Nyár. Meleg, csajok, zene, funky. Eljött az idő, felveheted a pólódat, friendo.
Elég nyilvánvaló volt, hogy a világ legjobb napszemüveges cikke után kell írnunk a pólókról is, mert itt az ideje.
T-shirt az
A póló elnevezés félrevezető eleve, mert így a teniszezők 19-20. században használt, feltűrt, gombos felsőjét hívták, amit aztán az 1920-as években egy Renée LaCoste nevű francia játékos használt először rövid ujjal, arra hivatkozva, hogy az eredeti baromira kényelmetlen sportoláshoz. Szerintem innen ismerős a pali.
Ezt a mai napig gombokkal gyártják, gallérral, ami egyfajta eleganciát és stílust kölcsönöz, de valamelyest kényelmetlenebb, mint az elterjedtebb t-shirt. (Hogy a terminológia ne okozzon félreértést, mi a cikkben utóbbit fogjuk pólónak hívni, mert a magyar köznyelvben ez a bevett – a szerk.)
Born in blood
Beszédes, hogy még ennek a tök egyszerű ruhadarabnak a születése is egy háborúhoz, közelebbről a spanyol-amerikai konfliktushoz köthető, amikor az amerikai haditengerészet egy könnyen tisztítható, olcsó anyagú, könnyű ruhadarabot kezdett gyártani, az egyenruha alatti praktikus viselet gyanánt. A széleskörű ismertsége is annak köszönhető, hogy a második világháborút követően a hadszolgálatukra büszke veteránok nyilvánosan kezdték el hordani, mint az egyenruhájuk részét. És nemcsak az utcán, de célszerűsége miatt otthon, a ház körüli munkák során is.
Adaptálódása elkerülhetetlen volt, de akár a napszemüvegek esetében, a popkulturális tényezők itt is jelentős szerepet játszottak a ruhadarab gyors terjedésében. Miután egy 1942-es Life-címlapon a légierő tüzériskolájának egyik katonája pózolt benne, Marlon Brando pedig szinte végig abban feszít az 1951-es A vágy villamosában, a történet már szinte meg volt írva. ’59-ben megjelent a plastisol, egy olcsón és gyorsan előállítható textilfesték, ennek hála pedig viszonylag egyszerűen készíthetett bárki egyedi példányt. Nem volt visszaút: a ’60-as évektől a póló már az önkifejezés pótolhatatlan szimbóluma is lett.
Rockbandák, sportcsapatok nyomtak logózott t-shirtöket tömegével, immár kereskedelmi céllal, és az 50-es évekig az alsógatyával egy szinten kezelt ruhadarab hirtelen igazi aranybánya lett. 1985-ben már 500 millió pólót adtak el világszerte, ez a szám 2005-ben 1 milliárd, 2010-ben pedig 2 milliárd volt. Az amerikai lakosság 60 százaléka rendelkezik jelenleg 10-nél több pólóval.
Hogy viseld?
Hiszed-e vagy sem, a pólót a divattervezők egy része túl puritán, bizonyos értelemben primitív ruhadarabnak tartja, kvázi egy alsóneműnek, ami önmagában hordva öltözködésbeli igénytelenséget sugall. Ennek oka, hogy a történelmét tekintve a 18-19. századi alsóruhákban gyökerező, mindenki számára elérhető, köznépi viselet kevésbé alkalmas a társadalmi státusz kifejezésére, mint egy szmoking vagy egy szövetnadrág. Nem kell velük foglalkozni. Az ilyen emberek mondják azt is, hogy a sótlan pisztáciának van értelme. Hogy lenne értelme?!
A fentiek alapján viszont az is egyértelmű, hogy elegáns eseményekre nem javasolt, hacsak a dress code alapján, vagy a hely/közönség ismeretében a laza-elegáns (vagyis például egy rávett zakóval) nem engedélyezett. Ezen kívül viszont, tulajdonképpen bármilyen tevékenységre teljesen oké önmagában (tehát ráöltött dzseki, ing vagy egyéb felsőruházat nélkül) is.
#1 Fittség
A testalkatodnak megfelelő darab kiválasztása az öltözködésed sarokpontja, és ez a pólóra is igaz. A túlságosan bő ruhadarabok bizonytalanságot sugallnak, mert az emberek önkéntelenül is arra asszociálnak, hogy valamit mégiscsak rejtegetni akarsz. Például a testedet. Ez pláne akkor kellemetlen, ha a cucc nem(csak) az eredeti szabása miatt, de azért is áll gányul, mert esetleg megnyúlt. Különösen érdemes ügyelni az ujjak bőségére.
Túl bő: ropifíling. Túl szűk: hurkatöltés. Teljesen világos, hogy minél jobb a felépítésed, minél többet vagy a teremben, annál könnyebben engedheted meg magadnak a feszesebb szabású, esetleg sztreccses anyagú pólókat. Ennek ellenére azt is nagyon be lehet nézni, amennyiben az adott ruhadarab túlságosan az izomzat kiemelését célozza. Egy irreálisan vékony anyagú, extra szűk vagy komikusan rikító felső akkor is röhejes, ha brutálisan sportos vagy.
