Scorsese parádésan összerakott maffiatörténetein egy generáció nőtt fel, de az alkotásai nem csak a dramaturgia, a dialógusok, a vágás és az operatőri munka miatt váltak legendássá, hanem a kegyetlenül autentikus vizuális világért is. Az olasz-amerikai rendező figurái baromira tudnak öltözködni.

Van ez a paradoxon, hogy sok kosztümös filmet éppen a kiváló stylistok tesznek hiteltelenné. Amikor egy jó ízléssel bíró szakembert arra kérnek, hogy tervezzen ruhákat egy filmhez vagy sorozathoz, ő

a korszakra jellemző legfullosabb szetteket pakolja össze, dőzsöl az adott évtizedek közízlésének legvarázslatosabb fogásaiban, és ábrázolás helyett önmegvalósít.

Ennek eredményeképpen minden szereplőn tökéletesen harmonikusak a szettek, sőt, még az adott figura színvilágához is passzolnak a cuccok.

Ez a produkció élvezeti értékéhez persze hozzáad nagyban, de azért nem feltételezhetjük, hogy a ’70-es években mondjuk mindenki tisztában volt azzal, hogy az ő alkatához, bőr- és hajszínéhez melyik barna bőrdzseki mutat a legjobban, és ahhoz túl bátor vagy már ízléstelen választás-e egy sötétlila inget felkapni.

A filmekben azonban valahogy minden karakter pont eltalálja, miben nézne ki jól az adott divatkorszak repertoárjából, és ez meg már egy kicsit visszavesz a hitelességből. Hol maradnak a csapzott, ápolatlan, a kék szövetnadrágot gondatlanul egy elcseszett nyakkendővel és túlméretes inggel összekombózott politikusok?

Az odafigyelés bámulatos mértéke

Scorsese új filmjének divatja azonban, úgy ahogy van, tökéletes. Ha egyetlen screenshottal szeretnénk jellemezni a The Irishman kosztümjeinek minőségét, akkor az bizonyára ez lenne:

Néhány random dude egy esküvői jelenetből. Hibátlan az összes szett, kiváltképp az a középső, a textúrázott, dióbarna öltöny a halvány sárgadinnye inggel és a sötétbarna, mintás nyakkendővel, ami ehhez a bőrtónushoz épp jó választás. Az ősz faszi a világoskék díszzsebkendővel és a királykék mintás nyakkendővel ugyanakkora császár, mint a balra álló giovanni a narancs ingjével, a drapp zakóval és azzal a játékos mintájú nyakkendőjével. Az öltönyöket ráadásul mindegyiküknek méretre készítettették (vagy legalábbis igazították), amit onnan tudsz, hogy tök különböző testalkatuk ellenére a mellkashoz simul, és láthatóan a nyakkör sem gyűrődik. Ennek az

egy snittnek a kompozíciójában több órányi munka van, mint amennyit egy átlagos magyar celebritás életében eltölt olvasással.

Abszurdum, hogy mennyi csibészes elegancia ömlik a filmből. Pár vizuált kifotóztunk, mert a filmhez hivatalosan publikált press kitek épp csak finoman meglebegtették azt az esztétikai orgiát, amit a stílusra fogékony közönség számára az Irishmannek szinte minden képkockája nyújt.

A kosztümökért két ember felelt, egyikük az a Sandy Powell, aki Scorsese filmjeinek nagyrészében közreműködik ugyanebben a szerepben, és akit elég nagy spílernek tartanak a szakmában.

Odarakták

Az igényességre jellemző, hogy a 3,5 órás játékidőben nem látod kétszer ugyanazt a nyakkendőt, még ugyanazon a szereplőn sem. Állítólag

csak Joe Pesci, De Niro és Pacino összesen 215 szettet (nagyrészt öltönyöket) használt fel a forgatáskor,

és mellettük volt még 121 színész és 6500 (hatezerötszáz!) statiszta, akit fel kellett öltöztetni. Ezek egészen döbbenetes számok.

A fenti két személyen, vagyis a kosztümtervezőkön kívül persze még egy rakás szaki melózott a projekten, többek között szabók, vásárlószemélyzet, öltöztetők hada. Hogy konkrétabbak legyünk, így néz ki a lista:

Ha még nem láttad, a film a Netflixen megtekinthető, de szó szerint 3,5 óra, úgyhogy wc-szünettel kalkulálj. A jelmezekről egy rövid videót is publikált a forgalmazó, amiben az egyik stylist elmondja, hogy óriási mákjukra a stábban Frank Sheeran (őt alakítja Robert De Niro) unokája is ott volt, aki egy rakás eredeti fotót is adott nekik, hogy a figura még inkább hasonuljon az eredetihez.

A videót itt tudod megnézni: