A mindig remek Art of Manliness – a rá jellemző alapossággal – közölt írást arról, miről tudósít az ember bajusza, borostája, szakálla – már azon túl, hogy van neki. Nem lefordítjuk, inkább kivonatolva közöljük a beszámolójukat.
Bár mi is elég sokat cikkeztünk már a legjobb szakállfazonokról vagy a legjobb fullbeard-variációkról, de a szakáll természetesen önmagában nem jelent garanciát arra, hogy ellenállhatatlan karizmád előtt városok hullanak majd térdre. Sőt, mint lentebb látni fogjuk, a népesség nagy része negatív asszociációkat is kapcsol a borotvált archoz, ami felett nem érdemes szemet hunyni. Ahogy egy korábbi, tréfás írásunkban tűpontosan fogalmaztunk:
„Egyes nézetek szerint a lekaszált orca az önbizalom büszke címere is egyben, hiszen tulajdonosa nem látja szükségét annak, hogy vonásait szürke lepel mögé rejtse. Csak a bizonytalan ember trükközik azzal, hogy tekintetét szőrcsomók konstellációkba rendezésével próbálja vonzóbbá tenni, a borotvált ember eltekint ettől, tudván: pőrén is király.”
Nagyon érdekes látni azonban, hogy azok, akiknek ritkásabb a borostájuk (vagy nincs nekik at all), valamiért mégis irigykedve tekintenek a masszív arcszőrzetűekre, még akkor is, ha utóbbiak számára a saját szakálluk semmiféle jelentőséggel nem bír.
Van azonban egy érdekes jelenség: amikor valakinek elkezd a sűrűbb borostája foltosodni, hirtelen ráébred, mégis milyen baromi fontos volt neki, hogy a cucc egységes és „normális” legyen. Az ember ilyenkor kezdi egészségtelenebbnek, férfiatlanabbnak érezni magát (még akkor is, ha egyébként nem az).
Mit gondolnak a népek?
A tudományos kutatások szerint az emberek nagy általánosságban viszonylag hasonló jellemzőket kapcsolnak a szakállhoz (legyen az bár durva bokréta vagy rövidebb fazon). Alapvetően
dominanciát, esetleg agressziót párosítanak hozzá, továbbá érettséget.
A leborotvált arc ezzel szemben elsősorban közvetlenség és higiénia érzetét kelti, még akkor is, ha egyébként a tudományos vizsgálatok szerint a szakállas ember arcbőre általában tisztább, mivel a kórokozók nem tudnak megtapadni a pengével felsértett bőr mikroszkopikus sebeiben.
Az arcszőr a szervezetben megtalálható tesztoszteron egyértelmű jele is (ami nem jelenti azt, hogy ha nincs szőrzeted, akkor szükségszerűen alacsonyabb a tesztoszteronszinted), emiatt az emberi agy a szakállasakat szignifikánsan félelmetesebbnek érzékeli.
A fentieket érdemes figyelembe venned, ha borotvált arcról new wave Kratosra váltanál.
Érettség, férfiasság
Ami az érettséget illeti, az Aberdeeni Egyetem tanulmánya alapján az emberek többsége szerint az ápolt szakáll (kézenfekvő okból) a korral és a férfiassággal mutat korrelációt, de mind a nők, mind a férfiak pszichésen összefüggésbe hozzák a hatalommal és a magasabb társadalmi státusszal is. A dolog árnyoldala, hogy a szakáll negatív percepciókkal is járhat; egy tanulmány például azt találta, hogy
a szakállasokat 38%-kal kevésbé nagylelkűnek, 36%-kal kevésbé gondoskodónak és 51%-kal kevésbé vidámnak gondolják a borotvált társaikhoz képest.
A cikk szerzője teljesen joggal jegyzi meg, hogy a fenti infók alapján tanácsos lehet például elgondolkodni azon, érdemes-e középkorú férfiként szakállasan betoppanni állásinterjúra – hiszen a tapasztalatod ekkorra már úgysem kérdés, a borotvált, rendezettebb arc viszont közvetlenebbnek, jobb társasági embernek mutathat az interjúztató szemében. Sőt, ez általában igaz azokra az esetekre, amikor a szupermacsóimázs esetleg hátrányodra válhat.
Melóban
Ha már állásinterjúk. A statisztikák szerint itt is a rendezettség a fontos, függetlenül attól, hogy szakállat viselsz-e – sőt, bonyolítja a helyzetet, hogy
a szakállas embereket – bizonyos kutatások szerint – a főnökeik többnyire megbízhatóbb munkaerőnek tartják.
Az állásinterjúkon tehát vagy a szakáll vagy a frissen borotvált állvonal a nyerő, elvileg a borosta az egyetlen, ami kevésbé szerencsés. Ennek egyszerűen az az oka, hogy bár a nőknek veszettül bejön, de némely környezetben (kiváltképp a konzervatívabb hivatásoknál, mint amilyen a jogi vagy a banki terület) könnyen ápolatlanságot sugall.
Megint más kérdés, hogy a saját önbizalmadra milyen hatással van az arcszőrzet viselése. Azoknak az embereknek ugyanis,
akik bajuszra vagy szakállra váltanak, gyakran az önértékelésük is megváltozik.
Brutális tény, de a fentit egy tök nevetséges kutatás is alátámasztotta: egy tanulmány arra az eredményre jutott, hogy még a kamuszakáll (!) viselői is férfiasabbnak érezték magukat annál, amikor teljesen csupasz volt az arcuk. Vagyis lényegében egy álbajusz vagy kamuborosta is hatással lehet az önbizalmadra. Hihetetlen.
A választás lehetősége
Ha az embernek nem nő szőr az arcán, az nemcsak azért rossz érzés, mert esetleg menőbbnek tartaná magát borostával, hanem azért is, mert nem adatik meg a választás lehetősége. Lényegében így soha nem is tudja meg, mennyivel néznének rá máshogy a melóban, a buliban vagy társaságban, ha az arcát egy kicsit karakteresebbé, érettebbé tehetné ezzel.
Mindez nagyban magyarázza a szakállbeültetés egyre dívó trendjét is. Ami a nők ízlését illeti, természetesen egyénfüggő, ki mit preferál, ahogy az is, hogy a te arcberendezésedhez éppen mi áll jól. A fentebb linkelt kutatás mindenesetre azt támasztja alá, hogy
a sűrű borosta mind a vékonyabb, mind a szélesebb archoz rohadtul megy, legalábbis a nők az esetek többségében azt tartották a legvonzóbbnak.
A tisztára borotváltság számukra is a személyes higiénia érzetét kelti, a hosszabb szakáll pedig inkább hosszútávú kapcsolatokra teszi őket alkalmassá – legalábbis a fotók alapján a nők többsége így ítéli meg.
A fentiek természetesen nem kőbe vésett szabályok, egyszerűen csak ezeket mutatják a számok a nagymintás kutatásokon. A sztori egyénenként változik, továbbá ha ragaszkodsz hozzá, hogy az életmódodhoz és az ízlésedhez egy bizonyos stílus áll közel, nem kell hagynod, hogy néhány matematikai képlet felülírja.