Breaking Bad-poszter figyel a faladon? Minden HBO-sorozatot láttál már minimum kétszer? Esetleg nem látod már a különbséget a Netflix neked szánt ajánlatai és a trendingelő tartalmak közt? Ha már mindent elfogyasztottál és/vagy mindig a legnépszerűbb cuccok előtt kötsz ki, akkor most mutatunk 5 eldugottabb, de minőségi darabot, ami érdemes az idődre.
Biztos vagyok benne, hogy legalább egy olyan barátod van, aki változó minőségű retorikai képességek birtokában, de mindig lelkesen osztja meg veled időről időre, hogy miket is kell nézni, akár kérdezed, akár nem. Ha nagyon jófej vagy, akkor végighallgatod, neadjisten ténylegesen egy listára referálsz, amikor közlöd vele, hogy felveszem a listára!, de az idő többségében legjobb esetben is évekkel később kerülsz oda, hogy egyáltalán trailert nézz az adott tartalomhoz. Az a különbség a Bronson.men és a haverod között, hogy (statisztikailag nézve) csak egyikünknek van platformja ahhoz, hogy áttörjön a közömbösséged védőfalán – remélhetőleg. Cserébe ígérjük, hogy ebben a körben csak olyan sorozatokat ajánlunk, amik
történetükben tanulságosak mind férfiként, mind emberi lényként, minőségükben pedig annyira pengék, hogy bluray-kópiával mehetnél velük késpárbajba.
#1 A hátrahagyottak (The Leftovers, 2014-2017)
Ha érdekesnek találtad a „klasszikus” Marvel-filmek csettintgetős népességcsökkentésének szociális hullámait, de úgy érzed, hogy alig kapargatták meg a felszínt, mielőtt visszacsinálták volna a status quót, akkor a Leftovers a te sztorid. Ugyan itt a populáció fele helyett mindössze 2 %-a válik porrá (itt nem szó szerint), de az is pont elég ahhoz, hogy új megvilágításba kerüljön minden, amit az életről gondoltunk. Mit jelent igazán szeretni? Miben lehet és miben érdemes hinni? Hogyan lehet elengedni valamit, amit meggyászolni nem lehet?
Nagy kedvencünk, Justin Theroux a mozgóképtörténet egyik legjobb badass–apuka karakterét hozza, aki
szingli faterként és kisvárosi seriffként próbálja fenntartani a normalitás látszatát ebben a sotfcore-posztapok helyzetben.
Nagyjából minden évadban a férfiúi keménység és érzékenység párosának teljesen új rétegeit tárja fel, miközben néha azért Wu-Tang szól a háttérben, mert az élet szép. Mindössze 3 évad, kerek lezárás, bújtatott öltözködési és szakállápolási tippek – csekkolós.
#2 Mise éjfélkor (Midnight Mass, 2021)
A Netflix és a kísértetházas sorijairól ismerős Mike Flannagan tökéletes horroszériájának egyetlen hibája van: a Squid Game-mel közel egyidőben jött ki, és így mindenki pontleszarta. Ha téged nem került el, akkor nem kell magyaráznom, hogy objektíve nézve is a tavalyi év egyik legerősebb tétele volt, szubjektíve nézve meg a legjobb az egész évtizedet nézve. Ha viszont kimaradt volna, akkor megpróbállak meggyőzni, hogy miért pörgesd le ezt az egyetlen évados mesterműt.
Stephen King is megirigyelné ezt a setupot: kisváros egy szigeten, hazatérő tékozló fiú, állományt tizedelő szárnyas noszferatu, csodába hajló templomi szertartások – és ez tényleg csak a felszín. Gyönyörű nézni, ahogy Flannagan történetmesélési szkilljeit tökélyre fejlesztve egy vámpírfilm álcája alatt beszél megváltásról, gyászról, elengedésről és áldozatokról. Meg egy kicsit a birkamentalitásról, az eltérő nézetek és kulturális hátterek elfogadásáról, megcsömörlött kapcsolatok mögötti valódi szerelemről, leküzdhető emberi ösztönökről, traumafeldolgozásról, a család fontosságáról, és még sorolhatnám.
Az oké, hogy a legjobb horrorok csak ürügyként használják a bennük felvonultatott borzalmakat, de ennyire patent, az utolsó (koporsó)szögig kitalált metaforázgatást azért ritkán látni, amiben amúgy a vámpír szó egyetlen egyszer sem hangzik el.
#3 Békeharcos (Peacemaker, 2022-)
Egy olyan telített műfajban, mint a szuperhősfilmek, annyira nem meglepő, hogy felütik a fejüket a normákat bomlasztó és a közízlést züllesztő, a zsánert alapjaiban megkérdőjelező és parodizáló darabok is. Ilyen például az amúgy szintén zseniális The Boys, ami a szuperhősöket kétszínű tömeggyilkosnak ábrázolja, vagy a Deadpool, ami az amúgy jól ismert antihőskaraktert kombinálja éretlen, de kétségkívül felnőtthumorral. A Peacemaker ezekkel szemben odáig merészkedik, hogy igazából teljesen elfeledteti veled, hogy szuperhősökről szóló tartalmat nézel.
