Egy korábbi, az üzleti öltözködésről szóló cikkünkben a kolléga úgy talált fogalmazni, hogy
az üzleti életben az öltözködés nem művészi önkifejezés, hanem egy nagyon értékes szaktudás, aminek forintosítható értéke van.
Nem kell megijedni tehát attól a ténytől, hogy az emberek a ruhád alapján véleményt formálnak rólad; tekinthetsz a jelenségre úgy is, mint az emberi psziché egy kivételesen bugyuta hibájára, amit kijátszva előnyre tehetsz szert másokhoz képest.
A napokban – a Princeton egyetem kutatására hivatkozva – több helyütt is publikáltak egy tanulmányt, ami riasztó képet mutat a viselt ruhák alapján alkotott előítéletekről.
A módszertan
A kutatók összesen 8 tanulmányt készítettek el hasonló módszertannal. 50 különböző személyről mutattak fényképeket az alanyoknak, éspedig minden szereplőről kétfélét:
az egyiken szegényesebb, a másikon igényesebb ruhákban szerepeltek.
Ráadásul a fotók minden esetben csak deréktól felfelé ábrázolták a delikvenst, tehát úgy, hogy a ruha nem a kép meghatározó eleme volt.
Infobox
Az eredeti, angol nyelvű tanulmányban ‘gazdag’ és ‘szegény’ érzetű ruhákat írnak, azt pedig egy független csoport véleményére támaszkodva próbálták megítélni, hogy melyik ruha minősül „szegénynek” és melyik „gazdagnak” az emberek percepciója szerint. Fontos: a ruhák tárgya nem a márkásság vagy márkátlanság volt, tehát nem logókat és árcimkét néztek, hanem azt, hogy a viselete alapján a személy mennyire tűnt magasabb vagy alacsonyabb táradalmi státuszúnak.
A résztvevőknek 1-től 9-ig kellett pontozniuk a képen látható személyek rátermettségét. A ruházatot, mint mérlegelési szempontot alapértelmezetten nem is említették a megkérdezetteknek, csak annyit kértek, hogy „zsigerből” véleményezzék őket, különösebb elemezgetés nélkül.
Az előítéletesség új szintje
Noha korábban is sejtették, hogy a vélt társadalmi státusz összefüggésben van a kompetenciák feltételezett mértékével (értsd: az igényesebb, magasabb szociális osztályba sorolt illetőket képzettebbnek, okosabbnak gondolják), de a mostani eredmény egészen döbbenetes.
A kutatás egyik vezetője, Eldar Shafir szerint a megkérdezetteknek különböző időtartamban mutatták meg a fotókat, vagyis egyesek hosszabban nézegethették, másoknak mindössze 130 milliszekundum, vagyis egyetlen pillanat jutott. Az eredmény minden esetben pontosan ugyanaz volt: a fotókat látva,
a szép, drágának vélt ruházat alapján az emberek a másodperc tizedrésze alatt is ugyanolyan egyértelmű, pozitív véleményt alkotnak az illető képességeiről.
Ha ugyanazt a személyt kevésbé igényes, szegényesebb ruházatban látjuk, óhatatlanul gyengébb képességűnek gondoljuk, mint a pengén felöltözött alteregóját.
Hiába variálták, hiába kérték: mindenki a ruha alapján döntött
A legbrutálisabb, hogy a kutatók bárhogyan csűrték-csavarták a szabályokat, az eredmény mindig, következetesen ugyanez lett. Volt, hogy a kutatást vezetők kimondottan megkérték az alanyokat arra, ne vegyék figyelembe a ruházatot, vagy felhívták rá a figyelmet, hogy nincs a ruha és a kompetencia között összefüggés. Máskor a szakemberek előre utaltak a képen szereplők foglalkozására, hátha ezzel tompítják a prekoncepciókat. Egy másik verzióban a nyakkendős-öltönyös fotókat kevésbé formális, de még mindig nívósabb viseletre cserélték, sőt, azt is megpróbálták, hogy pénzjutalmat ajánlanak annak, aki ugyanazt az eredményt produkálja, mint az a kontrol csoport, amely csak a képen szereplők arcát látta. De minden hasztalan volt; az emberek érzékelését rablánc köti a megfigyelt személy ruhájához, ha a rátermettséget kell mérlegelni.
Nem szégyen élni a lehetőségekkel
Természetesen előítéletesnek lenni nem kötelező és nem is javasolt, ám azt jó tudni, hogy egy állásinterjún vagy egy üzleti megbeszélésen a veled szemben ülők attól még jó eséllyel azok lesznek. Megjegyezzük: ehhez nem kell rossz embernek lenni, elég az igényes öltözködést akaratlanul a precizitással, szabálykövetéssel, maximalizmussal és alapossággal párosítani. Egy okkal több, hogy te is odafigyelj.