Meg van itt egy örök igazság:
Ha egy átlagos/túlsúlyos ember felvesz egy szűk, színes pólót, no one bates an eye. Ha egy izmos ember teszi ugyanezt, everybody looses their mind.
Az élet bizony ilyen.
#2 Nyak
Alapvetően kétféle nyak létezik, és a megmondók szerint fontos, melyiket választod. A hagyományos nyakú darabok a vékonyabb férfiaknak állnak jobban, mert a nyak vonalát szélesítik, és valamelyest formásabbnak érzékeltetik a vállakat. A hosszú nyakú és nyújtottabb arcformájú embereknek szintén ezt javasolják az arányok kiegyenlítése végett.
A v-nyak lazább hatást kelt, ez tulajdonképpen a legfontosabb jellemzője. Ezen túlmenően szokták még mondani, hogy komolyabb súlyfelesleggel küzdőknek nem ajánlott (mert a figyelmet lefelé fókuszálja), érdemes kísérletezni vele viszont az alacsonyabbaknak, mert az ilyet viselő embert valamiért hosszabbnak/magasabbnak érzékelhetjük. Science, bitch!
A scoop eredetileg a női ruhák szélesebb nyakát jelentette, ami alkalmas volt arra, hogy a dekoltázsból mutasson valamit. Amellett, hogy jó adottságok esetén kiemeli a széles mellkast, melegben kényelmesebb is, mint a szűk verzió.
Ami SOK: deep scoop /deep v-neck
Ezek a durván kivágott pólók, melyek azt az érzetet keltik, hogy lusta voltál kimosni a cuccaidat, ezért a 195 cm-es, norvég röplabdázó csajod szekrényéből túrtál elő egyet véletlenszerűen. Előfordulhat persze olyan, hogy valakinek, valamiért jól áll ez. De többnyire nem fordul elő, helyette a hétköznapok Pumped Gabójává avanzsál, annak minden előnyével, de leginkább hátrányával. Ha kiváló is az alkatod, azt a benyomást kelted másokban, hogy puszta hivalkodásból hangsúlyozod túl az adottságaidat. A jussod pedig negatív előítélet. Ha ezzel együtt vállalod, tedd azt. A csajok egy része bizonyára rápörög, mások viszont meglehet, kinevetik. Ugyanúgy megosztja őket, mint a haverokat.
#3 Anyagok
A 100 % pamut puha, természetes hatású alapanyag a pólónak, tapintása és megjelenése tetszetős. A 30, legfeljebb 40 foknál magasabb mosási hőmérsékletet viszont felejtsd el, mert garantáltan összemegy, bukta.
A 50 % poliészter még jó lehet, de a full-műszálas póló rosszul szellőzik, és elektrostatikusan tölt, cserébe nem szívja be annyira a nedvességet, továbbá tartósabb is, ergo sportoláshoz ez ajánlott (nem véletlenül készülnek a mezek is többnyire ebből).
A póló anyagának vastagsága és minősége nem feltétlenül áll arányban egymással. Az egyiptomi pamut például hosszabb szálakból készül és könnyebb a hagyományosnál, de puhasága ellenére még tartósabb is lehet annál.
Betűrni vagy nem?
A póló betűrését eredetileg nem tartották gáznak, James Deanről például aligha találsz olyan fotót, amin nem így tett. Az utóbbi évtizedekben azonban ez a nerdység szimbóluma lett, mert a gyerekes öltözködés érzetét kelti. Lehet persze ezzel vitatkozni, de az általános nézet ez.
Érdemes még azt is megjegyezni, hogy a klasszikus t-shirt hagyományosan nem lóg a csípő alá, az ujjai pedig legfeljebb a felkar feléig érnek le.
#4 Témák
Ha az alsógatyádra ráfested a kedvenc metálbandád jelét, és abban mész ki az utcára, az kétféleképpen értelmezhető. Megkattanás az egyik, provokatív lázadás a másik. A pólók térnyerését körülbelül így élhette meg egy átlagos középosztálybeli amerikai családapa, amikor meglátott például egy Che Guevará-s pólót ’68-ban az utcán. A szimbólumokat ugyan az utca embere hordta, de mögöttük jobbára képzett alkotók álltak, az előbbit például egy John Fitzpatrick nevű ír srác rajzolta Guevara és az európai forradalmi mozgalmak iránti tiszteletből. Lent találtok egy kis gyűjteményt a klasszikusokról.
Végül pedig egy mókás rendszerezés a pólókról tematika szerint. Ha hordasz ilyet, magadat is megtalálod rajta (ha nehezen olvasható, klikkelj a képre, majd újabb klikkel nagyíts rá).
A cikk megírásához felhasználtuk az Artofmanliness anyagát.
A kiemelt képen Ryan Reynolds látható Guy Aroch Observernek készített fotóján, forrása: HQ Diesel.