Japánban 2017 óta komolyan veszik, hogy nem csak nők lehetnek áldozatok, de a szégyen és a tévhitek miatt nehéz rávenni a férfiakat, hogy kérjenek segítséget.
Bár a helyi büntető törvénykönyv már több mint 5 éve egyenlőként kezeli a szexuális erőszak férfi és női áldozatait, sok japán férfi még mindig habozik feljelentést tenni a megbélyegzéstől való félelmében – írja a Japan Times internetes kiadása.
Továbbra is él az a társadalmi tévhit, hogy a férfiak nem esnek áldozatul szexuális bűncselekményeknek”
– hívta fel a figyelmet az áldozatokat támogató civil szervezet. Pedig a hatóságok és az áldozatokkal kapcsolatba kerülő egyéb személyek körében jelentősen javult a tudatosság, és az önkormányzatok is nyújtanak ingyenes konzultációs szolgáltatásokat.
Japánban 2017 júliusában lépett hatályba a szexuális bűncselekmények elkövetőire kiszabható büntetések szigorítását célzó btk-módosítás, amely egyebek mellett azt is lehetővé tette, hogy a nők mellett a férfiakat is áldozatként ismerjék el. Szükségtelenné teszi továbbá, hogy az áldozatoknak maguknak kelljen büntetőfeljelentést tenniük a vádemeléshez, így csökkentve a pszichológiai terheiket.
Évente pár tucat esetet jelentenek csak
A rendőrségi statisztikák szerint 2018 óta évente 1300-1400 esetet regisztráltak, ezek közül 50-70 esetben (3-5 százalék) férfi az áldozat. Egy, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kormányzati ügynökség felmérése szerint az érintett férfiak több mint fele nem konzultál senkivel az őt ért szexuális visszaélésről.
Ez az arány jóval magasabb, mint a nők körében.
A leggyakrabban azzal indokolták, hogy nem beszéltek róla, hogy „túlságosan zavarban voltak ahhoz, hogy bárkinek is elmondják”. Sok férfi azt is mondta, úgy gondolta, „felesleges lenne bárkivel is beszélni”, és „nem tudta, hová fordulhat segítségért”. A felmérést online végezték, 16 és 24 év közötti férfiak és nők körében.
A cikk idézi Szugioka Maszaját, a fővárosi rendőrség áldozatsegítő hivatalának munkatársát, aki szerint a férfi áldozatok hajlamosak egyszerre megalázottnak és hibásnak érezni magukat, valamint elfojtani az emlékeiket. Ezért valósznűnek tartja, hogy a regisztrált esetek száma csak a jéghegy csúcsa.
Csak egy példa: