Már több szolgáltatónál is elérhető az év egyik legemberibb és szerintem legtanulságosabb dokumentumsorozata. Két bolond amerikairól szól, akik csináltak egy hülyeséget. Aztán beleálltak. Fantasztikus történet, és ha magáért a művészeti élményért nem is néznéd meg, elmondok öt tanulságot, amiért mégis érdemes.
Egy kis walesi focicsapat, a Wrexham meccseire tavaly ősz óta egészen döbbenetes számban látogatnak ki a szurkolók. Az idei szezonban jóval többen vannak kint, mint tavaly a Fradi leglátogatottabb hazai mérkőzésén, vagy még szemléletesebb példával:
a hatvanezres városka stadionjában minden héten többen szurkolnak a lelátókon, mint egy átlagos NB1-es bajnoki fordulóban – az összes meccsen együttvéve.
Pedig a szerény kiscsapat számára az elmúlt évtizedek keserves szenvedést hoztak. A legutóbbi tulajdonos kicsavarta a klub kezéből a saját pályáját, a Racecourse Groundot, a világ egyik legrégibb focistadionját, hogy egy ingatlanpiaci spekulációval megpróbálja ledózeroltatni és eladni a telket. Aztán mikor hatalmas tiltakozással elzavarták a palit, egy elvtelen, becstelen ügyvédet, a szurkolók úgy döntöttek, hogy ők maguk vásárolják meg az akkor már csődközelben vergődő, a profi ligákból a félprofi 5. osztályba lecsúszott Wrexham A.F.C.-t – ezt a sztorit részletesen megírtuk korábban:
Egy közösség elkeseredik, de tesz
Összetartozásuk tárgyát és rajongásuk szimbólumát a városiak mindenáron meg akarták menteni, és ezért hajlandók voltak még annál is többet áldozni, amennyijük volt. Az egyesület pusztulását ezen a ponton már csak akarat és önfeláldozás felemelő, szívszorító eseménysora volt képes megakadályozni:
gyerekek hozták a perselyüket, munkások, családanyák adtak a megtakarításaikból, volt aki az ingatlanát eladta, hogy több pénzzel tudjon beszállni, és rengetegen vállalták az önkéntes munkákat a büfében, a beléptetőkapuknál vagy épp a fűnyíró mellett. Mindezt a közösségért.
Előfordult olyan hónap, hogy ennek a szerény kisvárosnak a polgárai dobták össze a focisták fizetését is. Meghatottan beszélnek erről a sorozatban, a Welcome to Wrexhamben; ami lebilincselő őszinteséggel mutatja meg annak a jelenségnek az értékeit és elementáris erejét, amely a labdarúgás igazi szépségét adja.
„Bring on the Deadpool and Rob McElhenney”
És ebbe a sztoriba csapott be hirtelen mennydörgő villámként egy fordulat, ami annyira abszurd, annyira megemészthetetlen, hogy még egy hányavetin összecsapott családi vígjátékban is hitetlenkedve legyintenél. A klubot akkor tulajdonló szurkolói alapítvány vezetőjét felhívta egy amerikai bank a következővel:
„Rob McElhenney vagy Ryan Reynolds a napokban felhívná önt azzal kapcsolatban, hogy a klub megvásárlásáról tárgyaljanak.”
Vagyis a semmiből, a kilátástalanság közepén, váratlanul érkezett két őrült amerikai azzal, hogy szívesen meglegyintenék hollywoodi varázspálcájukat, és rengeteg pénzt áldoznának arra, hogy életre keltsék 60 000 ember vágyálmát.
A nyitottság az első lépés
Az ebből a sztoriból készült televíziós produkció szeretetreméltó hitelességgel mutatja be az emberséget, a szenvedélyt és a rideg valóságot a sarki kocsmáros szemszögéből ugyanúgy, ahogy a dollármilliomos, naiv amerikai sztárokéból. Megtekintését ezért is nagyon javaslom, no meg azért is, mert fontos gyakorlati tapasztalatokat mutat meg, és egyben a motiváció szívhez szóló forrása. Nem csak annak, aki vállalkozik, hanem mindenkinek, aki úgy érzi, a közötte és álmai között húzódó akadályok megugorhatatlanok. Nos: amíg nem álltál bele, addig nem tudhatod, megugorhatatlanok-e.
(A lentiekben a siker lelki és motivációs oldaláról írok, az összeállítás nem tartalmazza a kézenfekvő szakmai elemeket, mint a megfelelő emberek professzionális kiválasztása stb.)
#1 Kalkulálj a kudarcokkal
A sorozat első évada a tulajdonosduó első szezonját mutatja be, és ha követed a focit, akkor valószínűleg már tisztában vagy a végével. Spoilerezni nem akarok, de a történet egyik kritikus tanulsága, hogy a kudarcokat kivont karddal kell várnod. Az igazi siker általában nem adja könnyen magát, és vélhetően nem fogod tudni egyszerűen jó szándékkal megvásárolni.
