Elmúltál 30 és még mindig tolod instán a szelfiket, olykor akár szexibbeket is, miközben még azt is el mered hinni magadról, hogy egyszerre több szerepkörben is lehetsz sikeres? Nem vagy te már ehhez egy kicsit öreg?
Ha nőnek születtél, törődj bele, hogy sosem lehetsz olyan fiatal, mint amilyennek érzed magad. Annyira meg pláne nem, mint egy veled egykorú férfi. Míg te a reggeli mantráknak, a jógának és az önsegítő könyveknek köszönhetően 30 felé
már valóban el mernéd hinni, hogy a korod csak egy szám, és a lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödben, addig a világ helyetted sem felejti el, hogy ez abszolút nem így van.
Hiszen minden újabb betöltött életéved kipipálandó mérföldköveknek és sokasodó tiltásoknak teremt új terepet, melyek fölött nem győzhetnek színes naptárakra nyomtatott pozitív idézetek. A mit lehet, mit kell, mit illik és mit nem ítéletek hangja mindig erősebb lesz, mint a merj önmagad lenni popslágereké. Ahogy a mérce is mindig kettős marad ebben a kérdésben, ha nőről és férfiról esik szó. Hiszen ha a számok egyenlővé is tennék a két nemet, a hozzájuk társuló jogok és lehetőségek sosem lesznek azonosak.
Ha férfinek születtél, megvan az a szuperképességed, hogy egyszerűen nem tudsz lekésni semmiről. 35 évesen költöztél el otthonról? Tök jó, hogy már tudsz magadra mosni. 38 évesen lett először épkézláb kapcsolatod? Minek is lett volna előbb? Legalább kiélted magad.
43 évesen lettél apa? Micsoda király vagy. 45 évesen elváltál? Még szerencse, hogy ilyen fiatalon.
55 éves vagy és kockás a hasad? Még egy értelmetlen és végtelen unalmas Tarantino filmet is képes vagy eladni, és akkor Margot Robbie házasságának elcseszéséről ne is beszéljünk. Na jó, utóbbi csak gyenge lábakon álló pletyka, de ezt leszámítva egy férfi életútját a fentiekhez hasonlóan szokás diadalmenetként értelmezni – ha kell, ha nem.
Ezzel szemben női életszakaszok alakulása és megítélése is egy kicsit másként fest. Ha 35 évesen még otthon laknál, 38 éves korodig csak futó kapcsolatokban utaznál, 43 évesen szülnél és 45 évesen ott maradnál mondjuk 1-2 gyerekkel, mindent megkaphatnál a világtól, csak elismerő kommenteket és vállveregetést nem. Talán az egyetlen „időn túli” achievement, ami még nőként is erény a világ szemében, az 50 felett felmutatott jó test. Egyébként viszont ne nagyon akard a férfi lazaságot a magadénak érezni.
A 20-as éveid elején még tényleg tiéd a világ. Már elég nagy, de még elég fiatal is vagy egyszerre mindenhez. Lehetsz naív, lehetsz szexi, álmodozhatsz karrierről, önmegvalósításról, több lábon állásról, hercegekről, szerelemről, énidőről, arról, hogy az életed ura te leszel. Próbálkozhatsz, botladozhatsz, hibázhatsz. Hordhatsz laposat, magasat, slamposat, szexit, rojtosat, mintásat, piercinget, sminket, de akár még a saját arcodat is. És senki nem kér számon. Esetleg nagyanyád, de neki elnézed, hiszen az ő idejében még valóban minden más volt.
25+
Aztán 25 után a kollagénnel együtt a mentségeid száma is rohamosan fogyni kezd, a feléd áramló, kényelmetlennél kényelmetlenebb kérdések zuhatagában. Diplomád, vőlegényed, saját egzisztenciád, komoly beosztásod,
rommá használt fitness bérleted, méregtelenítési rutinod, ránctalanítókrémed, hibátlanul működő petefészked és letisztult eleganciáról árulkodó ruhatárad van-e?