Míg a sorozat előzménye, a James Gunn rendezésében készült The Suicide Squad ugyan többnyire kiforgatva, de azért még tartalmazott olyan alapokat, mint egy toronyméretű főgenyó, sokmilliós set-piece–akciójelenet, vagy éppen az abszolút elborult képességekkel egymást gyepáló individuumok. A relatíve kisebb büdzséből tévére érkező spinoff, a Peacemaker ezzel szemben szinte minden grandiózusságot mellőzni tud, hogy helyette egy olyan akció-sci-fis csörtét szállítson, melynek a legkiemelkedőbb lokálja egy lakókocsitelep, a legvalótlanabb állandó szereplője pedig egy háziállatként tartott sas. Dave Bautista után
John Cena is véglegesen átalakult proteinpürével kikokszolt pankrátorból istencsászár színésszé,
aki egyszemélyes kivégzőosztagból csapatjátékos, a rasszista apja árnyékából kilépve hímsoviniszta majomemberből pedig törődő férfi lett. Azért árnyalom a képet és megsúgom, hogy tele van kakis-pisis-nemiszerves poénnal a cucc, ne vedd annyira komolyan.
#4 Légió (Legion, 2017-2019)
Ha már szuperhősök, akkor itt van egy prémiumsorozat, amiről senki sem beszél, pedig nem csak simán kiforgatta a műfajt a sarkaiból, de egyenesen áttaszajtotta egy másik dimenzióba, ahol a fogalmat sem ismerik. Papíron a Legion az X-Menből ismert professzor illegitim (?) fiáról szól, aki szintúgy mentalistává mutálódik, csak éppen kicsit skizofrén, kicsit bipoláris, kicsit minden, ami mentális betegségként definiálható.
A megfelelő X-Men-licenszek hiányában a sorozat érthető okokból elkanyarodik bármiféle univerzumépítéstől, helyette a történet egy olyan pszichedelikus, horror-akció-dráma fordulatot vesz, ahol a betegséget szimbolizáló démon egészen valódi, neve van és ő maga a széria főgonosza. És ez csak a jéghegy csúcsa, ennél sokkal mélyebb ez a nyúlüreg.
Amikor azt mondom, hogy ezt a mindössze 3 évados sorozatot ledarálni egy pszichedelikus élmény, akkor nem túlzással élek: a fele alatt azt sem tudtam, hogy mit nézek, hol vagyok, és miért nem lehet minden ilyen jó, ami ebből a fénydobozból a nappalimba ömlik az éjszaka közepén.
Ha igazán jót akarsz magadnak, akkor fáradtan, a leglehetetlenebb órában állsz neki nézni, hogy igazán kimaxold azt a drogok nélkül is elérhető testen kívüli élményt, amiben egészen új megvilágításba kerülnek a legalapvetőbbnek hitt emberi funkciók és kapcsolatok is. Sajnálom, hogy ennél nem tudok kevésbé kriptikusan fogalmazni, sajnos magadnak kell kiderítened, hogy mi a halálról süketelek.
Fargo (2014-)
A Fargo már a második évadánál tartott, amikor én még mindig egy ilyen lesajnáló, kicsit megvető üzemmódban voltam, amikor valahogy eszembejutott a puszta létezése. Az első évad a tévé simán lenyomja a mozit mentalitás hőskorában készült, amikor a kisképernyőre forgatás elkezdett pénz- és sztármágnes lenni, végleg áttörve a gátat a sorozatnézők és a filmrajongók között.
És nocsak, itt jött egy sori, melyben Billy Bob Thornton volt az aktuális meganév. Ami az 1996-os film alapján készült és az IMDB tanulsága alapján annak a történet meséli el újra. Gratu, annak sok értelme van – mondtam valszeg pufogva anno. Ha tehetném, most telibe köpném az akkori énem, ugyanis a Fargo sorozat az egyik legjobb dolog, amit valaha láttam.
Elég hamar rájöttem szerencsére, hogy az első évad nagyjából a feléig támaszkodik maximum az eredeti (mester)műre, utána olyan irányba kanyarítja el a sztorit, ami simán a kiindulási alappal vetekszik, de lehet, túl is szárnyalja azt sok tekintetben, mert fikcionális férfiakat (és néha nőket is, legyünk korrektek) ennyire még tuti nem akartál belefojtani egy kanál vízbe. A mai napig nem értem, hogy egy Oscar-díjra jelölt bűndrámából hogyan nőhette ki magát egy már negyedik évadánál járó antológiasorozat, de a minőség hullámvasútszerű ingadozása ellenére minden évad bejelentése után lelkesen várom, hogy
ki lesz az aktuális Billy Bob Thornton, aki eszméletlenül szórakoztató módon szembesít az aljasság következő szintjével,
hogy úgy izgulhassak az adott sztori főszereplőiért, mintha a Trónok harcát nézném.
Ha ebben a sorrendben megvolt a dara, akkor errefelé nézelődhetsz tovább: