiegészítővel. Szóval, ha te is hasonló szakmát képzelsz el magadnak, akkor jól gondold meg, mit és hová varratsz.
#2. „Hogy fogsz kinézni 75 évesen egy rózsával a válladon?”
Ahogy az előbb is mondtam, jól meg kell fontolni, milyen motívumot szánunk a bőrünkre. Ha az aktuális szerelmed kezdőbetűit varratod a bokádra 18 évesen, az nem túl szerencsés. Értem én, hogy dúl a l’amour, nem is szeretnék vészmadár lenni, de semmi nem tart örökké. Olyan tetoválást célszerű választani, amit nem pusztán a hóbort kedvéért viselsz magadon, hanem mert tartalommal bír. Egyébként meg itt egy kis gyűjtés azokról, akik fiatalon bevállalták, és tisztességgel megöregedtek vele. Nem úgy festenek, mint akik nagyon megbánták.
#3. „A tetováltatás nagyon fájdalmas!”
Igen, ez így van, de egyrészt a szépségért meg kell szenvedni, másrészt pedig a tetkó helye döntően befolyásolja a szenvedés mértékét. Jellemzően ott fáj jobban, ahol vékony a bőr (mint a kézfej, lábfej, könyök), valamint a lágy részeknél (térdhajlat, a hónalj és a nyak). Minél hosszabb a beülés, annál kínzóbb, ezért észszerű időközönként (legfeljebb 2-3 óránként) a procedúrában szünetet tartanak. Nadrágot azért nem kell cserélned varratás után. Azok a lányok, akik epilálták a lábukat, vagy azok a srácok, akiknek hasonló technológiával szedtek már szőrt háton/mellkason/nyaktájékon, éltek át már hasonló kínt. Itt egy táblázat a legfájdalmasabb pontokról.
Grafika: Mashable
PRO
#1. SZÉPEK!
Mondhatsz bármit, de egy a megfelelő művész által készített tetoválás pontosan ugyanolyan alkotás, akár egy festmény. Ha Zichy Mihályt elképzeled a 2016-os Budapest belvárosában, milyen foglalkozást adnál neki? Itt a tű az ecset, a tested a vászon. Ezért nem mindegy az sem, kit bízol meg a nemes feladattal.
#2. Emléket örökítenek meg
Nem muszáj követni a legújabb tetkótrendeket, amik a legtöbbször egyébként sem a tartalomra, inkább a formára, színezésre és technikai kivitelezésre vonatkoznak. A legszerencsésebb, ha eleve azért akarsz magadra varratni egy motívumot, mert az jelentéssel bír számodra. Így elég ránézned ahhoz, hogy eszedbe jusson az az üzenet.
#3. A tetoválás öltöztet
Biztos veled is előfordult már, hogy egy sármos férfiút/csinos lányt azért vettél észre az utcán, mert feltűnő volt a tetoválása. Nos, ez már velem is számtalanszor megesett, és vannak férfiak, akik ellenállhatatlanul szexinek tartják a tetovált nőket. Nem szégyen ez. Az oka, hogy a tetkó öltöztet, a szó szoros értelmében, sőt, bizonyos közegben, szubkultúrában kvázi elengedhetetlen!
A leggyakoribb kérdések
Rengeteg kérdéssel fordulnak az interneten a tetoválókhoz, ezek közül a leggyakoribb az, hogy fájdalmas-e a tetoválás folyamata. Ahogy azt én is leírtam, igen. De azt ajánlják, hogy tudatosan kell felkészítenie magát mindenkinek a procedúrára. Multivitaminokkal, sok pihenéssel vagy rendszeres ivással, így ezzel kitolható a tűrőképesség határa, és nem is fog annyira zavarni, hogy tűvel szurkálnak. Csak minimálisan…
De hogyan találd meg a számodra tökéletes motívumot? A válasz igen egyszerű. Keress egy tetoválószalont, menj be, és segíteni fognak abban, melyik motívum állna neked a legjobban, vagy hova kéne varratnod. Ha már konkrét elképzeléseid vannak, amik egyediek, és nem láttad még máson korábban, akkor meg is rajzoltathatod. Valljuk be, elég menő, ha olyan tetkó virít rajtad, amit te találtál ki!
Oké, hogy varratok, de mennyi ideg kell kezelnem? A tetoválás egy seb, amit addig kell kezelni, amíg be nem gyógyult. Az első három napban 3-4 óránként kell lemosni langyos vízzel, felitatni papírtörlővel a vizet, majd bekenni Bepanthen (vagy más, a szakember által ajánlott) krémmel nagyon vékonyan. Ezután jön rá az új fólia, és így tovább.
A harmadik nap után leszedheted a kötést, viszont ugyanúgy kell lemosni vízzel és bekenni legalább egy hétig, mint előtte. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy ne áztassad fürdés közben, ezért jobban ajánlott a zuhanyzás. Ne tedd ki erős napfénynek, ne menj szoláriumba, és ne kapargasd a gyógyulás alatt, különben megsértheted a mintát.
Ha az én véleményemet kérdezed, szeretem a tetoválásokat, nekem is van, viszont alapos átgondolás és utánajárás nélkül nem varratnék magamra semmit. Túlzásnak tartom azt, ha valaki tetőtől talpig szét van tetoválva, az már az én szememben nem mutatós.
(A fenti, festős analógiánál maradva, ahol a tested a vászon: képzeld el, ha Benczúr egyetlen képre próbálta volna megfesteni a Vajk megkeresztelését, a Hunyadi László búcsúját és mondjuk a Budavár visszavételét. Na, ezért gondold át, mit raksz a bőrödre. – a szerk.)