Egészen pontosan a kérdés úgy hangzik, hogy ez mind egyszerre megvan már, ugye? Mondjuk ekkor a mondat végére legalább még kérdőjel kerül. Így csak finom nyomásként ül éjszakánként a mellkasodra az egyetlen téged igazán aggasztó kérdés: vajon már lekéstem valamiről? De ezt a gondolatot még szerencsére gyorsan feledteti veled, hogy a világ a 20 éveseké, amit te éppenhogy elhagytál.
30+
Aztán jön a harminc. Az első igazi útelágazás. Ahol szembesülnöd kell vele, hogy már nem feltétlen a tiéd a világ (vagy legalábbis nem úgy, mint korábban), még ha ezt te másként is érzed. Ezekben az években kezd el először markánsan különválni az, amit te gondolsz magadról és amit a világ (de legalábbis egy jelentős része) várna el tőled. Mert hiába a 21. század okoseszközei, világra nyitott gondolkodói, meg a mindent is elfogadó eszmék, azért az általános vélekedés nem nagyon képes elmozdulni arról a pontról, ahonnan te már csak akkor látszol fiatalnak, ha fiatalasszony vagy, különben inkább súgják a hátad mögött, hogy a vénlány. És csak akkor vagy csinos egy ultra szűk ruhában, ha az a szülés után 2 hónap alatt visszaformált testeden simul lazán, máskülönben nyilván nem veheti fel a versenyt egy 30+-os test a húszévesével. Kezdjük ott, hogy előbbit már egyébként sem illik mutogatni.
És ha szerinted túloznék, kérdezd erről Bebe Rexhat, aki alig súrolta a harmadik ikszet alulról, amikor
a menedzsmentje megtámogatta a lelkét és az egóját egy kedves levéllel, melyben felhívták rá a figyelmét, hogy az ő korában már nem illene a külsejével kérkedni a social média platformokon,
meg hogy úgy egyébként sem olyan fiatal már, mint az, amit képviselni szeretne. Azt pedig egyenesen zavarónak tartották, hogy dalszövegíróként szexi képeket tesz fel magáról, mivel a kettő szerintük nem fér meg egymás mellett. A Me, Myself and I aranytorkú refrénhangja és több agyonjátszott sláger szövegírója ezen persze egy egészen kicsit kiakadt és egy nagyobb lélegzetvételű posztban teregette ki a szennyest a stáb korlátolt nézeteit méltatva, kiegészítve egy csakazért is fotóval, amin nem vitte túlzásba a ruházkodást.
Azt, hogy még több bugyis képre van-e szükség a neten akár 20, akár 50 évesen posztolva, azt lehet vitatni, viszont az kétségtelen szűklátókörűségre utal, hogy ezt a korához, a munkásságához vagy épp a brandjéhez kötik, hiszen egyik sem mond radikálisan ellent az ilyesfajta exhibicionizmusnak. Katalin hercegné meg nyilván nem tenne ilyet. A feed egyébként közel 1,5 millió kedvelést kapott, és Taylor Swift-től, Rita Oran át számos ismert előadó megosztásával és kommentjével biztosította Bebét egyetértő felháborodásáról. És függetlenül attól, hogy az énekes-dalszerző kifakadásában külön kitért arra, hogy a férfiak mennyire más megítélés alá esnek ilyen vonatkozásban, még az erősebb nem képviselői között is támogatókra talált.
Amit ebből pedig tanulságként érdemes talán elkönyvelni, hogy hiába a marketing az önmegvalósításról és az önszeretetről, a világtól ehhez vajmi kevés támogatást fogsz kapni. Ha egy 30 éves hangjából, szabad gondolataiból és külsejéből élő nő a saját kollégái szerint túl öreg már mindenhez, akkor sok vállveregetést te sem remélhetsz – főleg, ha a kitaposott ösvény helyett neked saját utad és nézeteid vannak. Jó hír viszont, hogy ezen kiakadnod már nem kell, hiszen mindig lesz egy Bebe Rexha (vagy valaki más), aki megteszi helyetted.
És azt sem kell elhinned, hogy minden esetben választanod kell a kipipált mérföldkövek és a szabadság, a hétköznapi élet és az önmegvalósítás, a család és a karrier, az anyaság és a nőiesség, a felnőtté válás és a fiatalság, vagy épp a ‘jól csinálom’ és a ‘boldog vagyok’ között. Neked elég hinned magadban, a többit pedig még annál is magasabbról…