A férfiak nagy része a mai napig ódzkodik attól, hogy öltönyéhez egy esős vagy saras napon a legkézenfekvőbb megoldást, a csizmát válassza, pedig az igazság az, hogy sokan csak túlmisztifikálják a két elem ellentétét. A klasszikus iskola valóban úgy tartja, hogy a makulátlansághoz a félcipő dukál, a modern divat egyik sarkalatos pontja azonban épp a szabályok kreatív átírásának lehetősége. Ahogy ma már senki sem kapja fel fejét egy sneakerrel összepasszintott zakóra, úgy a csizma sem para, ha nem sznobokkal veszed körül magad (és ízléssel állsz a témához).
#1 RM Williams Csizma
Ez a márka bár korlátozottan ismert Magyarországon, a divatra gyakorolt hatása elvitathatatlan. Ez a leginkább lovaglócsizmára hasonlító lábbeli (valójában inkább egy jól elkészített és marketingelt chelsea-cipő) egy ausztrál mester, Reginald Murray Williams agyából pattant ki, aki erre építette teljes vállalatát. A cég mára úgy kinőtte magát, hogy kis túlzással nincs olyan ausztrál ember, akinek ne lapulna egy pár a szekrényében.
Arra figyelni kell, hogy mivel a csizmaszár magasan ül az ember lábszárán, ezért a nadrágnak követnie kell a vonalát. Nem lehet túl rövid a szabás, mert akkor megtörné a két ruhadarab között feszülő ívet, és túl hosszú sem lehet, mert akkor
lelóg, buggyosodik, gyűrődik és eláll, mint ballagó kisdiáknak a kinőtt ünneplős,
ami szintén nem túl előnyős az elegáns megjelenés szempontjából.
Az sem oké, ha a cicanadrágra szabott nadrágodat választod, mert az eredmény vagy az lesz, hogy a pantalló vége beleesik a csizma szárába, és úgy fogsz kinézni, mint Bálint gazda a kertben kapálva, csak nem fog mindenki úgy szeretni. Ha a nadrágot a lábbeli fölé húzod, akkor minden egyes lépésnél kitüremkedik majd a szár, ami extragagyi. Igyekezz eltalálni az arányokat, ésszel választani szabást, és az RM Williams csizmák a legjobb barátaid lehetnek a közelgő ősszel.
#2 Chelsea-csizma
Tegyük először is világossá, hogy míg a fentiekben egy márkát tárgyaltunk, addig a „chelsea boots„, amit itthon chelsea-cipőnek is hívnak, egy típus, amit sokan gyártanak (például a fenti RM Williams is). A chelsea lényege, hogy a klasszikus csizmáknál rövidebb szára van, éppen boka föl ér, ellenben gumírozott a két oldalán, hogy kényelmesebb legyen viselni és felhúzni.
A világ egyik legelterjedtebb fazonjának számító chelsea tökéletes alternatíva lehet egy elegáns outfithez. A chelsea a mainstream divatban is mocskosul népszerű, így aztán gyártanak mindenféle színben és anyagban. Bizonyos szempontból egy cipő, amit nem kell bekötni, más szempontból egy csizma, amit elegánsabb smartcasual-attrakciókhoz is betárazhatsz. A stílusosságáról is ismert Justin Theroux rendező-író/színész gyakran visel ilyet.
Hasítottbőr-kivitelben gyakran találkozhatsz vele, de a világosabb velúrverziókkal vagy az élénk gumitalpú darabokkal csak óvatosan az üzleti szférában! Sokkal jobban jársz, ha a sötét talpú cipőket kezded keresni, és rászánsz további krediteket egy bőrből készült párra.
A sötét színek ráadásul sokszor tartósabbak és könnyebben tisztíthatók is, ami az esős évszakban nem elhanyagolható tényező. Ha színre spekulálsz, a szürke valamelyik árnyalatát, és a sötétebb barna (például gesztenye) tónusát ajánljuk, amik tökéletesre csiszolják az egyébként is kikezdhetetlen karizmádat.
#3 Cowboy-csizma
A gyerekkorodban ismert egy buszsofőrnek, aki minden reggel elvitt az isibe, volt ilyen hatalmas, fekete veszkócsizmája, melynek az orrát hatalmas halálfejek díszítették (wtf, bruh?!). Magyarországon ennek ellenére kifejezetten kevés emberrel találkozhatunk, aki az észak-amerikai tehenész-életérzést viselné a lábain.
A cowboy-csizma inkább egy sajátos életérzést szimbolizál a társadalom egy részének, ám mindez szerencsére nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy az ember öltönnyel viselje. Ezt a választást különösen ajánljuk arra az esetre,
ha a családod tulajdonában lévő olajmezők birtokjogát kell egy üzleti tárgyaláson megvédened Jackson Taylor, Lincoln Harris meg más hasonló nevű, szúrós tekintetű, cowboy-kalapos, őszülő texasiak ellen.