Készítsd fel magad lélekben, hogy az út, ami a vágyakozó tervezés és az Excel-táblázat tanúsága alapján még fantasztikus jövőt vizionál,
a valóságban teli lesz akkora bukkanókkal, hogy a fejedet újra meg újra a tetőbe vered. A bukósisakot nem úszod meg.
Aminek keresztbe tehet a sors, annak keresztbe tesz. A pálya megvásárlása rettentően elhúzódik, a bérek sokkal magasabbak, mint várod, folyamatosan bukod a pénzt mindenen, és – micsoda meglepetés – a csapat sem fog mindenkit megverni csak azért, mert nagyon szeretnéd. Jöhetsz te nagy mellénnyel New Yorkból közvetlen járattal, az ellenfél szurkolói attól még lealáznak dalukkal, a játékosai pedig góljaikkal. Csak a türelem és a következetesség tanít meg nyerni.
#2 Az emberi kapcsolatok minden siker bázisát jelentik
A sorozatban van egy nagyon fontos pillanat. Amikor Reynolds és McElhenney Walesbe utaznak, hogy beszélgessenek a klub korábbi igazgatójával, ő egy intő tanácsként azt mondja nekik:
„Nincs fontosabb, mint hogy megőrizzétek a közvetlen kapcsolatot az emberekkel. És ezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni.”
A két tulajdonos jól láthatóan nem is aprózza el, és tulajdonosoktól szinte példátlan munkát tesz a nép megismerésébe: sorban végiglátogatják a szurkolói egyesületeket, átsöröznek egy egész estét egy kisebb szurkolói keménymaggal, ellátogatnak a klub kerekesszékes-csapatához, és mindenkitől a lehető legőszintébben tájékozódnak arról, mit gondolnak a helyzetről. Olyan őszinte véleményeket, akár kritikákat is kapnak, amelyekkel nem kellemes, mégis elengedhetetlen szembesülni.
Nem érzem erőltetett párhuzamnak, hogy ezt az üzleti életre vagy úgy általában a karrierre vonatkoztassam. Amikor egy amerikai cégnek dolgoztam, lelkileg rengeteget számított, hogy maga az ügyvezető jött el Bostonból azért, hogy a magyar stábbal igyon meg egy pertut az ünnepek előtt. A figura körbelátogatta mind az ötven országot, ahol leányvállalataik voltak, odamehettél dumálni vele marketingesként vagy könyvelőként is a svédasztalnál, ő meghallgatta, és úgy általában éreztette:
nem vagytok egyedül. Itt vagyok veletek, az oldalatokon harcolok.
Az embereid a társaid. A siker és a felemelkedés a hitványakkal hajlamos elfeledtetni, kiknek a vállán áll. A kapcsolatok ápolása velük legalább olyan fontos, mint az ügyfeleiddel vagy a partnereiddel, meghallgatásuk pedig elengedhetetlen. Akkor is, ha a másik a pultban csapolja a sört, te meg az egész franchise alapítója és igazgatója vagy. Vagy ha te vagy magad Deadpool.
#3 Ne légy rest tanulni
A lelkesedést tartósabbá tenni leginkább úgy lehet, ha az ember képes érdeklődéssel edukálódni az adott területről, magáévá teszi a hagyományokat és a szükséges ismereteket.
„-What the f.ck was that? – I don’t know, man. Did you hire her? I didn’t hire her.”
McElhenney például szorgalmasan elkezdett walesi nyelven tanulni, igyekeztek elsajátítani a foci tradicióit, és még egy külön epizódot is szenteltek a walesi kultúra terjesztésének. Ebben sokat értekeznek az ország történelméről, megmutatnak helyi énekest, főznek helyi kajákat, és közben nem restek saját kárukra dobálni az ótvar poénokat.
Nem véletlen, hogy nemrég a wales-i kormány és a labdarúgó szövetség is kitüntetéssel jutalmazta azokat az erőfeszítéseket, amiket az ország kulturális örökségének népszerűsítéséért tesznek.
#4 Kreatívan használt szinergiák elsöprő ereje
Ryan Reynolds egy marketingzseni. Mielőtt McElhenney-vel belevágtak a bizniszbe, nyilvánvaló, hogy (profi segítséggel) kielemezték a lehetőségeket és a kockázatokat, majd tűpontosan megtervezték, hogyan növelhetik az üzleti siker esélyét. Amikor a Wrexham szurkolói végül eladták a klubot a két sztárnak (a viccesen RR McReynolds Company-nek keresztelt cégnek), a stáb
döbbenetes szervezettséggel kezdte promózni a klubot, kihasználva minden fellelhető szinergiát.
