Ez már annyira abszurd, hogy nem hittük a szemünknek, mikor megláttuk a hírt.
A Da Ponte String Quartet ismert és elismert, klasszikus zenét játszó formáció, egész pontosan vonósnégyes. Harminc éve alapították, és létrehoztak egy civil szervezetet is, a Da Ponte Vonósnégyes Barátait, mely formailag a munkaadójuk lett. Az egyesület, mint kiderült, már két éve elkezdte a szervezkedést azok ellen, akik azért hozták létre, hogy saját zenei tevékenységüknek szervezeti és pénzügyi keretet adjanak. Minden világos, ugye?
Erica Bell, az egylet ügyvezetője szerint a zenekar érdeke, hogy „más irányba mozduljanak el”. Mint mondják,
a világjárvány alkalmat adott nekik arra, hogy elgondolkodjanak a zenekar „jövőbeni küldetésén”, aminek részeként a nevüket is megváltoztatják: Chamber Music Maine-re.
Az igazgatótanács elnöke, Thomas Davis bízik benne, hogy a lépésük más zenészeket is be fog vonni az efféle törekvések megvalósításába.
A két nő (Ferdinand Liva és Lydia Forbes hegedűművész) és két férfi (Kirsten Monke brácsaművész és Myles Jordan csellóművész) alkotta vonósnégyes munkaviszonyát május 10-i hatállyal szüntették meg. A csellista Jordan a Press Heraldnak nyilatkozva furcsállotta, hogy épp egy általa alapított szervezet rúgta ki, hozzátéve, hogy nem előzmény nélküli a lépés, ugyanis már korábban jelezték nekik, hogy kevés női és színes bőrű zeneszerző művét játsszák.
Jordanék annak idején a Da Ponte Vonósnégyes Barátait azért hozták létre, hogy legálisan fogadhassanak olyan támogatásokat, melyeket a felajánlók aztán adományként leírhatták az adójukból. A zenekar tagjai idáig ezekből a támogatásokból zenéltek, oktattak és éltek, tartották el a családjukat. Most viszont
az is kiderült, hogy az utóbbi időben a szervezet ezeket a pénzeket egyszerűen lenyúlta.
A Da Ponte Vonósnégyes pár napja kiírta a Facebookra, hogy az új néven működő civil szervezet továbbra is jogszerűnek tartja, hogy megtartsa a nekik szánt adományokat, ezekhez pedig így nem férnek hozzá. Közölték, hogy létrehoztak egy új alapítványt azoknak a támogatásoknak fogadására, melyeket nekik szán a közönség.