Ezen lábbeli esetében a nadrág megfelelő méretére kell ügyelned módfelett, ugyanis ha túl buggyos, a csizma fölé tornyosuló ruha réteg elrontja a jólszabottság illúzióját. Színekben viszont elengedheted magad, ugyanis a csizma már önmagában is egy olyan erős sztétment, hogy ha akarnád, sem tudnád leplezni. Éppen ezért bátran viselhetsz az öltönyödtől elütő árnyalatokat. Ja, és a csizmába nehogy betűrd a gatyód! Nem a rodeón vagy, boyo.
#4 Chukka-csizma
A chukka gyakorlatilag a melós bakancs és a félcipő szerelemgyereke, egy félmagas szárú bokacsizma, melyet manapság főleg gumis talppal vásárolhatsz meg a boltokban. Desert bootnak is nevezik, ugyanis a II. világháborúban a brit katonák ilyesmiben masíroztak az észak-afrikai fronton Rommel Tigrisei ellen.
Divat szempontjából azonban egy további előnye van a túrázás mellett: lazábbá varázsolhatod vele a szettet. Ha úgy érzed, az alkalom fénye megköveteli tőled az öltöny viselését, de nem akarsz túlöltözni mindenkit a környezetedben, egy ilyen „csuka” simán kisegít.
Ha gumitalpú darabot választasz, igyekezz egy feketés tónusra lecsapni, a velúr vagy bőr felsőrész pedig a barna vagy a camel színekben adja a legtöbbet. Egy flanelnadrág jó párosítás ezekhez a csizmákhoz, és ha überlazaság a cél, akkor egy egyszerű póló még jobban megtöri az öltöny sterilitását, és párhuzamosan lehetsz lezser és elegáns.
#5 Hagyományos „munkásbakancs”
Azt gondolnád, hogy az öltözködés bizonyos szegmensei végképp összeegyeztethetetlenek; például a klasszikus, kemény kiképzésű melós csizma és az üzleti szféra védjegyeként is jegyzett öltöny kombinációja gusztustalan szentségtörés. A kísérletezés azonban a divat része (amiben egy igazi szakértő is megerősített minket),
a bátor egyediség pedig fogalmilag kizárja a társadalmi konvenciókhoz való tántoríthatatlan ragaszkodást.
Mióta az edzőcipők elkezdtek beszivárogni a business casual világába, a korábban csak építkezések vagy szabadidős tevékenységek táján megforduló bakancsok is bekóstolták az urbánus, smartcasual-közönséget.
Manapság persze a munkás szó sokkal inkább a cipő kissé bumszli, „baltával faragott” stílusára utal, bár a fizikai előnyei mellett a tervezők régóta kihasználják a lábbelik nagy felületéből adódó lehetőségeket (ezeknek a cuccoknak jól állnak például az átmenetes festések). A tweed vagy egy flanelöltöny vastagon szőtt anyagát jól kiemeli egy ilyen bakancs, így aki nem a megrögzött klasszikus öltöny-félcipő megszállottja, néhanapján támadhat ilyen kombóval is.
#6 „Combat boots”
Vagy mondhatnám úgy is, hogy az a bakancs, amit katonai használatra terveztek, mégis tizenéves faszagyerekek rugdosták egymást benne a ’90-es évek gimis folyosóin, és amit leggyakrabban a körúton apróért esedező punkokon látsz manapság. Az eredete meglehetősen messzire nyúlik, ugyanis
első őse, a caligae már a Római Birodalom légiósain megjelent.
A „harci” csizma taktikai előnyei elvitathatatlanok, magas a szára, jól tartja a bokát, minőségi bőrből és gyakran belső fémmerevítéssel készül, ami miatt strapabíró. Manapság már különböző terepekre és funkciókra specializált variánsok léteznek; így van külön dzsungeltúrára, sivatagba vagy hóba készített darab, a számunkra releváns azonban mégiscsak a hétköznapi divat részére fejlesztett, basic verzió.
A Dr.Martenshez hasonló, nívós gyártók már utcai viseletre is készítenek olyan termékeket, amiket smart casual mellé bevállalhatsz. Szóval választék bőven akad, ami még nyilván nem jelenti azt, hogy egy nívós ügyvédi iroda állásinterjúra ebből a kínálatból kell kurkásznod. Ha az utcára, elegáns szetthez próbálnál be a fentiek közül valamit, akkor egyrészt ne a világos varrású, „szkinhedkivitelben” gondolkodj, hanem egy moderáltabb, akár barna színű darabban. Ezen felül egy szűkebb szárú nadrág javasolt, amit semmiképpen nem tűrsz be, különben úgy festesz majd, mint egy bazinagy kőgolyó elől menekülő Indiana Jones.
Forrásként felhasználtuk a D’Marge kiváló anyagát.