Szinte azonnal leütöttek egy nagyértékű szponzori dealt a Tiktokkal, ahol Reynoldsnak több mint 20 millió követője van. Rögtön el is kezdődött az átfogó kampány az ifjabb generáció közösségi felületén. Itt például Paul Mullinnal, a csapat egyik gólvágójával:
Aztán egy sor vagány, kreatív húzás jött. Leszerződtek az EA-vel, hogy a Wrexham első félamatőr klubként kerüljön be a világ legnépszerűbb focis videojátékába, a FIFA 23-ba. Sztárhaverokat, David Beckhamet és Will Farrellt is elhozták a Wrexham hazai meccsére. Ez mind keresztpromót is jelent a szponzor Tiktoknak, Reynolds saját piamárkájának, az Aviation ginnek, és persze hatalmas reklám magának a klubnak. Aztán 2020-ban már meg is jelent egy masszív filmstáb a kisvárosban, hogy elkezdje a sorozat forgatását, amit az FX rendelt meg, és amit azóta már a Disney+-szon is nyomnak. Egyes nem hivatalos kalkulációk szerint
már a sorozatból származó dealből bejött egy akkora összeg a klubhoz (kb. 3,5 millió dollár), amiből fedezni tudták a stadion főstandjának felújítását és akadálymentesítését.
De még grandiózusabb eredményeik is vannak. Reynoldsék hosszú harcok árán, kapcsolataikat és befolyásukat kihasználva elérték, hogy az angol 5. osztálynak saját online-tévécsatornája legyen, amin a szurkolók élőben követhetik a meccseket. Ez egy óriási fegyvertény, hiszen a Wrexham jelenlegi ligája technikailag félprofinak minősül, a meccsek pedig közvetítés nélkül rendkívül szűk közönséghez érnek csak el.
Here we go. ⚔️🏴⚔️ https://t.co/4khgvjMjhV
— Ryan Reynolds (@VancityReynolds) December 8, 2022
Amíg pedig ez nem volt, egy mesteri húzással olyan meccsösszefoglalókat kezdtek készíteni a Wrexham hivatalos Youtube-csatornájára, amelyeket a két tulajdonos, színész maga narrált fel.
Marketingszempontból ez a felépítmény egy művészeti alkotás. Nem csoda, hogy a 22/23-as (jelenleg is zajló) idényre a 6100 szezonbérletet pár óra alatt elpattintották, az átlagos meccsenkénti nézőszám pedig súrolja a tízezret. El tudod képzelni, mit jelent ez az egész felhajtás a következő években megkötendő szponzori díjakra.
+5 Ha komolyan gondolod, állj bele totálisan
Egy korábbi cikkben írtam olyasmit, hogy az álmok megvalósításáért nem lehet megúszósba’ harcolni. A Wrexham történetében a legfantasztikusabb talán éppen az, ahogy a két celebritás, allűrjeiket, sokszor méltóságukat félretéve, váratlan odaadásukkal bizonyítják a fenti állítás helyességét. Elsőre talán bullshitnek tűnhet, de – több saját vállalkozással és a különböző cégek menedzsmentjében szerzett tapasztalatom alapján – nem tudom eléggé forrón és szívből ajánlani: ha elkezdesz egy projektet, és sikerre vágysz, állj bele tökig.
Állj. Bele. Tökig. Soha nem fogsz egy olyan lóval versenyt nyerni, amiben még annyira sem bízol, hogy rendesen ráüljél.
Úgy nem fogsz tudni célozni, ha remeg a fegyver a kezedben, és nem leszel képes hajtani egy olyan vállalkozásért, amit egy társaságban félsz büszkén felvállalni. Amikor megértetted, hogy az álmod, a céged, az üzleted az identitásod része, akkor tetted meg az első lépést a helyes irányba.
Amikor egy pr-stunt elrabolja a szívedet
A történetnek tehát az egyik legszebb aspektusa McElhenney és Reynolds szenvedélye, ami nem pusztán a tízezres kórusnak szól, amely a nevét skandálja a lelátókon. Ahogy megismerték a klub históriájával összefonódó családok sorsát, megérezték a megbecsülést, a bizalmat és a szeretetet, megértették tettük igazi felelősségét is.
Szemmel látható, hogy Reynolds a megfontoltabb, kettejük közül talán ő inkább az üzletember, Rob pedig a tettvágytól buzgó, forrófejű művész, aki egy rakás meccsre személyesen elutazik Kaliforniából, 7 órát repülve oda, hetet meg vissza. Én úgy látom, hogy ez
a két fickó félig-meddig mókából, médiahack gyanánt beleállt egy igen drága pr-mutatványba, de letaglózta őket a hála, amit az emberektől ezért cserébe kaptak. És az érzés rabul ejtette őket.
McElhenney tehetségéről mellesleg néhány kevésbé ismert munkája ad meggyőző bizonyságot, elsősorban a Mythic Quest pár komolyabb tónusú, kimondottan megható epizódja, amit ő maga írt és rendezett. Ez pedig itt az újonnan született himnusz, azzal a becsületes esetlenséggel, amellyel csak a nép énekelhet mondai hőseiről.
A sorozatot legegyszerűbben a Disney+ streaming-szolgáltatásaként tudod megnézni.