Szép történet az Arsenal hajdani csodacsatáráról és egy kis híján elkallódott focista srácról.
Tizenhárom évvel ezelőtt az akkor már rég visszavonult, de még mindig nagyon népszerű Ian Wright saját tévéműsora (Football Behind Bars – Foci a rácsok mögött) forgatása során ellátogatott egy fiatal elkövetők számára fenntartott angliai büntetés-végrehajtási intézménybe. Többek között találkozott Adrian Cliftonnal, aki elmondta neki, hogy évekig az Arsenal – Wright egykori klubja – akadémiáján nevelkedett, mielőtt rossz útra tért.
Hogy a srácnak akkoriban miféle esélyei lehettek a normális életre, arról sokat elmond, hogy a műsorban a saját anyja azt mondta: addig örül, míg a fia odabent ül a börtönben, mert akkor legalább tudja, hogy biztonságban van –
nem ölik meg, és ő sem öl meg senkit.
Talán Wright látogatásának is lehetett szerepe abban, hogy Cliftonról ma már egészen más okból ír az angol sajtó. Ötödosztályú klubjával, a Boreham Wooddal bejutott az FA-kupa ötödik fordulójába, azaz a legjobb 16 közé, ahol egyébként csak első és második vonalbeli csapatok vannak, például a Liverpool, a Chelsea, a Manchester City, a Tottenham és az Everton. Utóbbival játszik a nyolc közé jutásért. Az előző fordulóban második (Bornemouth), azelőtt meg harmadik ligás (Wimbledon) ellenfelet ejtett ki, szóval nem kell kapásból leírni.
Clifton és Wright érzelemdús viszontlátásáról itt nézhető meg a videó.
Lesz még Plymouth Montserraté
A Boreham Wood 33 éves, civilben gázszerelőként dolgozó középpályásának a klubfutballban már aligha van esélye komolyabb karrierre, elmondhatja ugyanakkor magáról, hogy válogatott játékos. Származása révén az apró karibi államocska, Montserrat nemzeti tizenegyében játszik. (Ez az a szigetország, amelynek több mint a fele, beleértve a névleges fővárost, Plymouth-t is, majdnem 30 éve lakatlan a pusztító következményekkel járó vulkanikus tevékenység miatt.) Eddig 12 meccsen négy gólt szerzett, legutóbb tavaly nyáron, a Virgin-szigetek elleni vb-selejtezőn kettőt is.
Ha pedig valaki nem emlékezne, miket művelt Ian Wright a kilencvenes években: