Lovaglás nélküli öttusát nehéz elképzelni, de ennél is nehezebb kitalálni, mi legyen helyette. Mizsér Attila olimpiai bajnok elmondta a Bronsonnak, miért gondolja, hogy össze kellene kötni a sport világát a videojátékokéval.

Nemcsak az öttusa kedvelői körében, hanem az egész sportvilágban megütközést keltett néhány hete, hogy a sportág nemzetközi szövetsége bejelentette, 2028-tól ki akarja rakni az öt szám közül a lovaglást. Mégpedig lényegében azért, hogy megelőzze az öttusa száműzését az olimpia műsoráról.

Egyeztetés nélkül

Nem pusztán a terv háborított fel sokakat: a szervezet anélkül jutott erre, hogy bármilyen diskurzust folytatott volna a saját közösségén belül. Ráadásul egy kívülről nézve is kérdéses legitimitású eljárásban szavaztatta meg a döntést – a dán tagszövetség azóta meg is támadta azt a Nemzetközi Sportdöntőbíróságon (CAS).

Függetlenül attól, hogy mi lesz a jogi huzavona sorsa, elindult az ötletelés arról, hogy mivel lehetne helyettesíteni a lovaglást, ha mennie kell. Az egyik legérdekesebb felvetés magyar részről érkezett: a csapatban olimpiai, világ- és Európa-bajnok, egyéniben világbajnok és olimpiai ezüstérmes Mizsér Attila javasolta, hogy az e-sporton érdemes lenne elgondolkozni.

Kicsit bizarr elképzelni, ahogy a sportolók a fegyvert letéve odaülnek a kontrollerrel a képernyő elé, ezért megkérdeztük Szöul bajnokát, hogy jutott ez eszébe.

“A Nemzetközi Öttusaszövetség eljárása felháborító és elfogadhatatlan, ezért én is aláírtam a Thomas Bach NOB-elnöknek címzett tiltakozó levelet. Persze tudom, hogy ennek a gesztusnak túl sok eredménye nem lesz. Lehet némi súlya annak, ha a NOB elnöke reagál, de aki a sportdiplomáciában járatos, az tisztában van azzal, hogy beleszólni nem fog semmibe” – kezdte Mizsér Attila.

Azzal ugyanakkor egyetért, hogy a jelenlegi formájában em lett volna hosszú élete az öttusának az olimpián. “Csakhogy erről, mármint a sportág jövőjéről, 15-20 éve el kellett volna indítani egy vitát, ezt a szövetség elmulasztotta megtenni, most pedig kapkod és párbeszéd nélkül hoz döntéseket. Most, hogy a CAS eljárása miatt nyitva van a kérdés, remélhetőleg bevonják a sportolókat is a további konzultációba” – mondta Mizsér Attila.

Szerinte a lovaglás lecserélhető ugyan, de nem pótolható, mert a pedagógiai jelentősége felbecsülhetetlen. (Az öttusa kitalálója, a második NOB-elnök, Pierre de Coubertin is pedagógus volt, a 20-as években jelent meg könyve Sportpedagógia címmel.)

A fő probléma, hogy a kritériumok, amelyek alapján ki akarják választani a lovaglás helyére kerülő számot, részben ellentmondanak egymásnak. Ráadásul az öttusa jelenlegi, 90 perces formátumába berakni még valamit, ami komoly fizikai igénybevételt jelent, elég rossz ötletnek tűnik. A sportág fenntarthatósága kulcskérdés, márpedig ehhez az kell, hogy a versenyzők egy évben 8-12 versenyt végig tudjanak csinálni.

“A magyar öttusa szereplői egy burokban élnek, amiből nagyon kevesen látnak ki. Fel kellene ismerni, hogy a NOB azt akarja, hogy az olimpiai sportok meg tudják szólítani a fiatalokat, és ennek az öttusa nemigen tud megfelelni. Van ugyan több mint 100 tagszövetség, de valójában kevés helyen van aktivitás. Nem véletlen, hogy az olimpiai nézettségi listákon mindig a vert mezőnyben van a sportág” – magyarázta Mizsér Attia.

Ilyen drágán nem lehet vonzó

Hozzátette, költségoldalról is nehezen lehet mellette érvelni. Egy ló egyéves fenntartása, 2,5-3 millió forint, ahol az állam ezt nem adja oda, ott nem lesz öttusa. Magyarországon például van 30 jó ló, egy évben az 80 millió forint. Az angoloknál óránként 100 font egy lovasedzés egy ugrólóval. Ha 40 országban el akarnánk terjeszteni a lovaglást, 5-5 versenyzővel és heti 1 lovasedzéssel számolva, az elvinné a sportág globális négyéves költségvetésének az egyharmadát. „Ez egyszerűen nem reális, hiszen melyik cégvezető lenne boldog attól, hogy a büdzsé 40 százalékát hirtelen valami másra kell költeni?”

“Ha mindezt figyelembe vesszük, a pedagógia szempontjától a fiatalok megszólításán át a költségekig, nálam az jön ki, hogy az e-sport lenne a megoldás. Talán már a NOB sem irtózik tőle annyira, mint régebben. Ki kellene fejleszteni egy olyan játékot, ami a fent felsorolt készségeket (vezetés, kommunikáció, alkalmazkodás) fejleszti. Bármelyik ezzel foglalkozó nagy céget meg lehet bízni a feladattal, innentől fogva ez már csak kreativitás és fantázia kérdése.

– vezette le az elképzelést Mizsér Attila.

Az elgondolással első ránézésre az a gond, hogy a fejlesztés, amellett, hogy a kiemenetele bizonytalan, rettentő drága. Erősen kétséges, hogy a nemzetközi szövetség elő tudná teremteni a szükséges összeget.

“Egy új játékot kifejleszteni, majd azt felfuttatni dollármilliókba, de akár -tízmilliókba kerül. Ráadásul rengeteg idő, még akkor is, ha egy meglévő motorra írják” – erősítette meg a Bronson kérdésére Biró Balázs György, a Magyar E-sport-szövetség elnöke. Hozzátette, a fejlesztés csak az első költség, utána üzemeltetni is kell, gondozni a tartalmi részt. “Ezt lehet persze üzleti alapon csinálni, de akkor kérdés, fizetős lesz-e vagy ingyenes. Utóbbi esetben a belső költés a megoldás, hogy életképes legyen” – sorolta a zöldmezős fejlesztés nehézségeit.

Mit szólna a NOB egy lövöldözős játékhoz?

Felvetésünkre, hogy egy meglévő címet el tud-e képzelni ebben a szerepben, azt mondta, az e-sport elég távol van a lovaglás és az öttusa szellemiségétől, a Mizsér Attila által felsorolt kritériumoknak megfelelő játékot elég nehéz lenne találni. “Akadnak szimulációs játékok, az olimpiához kapcsolódva szoktak piacra dobni a kiadók sportjátékokat, feltűnik köztük az öttusa is. De ezek nem igazán népszerűek, általában egyikből sem lesz nagy sikersztori, márpedig, ha jól értem, a fiatalok bevonása fontos szempont lenne.”

A két legnépszerűbb e-sport a Counter-Strike és a League of Legends, de ezek bonyolultak, stratégiai gondolkodást követelnek, az egyszeri sportszeretők előképzettség nélkül aligha értenének belőle sokat. Vannak egy az egy elleni és csapatformátumban is játszható, például túlélőjátékok, amelyek kellően izgalmasak és népszerűek, így a PUBG vagy a Fortnite. “De nagy kérdés, mennyire összeegyeztethetők az olimpiai eszmével, hiszen ezek akciójátékok, gyakran erőszakosak” – jegyezte meg Biró Balázs György.